Vajon hitte volna bárki is 1895. december 28-án, Párizsban a Boulevard dés Capucines 14. szám alatti Grand Café közönségéből, hogy a Lumiére fivérek legelső, mai szemmel kezdetleges mozgóképes vetítése megrendíti a Gutenberg-galaxis egyeduralkodó voltát az ismeretek és a kultúra közvetítésében, mi több, önálló, minden korábbinál népszerűbb művészeti ággá is fejlődik? És hogy be kell vallanunk: bizony, a Gutenberg-galaxist legyőzte a Lumiére-galaxis?
Magyarországon a mozi a fővárosban és vidéken is hamar tért hódított, a két világháború közötti magyar filmipar pedig valósággal virágzott, s aztán a hatvanas évek közepétől először alig észrevehetően, majd a mozizás fejlődésének üteméhez hasonló gyorsasággal zsugorodni kezdett. A szerző kifejti, a mozgóképes kultúrának mérhetetlen károkat okozott, hogy 1945 után a mozi egészséges fejlődésének folyamatát felváltotta a politikai megrendelésen alapuló adminisztratív irányítás. Sokat ártott a szocializmus egy falu, egy mozi elve, amely alapján felépült Magyarországon egy széles, a valódi érdeklődést figyelmen kívül hagyó mozis park. A kulturális földrajz elvei szerinti térspecifikus és valósághű vizsgálódást elsöpörte a tervutasításos rendszer.
A negatív folyamat másik fő oka a házimozizás. Borsos Árpád könyvének statisztikai adatbázisával, színes képanyaggal, s főként komplex vizsgálódással és meggyőző okfejtéssel bizonyítja, hogy már a hatvanas évek derekától, a fekete-fehér tévézés és a korlátozott műsoridő korában is jelentősen megcsappant a közönség mozilátogató kedve. A televíziózás fejlődésével egy ütemben, lassan, de fokozatosan először a korszerűtlen, vidéki, falusi mozik nézettsége csökkent. A rendszer megpróbált korrigálni, de hiába, hiszen már a nagyvárosokban is egyre inkább elnéptelenedtek a filmszínházak és a vetítőhelyek. Ékes bizonyíték erre, hogy amikor a nyolcvanas években, úgymond energiatakarékossági okokból csökkentette a televízió a saját műsoridejét, megállt a folyamat, s elkezdtek visszaszivárogni a látogatók a mozikba. Ám ez az átmeneti növekedés a kampány leállítása után megszűnt. Az 1990-ben visszatért, napjainkban már a művészetekre is ésszerű korlátozás nélkül rákényszerített piacgazdaság kegyetlen törvényei, a multiplexek térhódítása és a házimozizás megannyi válfajának már-már követhetetlenül sebes fejlődése eredményezte, hogy hazánkban az egykor túlfejlesztett, majd sorsára hagyott hagyományos moziparknak mára csak nyomai maradtak. A szerző azt sem titkolja, hogy a folyamat hazai felgyorsulását az is fokozta, hogy nálunk – tisztelet a kivételeknek – a települések nagy részén a vezetés nem is próbált gátat vetni a multiplexek kórossá fejlődött túlkínálatának.
Borsos Árpád összegzésként kimondja: a fő ok mégis az, hogy paradox módon a mozi innovációjának térbeli zsugorodását nem kis mértékben gerjeszti éppen a mozgóképi kultúra technikai bázisának szédületes fejlődése. Figyelemre méltó a vizsgálódás összetett módszere, amellyel évről évre, az országos mozihálózat folyamatos sorvadását statisztikai táblázatokkal, grafikonokkal, térképekkel illusztrálva, a támogatások és a miniszteri rendeletek hatását, főként eredménytelenségét pontról pontra, konkrétumokkal bizonyítva, a kulturális földrajz megannyi komponensét feltárva cáfolhatatlanul rajzolja meg egy törvényszerű folyamat ívét, minden elemét, a kezdetektől a mai állapotokig. Teljesült a munka megfogalmazott célja: „a kutatás legfontosabb hozama, hogy a társadalmi kommunikáció koronként eltérő intenzitású, változó funkciójú és jelentőségű eszköze, a mozi mintegy száztíz éves, a kezdetektől napjainkig tartó életpályájának átfogó képét rajzolta meg. Ennek során a nemzetközi trendekkel való összehasonlítást is elvégezte.”
(Borsos Árpád: A mozi mint innováció magyarországi elterjedése – A hálózat alakulásának földrajzi jellemzői napjainkig. Publikon Kiadó, 2009, 156 oldal, 2390 Ft.)
origo.hu
Mutatjuk, hol kell előkészíteni a hólapátot, több centi hó is eshet
