Ősi zarándokútvonalak szakadnak meg hazánkban? Ezzel is járhat a megoldatlan helyzetű és sok helyütt súlyos beilleszkedési zavarokat mutató cigány kisebbség tömbösödése? Horváth Aladár roma polgárjogi aktivista éppen egy éve nyilvánította ki a sajtónak: tágabb térségünkben „Kis-Kurdisztán” van kialakulóban, mivel Észak-Magyarországon, Kelet-Szlovákiában és Romániában immár 2,5 milliós cigány tömeg sűrűsödik össze.
A Mátra és a Cserhát által közrefogott Mátraverebély: cseppben a tenger. Az ottani, jellegzetesen hosszú palóc házakban, amelyek a Vasút utcára és a Dózsa György utcára merőlegesen állnak – vagy inkább rogyadoznak – ma már csak cigány családok tengődnek. A lakosság harminc százaléka romungró, azaz magyar anyanyelvű cigány. A település büszkesége a hegyvölgyes határban található, 2006-ban nemzeti kegyhely rangra emelt zarándokközpont. Forrásához Szent László-legenda kötődik, a XVIII. századi kegytemplomát a pápa 1970-ben ruházta fel basilica minor címmel.
Egyik budapesti olvasónk keresztény kisközösségével nemrégiben magánzarándoklaton járt ott. Leállították autóikat, ahol a 21-es főút metszi a falut, s ahogy illik, gyalogosan akarták megtenni a kegyhelyig hátralévő kilométereket. A már ott tartózkodó szervezők azonban autóikkal eléjük siettek, mondván, így biztonságosabb lesz. S valóban, kevéssé bizalomgerjesztő küllemű emberek őgyelegtek csoportosan a cigánytelepszerű falurészen – idézte fel a zarándok.
A félelem sajnos megalapozott. Ottjártunk előtt nem sokkal egy falubeli magyar asszonyt koponyatöréssel vittek kórházba, életveszélyes állapotban. Többedmagával azért kereste fel a cigányok lakta településrészt, hogy számon kérje tettüket a fiát és barátját előzőleg összeverő romákon. Ugyancsak pár napja a kisebbségiek között dúlt háborúság. Nem csoda, ha az utóbbi időben gyakrabban fordultak meg a területen a rendőrök.
– Kommandóskocsikból szállnak ki, és még a házunk ajtaja előtt is kérik tőlünk a személyit – panaszolja egy cigány asszony az elgettósodott Vasút utcában. Egy üres talicskát toló cigány férfitól a verebélyi megélhetési lehetőségekről érdeklődünk.
– Nulla a megélhetőség! – vágja rá az őszülő roma ember, s befordul az udvarába, ahol csupán néhány fémroncs rozsdásodik. – Lopni kell minekünk, mert másképp nem lehet megélni! Rá van kényszerülve a nép! – kiált felénk keserűen egy idősebb asszony a közeli vegyesbolt tornácán.
– Bizony, két-három hónap múlva én is odakerülök, hogy lopjak – pontosít, amikor odamegyünk hozzá. – Emelték a nyugdíjat, köszönöm: húszezerre tettek kétszázat… A szociális segélyt, az egy főre jutót meg elvették! Most már ha egy családban van három munkanélküli, akkor is csak egyszer huszonnyolcezer-ötszáz jár! Ez a rezsire se elég!
Egy másik asszonyság ezt darálja:
– Osztogattak karácsony előtt minden környékbeli faluban élelmiszert, szaloncukrot, kekszet, kristálycukrot, tésztát és zacskós leveseket. Itt meg, Verebélyen? Csak valami barna lisztet kaptunk. Dohosat, amiből még cigánykenyeret sem lehet sütni!
A telepi vegyesboltos is roma származású. A főleg alapvető élelmiszereket árusító, feltörekvő Csemer Csabáné három-négy év távlatában azt tapasztalja, egynegyedére eset vissza a forgalma.
– És persze csak hitelbe vesznek – magyarázza –, igaz, segély, családi pótlék, nyugdíj idején törlesztik… Nézze a két dolgozónkat, nemrégiben még állásban voltak, most már csak alkalmi munkavállalói kiskönyvvel.
A faluban egyébként a magyarok többsége is munkanélküli. A Szentkútra vivő kocsiút két oldalán a panorámás látványt elhagyott bányaobjektumok romjai csúfítják el. A romlást jól mutatja, hogy a verebélyi kegytárgyárus pavilonját már két éve nem nyitotta ki; csak zöldséget árul egy kisbusz hátuljából. Arra hivatkozik, a vallásos idősek a nyugdíjukból ma nem szentképeket és effélét vesznek, hanem a gyermekeik hiteltörlesztését vállalják át.
A hegyek között, a kegyhelyet gondozó ferencesek rendháza előtt Csemer Csabába – az iménti vegyesbolt eladójának szintén roma férjébe – botlunk. Az egyik szerzetes atyával kíván szót váltani. Kiderül, tagja annak a verebélyi vallásos cigány csoportnak, amelyet Dúl Géza katolikus cigánymissziós pap gyömrői központú közössége hozott itt létre. Gyömrőn van az a híres missziós ház, amely nevét az első boldoggá avatott cigány emberről kapta. Ceferino spanyol földön élt, 1936-ban az egyházüldöző kommunisták kivégezték. A váci püspökséghez tartozó Ceferino-házból hitre jutott, méltóságukat visszakapott, feltörekvő és saját etnikai közösségüket evangelizáló cigány emberek kerülnek ki Géza atya irányításával.
De Mátraverebélyen még ott tartunk, hogy a kisebbség egyre növekvő sebességgel szakad le. Vajon ez akadályozza a vallási turizmust? Kálmán Peregrin, a ferences rendház főnöke arra hívja fel a figyelmünket: a szentkúti kegyhelyet a vasút felől meg lehet közelíteni gyalog, de ez nem azonos az igazi, ősi gyalogos zarándokútvonalak egyikével sem. Utóbbiak a környékbeli erdők ösvényein vezetnek ide, például Tar, Márkháza vagy Salgótarján felől. Vagyis a gyalogos zarándokok többsége eleve elkerüli a falut.
Azt is megtudjuk: évről évre legalább kétszázezren keresik fel Mátraverebély-Szentkutat a hívek. Ez Nógrád megye leglátogatottabb pontja. Évi öt alkalommal szolgál búcsújáróhelyül a kegyhely, de sűrűn váltják egymást a „rétegzarándoklatok” is: fiatalok, családok, betegek. Az idén júniusban harmadszor rendezik meg a magyar–szlovák imanapot a két nép megbékélésére. Februárban szerzeteseknek lesz itt zarándokhétvégéjük.
Mátraverebély azonban cigányzarándoklatok célpontja is. Ők általában autókkal, buszokkal jönnek távoli megyékből is. A szentmisét nem igénylik, viszont felmennek a Mária-szoborhoz, elhelyezik ajándékukat: gyertyákat, szőnyegeket, s imádkoznak. Peregrin atya elismeri, hogy a helyi romák nagyobb részével a négy szentkúti ferences szerzetesnek nincs mindennapi kapcsolata.
– A cigányproblematika orvosolásához – beleértve a munkára való visszaszoktatásukat – erre elhivatott, kifejezetten közöttük élő szerzetesekre volna szükség, Verebélyen is – véli Kálmán Peregrin. S hogy mit tehetnek ebben a létszámgonddal küzdő ferences atyák? Egyelőre annak a módozatait keresik, hogy a kegyhelyre vonatkozó uniós pályázataikba miként építhetnék bele a telepi anyák és gyermekeik szocializációs fejlesztésének a tervét.

Ezt mondta Orbán Viktor Gyurcsány lemondásáról és válásáról