Kedves Körmendy Zsuzsanna!

A Magyar Nemzet február 3-án megjelent Föld és haza című vezércikkéhez szeretnék hozzászólni. Az ön által megemlített Palesztina mint példa már régóta foglalkoztatott. Engedje meg, hogy idézzek a Pesti Hírlap lexikon egyik 1938-as, a Föld és lakói című kiadványából, amelyet baráti beszélgetéseim során igen gyakran szoktam földügyben idézni.
„Palesztinát a világháború után Anglia kapta meg mint mandátumot, de már kettős számlával. Még a világháború alatt megígérte, hogy győzelem esetén Palesztinában újból hazát teremt a zsidóknak, de ugyanakkor megígérte az araboknak is, hogy biztosítja függetlenségüket. A háború után lassan, majd egyre nagyobb tömegekben megindult a zsidók bevándorlása. 1918-ban körülbelül 100 000 zsidó élt Palesztinában, ma pedig mintegy négyszázezer. (…) Az új telepesek óriási összegeket fektettek be (kb. 300 millió pengőt). Nemcsak félmillió hold földet vásároltak össze, hanem több ezer gyárat is alapítottak, továbbá kétszáz új községet és sok iskolát. Palesztina egyes részeire már rá sem ismerne, aki a háború alatt látta.
Kitűnő utak vezetnek a városok között. Hatalmas narancs-, olajfa- és más gyümölcsfaerdőket telepítettek. Ahol kevés volt a víz, ott öntözőműveket építettek. Mindez és még több más is kétségtelen érdeme a zsidóknak. Azonban mindez rengeteget ártott a bennszülött araboknak. Ezer meg ezer szegény arab lett földönfutó, mert földesuraik a földet jó pénzért eladták a zsidóknak. A zsidó földesúr, gyáros, kereskedő csak zsidót foglalkoztat Palesztinában. Az arabok ezrei teljesen tönkrementek. Ez az arab–zsidó viszály egyik fő oka.”
Ezért is örültem, hogy ön is megemlítette ezt a példát a földeladásokkal kapcsolatban, és hogy ennek milyen katasztrofális következményei voltak és lehetnek nálunk is, ha hagyjuk eladni a földünket.

Üdvözli: Jánoska Tibor, előfizetőjük, olvasójuk

Kedves Jánoska Tibor!

Levelének azért is örültem, mert éreztem belőle az érzékenységet arra, hogy mások történelméből néha pontosabban megértjük a magunkét, ha nem az elfogultság, hanem a dolgok mélyebb megközelítésének igénye vezet minket. Az ön által idézett szövegnek számos érintkezési pontja van Arthur Koestler Palesztináról szóló remek könyvének (Ígéret és beteljesülés) mondandójával, máig nem értem, hogy hat évtizeden át miért nem volt fontos egyetlen hazai kiadónak sem, hogy a mindig kritikus és éles eszű magyar–osztrák–zsidó származású Arthur Koestler izgalmas beszámolóját Izrael megalakulásának múltjáról és a létrejötte utáni időkben nem mindenben példaértékű törekvéseiről lefordíttassa és a magyar olvasó kezébe adja.
Köszönöm észrevételeit, értékes kiegészítését.

Üdvözli: Körmendy Zsuzsanna