Kegyhely Mátraverebélyen, egy hírhedt telep árnyékában

Nem ajánlatos a mátraverebély– szentkúti nemzeti kegyhelyre igyekvő zarándokoknak átgyalogolni a falu cigányok lakta településrészén – kaptuk a jelzést egy olvasónktól. Valóban ennyire fenyegető volna az ottani elzárványosodás? Ennek jártunk utána, szembesülve a helyi bajokkal, de annak reményével is: nem lehetetlenül el a vallási turizmus, és van esély a közös felemelkedésre.

Joó István
2010. 02. 04. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ősi zarándokútvonalak szakadnak meg hazánkban? Ezzel is járhat a megoldatlan helyzetű és sok helyütt súlyos beilleszkedési zavarokat mutató cigány kisebbség tömbösödése? Horváth Aladár roma polgárjogi aktivista éppen egy éve nyilvánította ki a sajtónak: tágabb térségünkben „Kis-Kurdisztán” van kialakulóban, mivel Észak-Magyarországon, Kelet-Szlovákiában és Romániában immár 2,5 milliós cigány tömeg sűrűsödik össze.
A Mátra és a Cserhát által közrefogott Mátraverebély: cseppben a tenger. Az ottani, jellegzetesen hosszú palóc házakban, amelyek a Vasút utcára és a Dózsa György utcára merőlegesen állnak – vagy inkább rogyadoznak – ma már csak cigány családok tengődnek. A lakosság harminc százaléka romungró, azaz magyar anyanyelvű cigány. A település büszkesége a hegyvölgyes határban található, 2006-ban nemzeti kegyhely rangra emelt zarándokközpont. Forrásához Szent László-legenda kötődik, a XVIII. századi kegytemplomát a pápa 1970-ben ruházta fel basilica minor címmel.
Egyik budapesti olvasónk keresztény kisközösségével nemrégiben magánzarándoklaton járt ott. Leállították autóikat, ahol a 21-es főút metszi a falut, s ahogy illik, gyalogosan akarták megtenni a kegyhelyig hátralévő kilométereket. A már ott tartózkodó szervezők azonban autóikkal eléjük siettek, mondván, így biztonságosabb lesz. S valóban, kevéssé bizalomgerjesztő küllemű emberek őgyelegtek csoportosan a cigánytelepszerű falurészen – idézte fel a zarándok.
A félelem sajnos megalapozott. Ottjártunk előtt nem sokkal egy falubeli magyar asszonyt koponyatöréssel vittek kórházba, életveszélyes állapotban. Többedmagával azért kereste fel a cigányok lakta településrészt, hogy számon kérje tettüket a fiát és barátját előzőleg összeverő romákon. Ugyancsak pár napja a kisebbségiek között dúlt háborúság. Nem csoda, ha az utóbbi időben gyakrabban fordultak meg a területen a rendőrök.
– Kommandóskocsikból szállnak ki, és még a házunk ajtaja előtt is kérik tőlünk a személyit – panaszolja egy cigány asszony az elgettósodott Vasút utcában. Egy üres talicskát toló cigány férfitól a verebélyi megélhetési lehetőségekről érdeklődünk.
– Nulla a megélhetőség! – vágja rá az őszülő roma ember, s befordul az udvarába, ahol csupán néhány fémroncs rozsdásodik. – Lopni kell minekünk, mert másképp nem lehet megélni! Rá van kényszerülve a nép! – kiált felénk keserűen egy idősebb asszony a közeli vegyesbolt tornácán.
– Bizony, két-három hónap múlva én is odakerülök, hogy lopjak – pontosít, amikor odamegyünk hozzá. – Emelték a nyugdíjat, köszönöm: húszezerre tettek kétszázat… A szociális segélyt, az egy főre jutót meg elvették! Most már ha egy családban van három munkanélküli, akkor is csak egyszer huszonnyolcezer-ötszáz jár! Ez a rezsire se elég!
Egy másik asszonyság ezt darálja:
– Osztogattak karácsony előtt minden környékbeli faluban élelmiszert, szaloncukrot, kekszet, kristálycukrot, tésztát és zacskós leveseket. Itt meg, Verebélyen? Csak valami barna lisztet kaptunk. Dohosat, amiből még cigánykenyeret sem lehet sütni!
A telepi vegyesboltos is roma származású. A főleg alapvető élelmiszereket árusító, feltörekvő Csemer Csabáné három-négy év távlatában azt tapasztalja, egynegyedére eset vissza a forgalma.
– És persze csak hitelbe vesznek – magyarázza –, igaz, segély, családi pótlék, nyugdíj idején törlesztik… Nézze a két dolgozónkat, nemrégiben még állásban voltak, most már csak alkalmi munkavállalói kiskönyvvel.
A faluban egyébként a magyarok többsége is munkanélküli. A Szentkútra vivő kocsiút két oldalán a panorámás látványt elhagyott bányaobjektumok romjai csúfítják el. A romlást jól mutatja, hogy a verebélyi kegytárgyárus pavilonját már két éve nem nyitotta ki; csak zöldséget árul egy kisbusz hátuljából. Arra hivatkozik, a vallásos idősek a nyugdíjukból ma nem szentképeket és effélét vesznek, hanem a gyermekeik hiteltörlesztését vállalják át.
A hegyek között, a kegyhelyet gondozó ferencesek rendháza előtt Csemer Csabába – az iménti vegyesbolt eladójának szintén roma férjébe – botlunk. Az egyik szerzetes atyával kíván szót váltani. Kiderül, tagja annak a verebélyi vallásos cigány csoportnak, amelyet Dúl Géza katolikus cigánymissziós pap gyömrői központú közössége hozott itt létre. Gyömrőn van az a híres missziós ház, amely nevét az első boldoggá avatott cigány emberről kapta. Ceferino spanyol földön élt, 1936-ban az egyházüldöző kommunisták kivégezték. A váci püspökséghez tartozó Ceferino-házból hitre jutott, méltóságukat visszakapott, feltörekvő és saját etnikai közösségüket evangelizáló cigány emberek kerülnek ki Géza atya irányításával.
De Mátraverebélyen még ott tartunk, hogy a kisebbség egyre növekvő sebességgel szakad le. Vajon ez akadályozza a vallási turizmust? Kálmán Peregrin, a ferences rendház főnöke arra hívja fel a figyelmünket: a szentkúti kegyhelyet a vasút felől meg lehet közelíteni gyalog, de ez nem azonos az igazi, ősi gyalogos zarándokútvonalak egyikével sem. Utóbbiak a környékbeli erdők ösvényein vezetnek ide, például Tar, Márkháza vagy Salgótarján felől. Vagyis a gyalogos zarándokok többsége eleve elkerüli a falut.
Azt is megtudjuk: évről évre legalább kétszázezren keresik fel Mátraverebély-Szentkutat a hívek. Ez Nógrád megye leglátogatottabb pontja. Évi öt alkalommal szolgál búcsújáróhelyül a kegyhely, de sűrűn váltják egymást a „rétegzarándoklatok” is: fiatalok, családok, betegek. Az idén júniusban harmadszor rendezik meg a magyar–szlovák imanapot a két nép megbékélésére. Februárban szerzeteseknek lesz itt zarándokhétvégéjük.
Mátraverebély azonban cigányzarándoklatok célpontja is. Ők általában autókkal, buszokkal jönnek távoli megyékből is. A szentmisét nem igénylik, viszont felmennek a Mária-szoborhoz, elhelyezik ajándékukat: gyertyákat, szőnyegeket, s imádkoznak. Peregrin atya elismeri, hogy a helyi romák nagyobb részével a négy szentkúti ferences szerzetesnek nincs mindennapi kapcsolata.
– A cigányproblematika orvosolásához – beleértve a munkára való visszaszoktatásukat – erre elhivatott, kifejezetten közöttük élő szerzetesekre volna szükség, Verebélyen is – véli Kálmán Peregrin. S hogy mit tehetnek ebben a létszámgonddal küzdő ferences atyák? Egyelőre annak a módozatait keresik, hogy a kegyhelyre vonatkozó uniós pályázataikba miként építhetnék bele a telepi anyák és gyermekeik szocializációs fejlesztésének a tervét.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.