Gyarmatosítás frankofón kottából

Történelmi látogatásra érkezett tegnap Nicolas Sarkozy Haitire. Francia államfő még soha nem járt a kétszáz éve függetlenné vált, de csúnyán magára hagyott egykori gyarmaton, s most felvázolta a lehetséges fejlesztési tervet a földrengés által lerombolt Haiti számára. Attól függetlenül, hogy ezt az ottaniak elfogadják-e vagy sem. Haitin ugyanis franciául beszélnek.

Politikai játékok. Franciaország négyévenként tart egy olyan sport és kulturális eseményt, amelyen a frankofón világ országainak sportolói és művészei küzdenek egymás ellen. A cél a kulturális közösség fenntartása, ráadásul kimondottan a britek által indított nemzetközösségi játékok mintájára készült. Az eseményen részt vehetnek azok az országok vagy országrészek, ahol franciául beszélnek, vagy szeretnének ehhez a közösséghez tartozni. Így hazánk is a megfigyelő országok közé tartozik, a tavalyi, nizzai játékokon pedig az éremtáblázat harmadik helyét a frankofónnak számító Románia érte el. (S. L. S.)

Bár az Egyesült Államok mindig is kicsit a maga érdekszférájának tekintette az ikerkontinens teljes egészét – a haiti segítségnyújtás pedig talán túlságosan is megszállásra hasonlított –, a franciák másképp gondolták. Ugyan rég leáldozott már a gyarmatbirodalomnak, a Brit Nemzetközösség is jelentősen átalakult és megcsappant a létszáma, de a kulturális-nyelvi kötődés eltörhetetlen kapcsot jelent Párizs és a volt gyarmatok között.
Valaha Franciaország Québectől Indokínáig úr volt, ma erre főként az emlékeztet, hogy az őslakosság is franciául beszél. A gazdasági és katonai kapcsolatok azonban nem szűntek meg a függetlenség elnyerésével. Különösen jellemző ez Afrikában, amelynek frankofón része máig igen erősen függ Párizstól. A hatvanas évektől kezdődő függetlenedési mozgalmak után felemelkedett új afrikai vezetők kijelölésében ugyanis nagyon keményen odahatott Franciaország Jacques Foccard elnöki tanácsadó útján. Foccard Charles de Gaulle-tól Jacques Chiracig segítette az elnököket, s amit ma látunk Afrika frankofón részén, az jórészt neki köszönhető. A szürke eminenciás nem válogatott eszközökben, ha kellett, háborút robbantott ki, vagy eltávolította a neki nem tetsző elnökjelölteket. Francois-Xavier Verschave közgazdász, a francia Afrika-politika kemény bírálója szerint a hazája által Afri-kára kényszerített gazdasági és politikai döntések során illegális pénzek özöne áramlik a fekete kontinens „baráti” diktátoraihoz, cserébe az anyaország cégei kirabolhatják az országokat, így támogatva a hazai gazdaságot és politikai elitet, azaz a két, hasonlóan erkölcstelen hatalmi csoportosulás egymást támogatva marad kormányon. Az öt éve elhunyt elemző szerint a franciák pénze összekapcsolódik az amerikai, brit, orosz bűnözői csoportokéval, Francia-Afrika pedig egyszerűen „maffiafrikává” válik.