Formálódik a Duna-stratégia

Az Európai Parlament (EP) január 21-i strasbourgi ülésén elsöprő többséggel, 544 igen, 13 nem, 10 tartózkodó vokssal elfogadott határozattal szólította fel az Európai Bizottságot, hogy legkésőbb az év végéig nyújtsa be a Duna régióra vonatkozó stratégiát. Ez valóban pozitív fejlemény, de itt helye van némi magyarázatnak, nehogy alaptalan derűlátást okozzunk azokban, akiknek a Duna és a környezet drága kincs, és mindkettőt szeretnék mind jobb állapotban tudni. Az elfogadott szövegről szóló médiatudósítások, sőt a magyar frakciók által kiadott szövegek nagy része is – helyesen – a „határozat” („resolution”, „Entschliessung”) szót használta, csakhogy a köznyelv – szintén helyesen – a határozatot döntésnek, egyfajta akaratérvényesítésnek értelmezi.
Az a szöveg azonban, amit az EP elfogadott, semmiképpen nem döntés, hanem óhaj kifejezése és kifejtése annak, miként vélekednek az európai döntéshozók a témáról. Ennek alátámasztására és megvilágítására idézünk néhány fordulatot az elfogadott szövegből, amelynek a hivatalos címe magyarul sem határozat, hanem „Közös állásfoglalásra irányuló indítvány”. A dokumentum első pontja így hangzik: (az EP) „Felszólítja a bizottságot, hogy amint lehetséges, széles körű konzultációt kezdjen minden Duna menti országgal annak érdekében, hogy figyelembe vegye a regionális együttműködés különböző szempontjait, és hogy legkésőbb 2010 végére benyújtsa a Duna régióra vonatkozó európai stratégiát.” A szövegben azt olvastuk tehát: „amint lehetséges”. Márpedig egy határozatot a köznyelv nem ilyen hangúnak ismer. Az 5. pont „felkéri a bizottságot, hogy világosan határozza meg az »irányítási struktúrát« a Duna régióra vonatkozó jövőbeni politika számára; úgy véli, hogy e stratégia végrehajtása nem sértheti a regionális és helyi kormányzatok hatásköreit.” A határozat szerkesztői tehát „felkérik” az európai döntnököket. A 8. pont „megállapítja, hogy a Duna régió szennyezéséért egyaránt felelősség terheli a tagállamokat és a többi part menti országot, amelyeken a Duna keresztülfolyik (…), és sürgeti a part menti országokat, hogy kezeljük elsődleges prioritásként a megosztott hidrológiai és vízminőség-ellenőrző létesítmények felállítását.” A dokumentum tehát „megállapít” és „sürget”, de nem kötelez igazán semmire.
A vita során felszólaló fideszes Áder János az ivóvízbázis védelmét tartotta a Duna-stratégia legfontosabb prioritásának, míg Kósa Ádám néppárti frakciótársa a folyó kultúrák összekapcsolásában betöltött szerepét hangsúlyozta. Tabajdi Csaba, a magyar szocialisták négytagú EP-delegációjának vezetője elmondta, a határozattervezet jó alapot képez a magyar elnökség munkájához, és pontos politikai iránymutatást ad a stratégia részleteinek kidolgozásához.
Az ismertetett „határozatnál” azonban több optimizmusra adhat okot, hogy az Európai Tanács tavaly júniusi döntésével megbízta az Európai Bizottságot, ez év végére készítse el a Duna térség makroregionális szintű stratégiájára vonatkozó javaslatát. Ennek a németek által kezdeményezett Duna-stratégiának a célja, hogy a területi, gazdasági és szociális kohézió erősítésével elősegítse a Duna menti régiók fenntartható fejlődését. Mindez persze egyes vélemények szerint a német vállalkozásoknak sem lenne a kárára. Az Európai Tanács a tagországok vezetőiből és az Európai Bizottságból áll, vagyis ez a megbízás már döntésnek és akaratnyilvánításnak tekinthető. Magyarország számára a pozitív célkitűzések mellett ugyanakkor fontos, hogy a Duna Bizottság központja Budapesten van, és hogy a program végrehajtása a 2011 januárjában kezdődő magyar elnökség első számú tervei között szerepel.