Elszalasztott lehetőség. Bár az Európai Unió százmillió eurós nagyságrendű azonnali segítséget nyújtott Haitinak, a sajtóban szünet nélkül bírálják Catherine Ashton kül- és biztonságpolitikai főképviselőt, amiért az unió láthatatlan a világot megmozgató tragédia kapcsán. A kritikusok – az egykori gyarmattartó Franciaországgal az élen – úgy vélik, Ashton hatalmas lehetőséget szalasztott el az új poszttal a várakozások szerint hatékonyabban, egységesebben működő EU megjelenítésére a nemzetközi porondon, miközben a híradások a karibi szigetet gyakorlatilag megszálló és a kormányfeladatokat ellátó amerikai katonákat mutatják. Ashton elismerte, érdemes levonni a tanulságokat, miután alkalmasint bírálatok is érték az Európai Unió reagálását a földrengésre, ám egyrészt azzal védekezett, hogy az őt kiszolgálni hivatott diplomáciai testület még nem állt fel, másrészt szerinte Haitinak nem erődemonstrációra, önmutogató vizitekre van szüksége, hanem humanitárius segítségre. A bírálók érveit erősíti továbbá az, hogy – a sajtóban legalábbis – észrevétlen maradt a külügyi főmegbízott washingtoni bemutatkozása is. (S. G.)
Két országot feltétlenül érdemes megjegyezni, mint a politikai célzatú segítségnyújtás királyait. Izraelről és Tajvanról van szó. A közel-keleti államnak különleges érdeke fűződik ahhoz, hogy jókat halljanak róla, s ezáltal javuljon az ország imázsa, a másik, Kínához tartozó, de attól teljesen különváltan működő sziget pedig arra törekszik, hogy önálló entitásként lépjen fel, független hatalmi törekvéseihez pedig főként az egészségügyet választotta.
Izrael imázsát javítandó minden eszközt megragad a nemzetközi sajtóban, a haiti áldozatok megsegítése így hatalmas lehetőséget jelentett. A katasztrófa sújtotta országba 220 fős orvosi segélycsoport indult el, és a sajtó világgá röpíthette azt a boldog eseményt, hogy egy asszony az izraeliek segítségével adott életet gyermekének, a lelkes fiatal nő pedig fiának az Israel nevet adta, hálából a segítségért. Joel Doncsin, az orvosi delegáció egyik aneszteziológusa felháborodottan mesélte el a történetet, egy tévés csoport arra kérte a doktorokat, hogy az oxigénpalackokat vigyék el a tábori kórház egyik sarkából, mert ott állítanák fel a tévékamerákat. – Minden ilyen esetben a legfontosabb az, hogy egy kis csoport találja meg, mire van szüksége a helybélieknek. Mi elméletileg víztisztító rendszereket és kémiai vécéket hoztunk volna. Végül azonban úgy döntöttek, hogy ez nem került volna be a híradókba – mondta az orvos a The Media Line szaklapnak. – Mutassák be az esti hírekben az izraeli csapat vezetőjét ötszáz vécécsésze mellett? Na nem. Inkább egy tábori kórházat orvosokkal és ápolókkal, a sátor csúcsán egy izraeli zászlóval – írta ugyanő a Ynet izraeli internetes honlapon a helyzetről. Izrael tagadta, hogy imázsjavító kampányról volna szó, ám azt elismerte Juli Édelstejn diaszpóraügyi és közpublikációs miniszter, a másokon segítő izraeli katonák és orvosok képének pozitív hatását szívesen veszik. Az izraeliek 19 embert húztak ki a romok alól, s naponta több száz ember sérülését látták el, így akár több száz ember életét is megmenthették. Kérdés ugyanakkor, hogy a kis Israel megéri-e a felnőttkort.
Tajvan ilyen szempontból nem különbözik sokban Izraeltől. Mivel kevés országgal tart fenn diplomáciai kapcsolatot (Kína ellenkezése miatt tartanak a viszonytól az országok), Haiti, régi szövetségese bajba kerülésekor azonnal indultak a segítők. Tajvan ráadásul nem tagja a nemzetközi szervezeteknek, így saját szakállára dolgozik a mentések során, az Egészségügyi Világszervezet hálózatát nem használhatja. Tajpej hirtelenjében ötmillió dolláros gyorssegélyt gyűjtött öszsze, s az elsők között érkezett egy 70 tonnányi segéllyel megrakott szállítógép Haiti megsegítésére. Kínának ez persze fáj, hiszen Port-au-Prince és Peking között nincs hivatalos kapcsolat, épp Tajpej folyamatos segítsége miatt, ám a jelek szerint Kína most nem kíván diplomáciai kalandba bonyolódni. A tajpeji egyetem professzora, Kan Ji-hua (Kan Yi Hua) azonban figyelmeztet, ez változhat, ha kicsit stabilizálódik a helyzet Haitin.
A segítő szándék kihasználása persze nem csupán rájuk jellemző, hiszen például az olasz katasztrófavédelem vezetője állította, hogy az amerikaiak összekeverték a súlyos csapás idején szükséges hirtelen beavatkozást a katonai invázióval, a segélyezés pedig „hiúsági versennyé alakult a tévékamerák kereszttüzében”.
