Mádám Szüzann

S z i g e t v i l á gErős képzelet szüli az okokat(Montaigne)

Ötvenhat erkölcsi tanulsága örökre meghatározta a magyarságtudatomat s azt, hogy bármi is történjék velem, soha nem volnék képes más országban élni – ez a napokban elhunyt Gedényi Gaál Zsuzsanna egyik olyan állásfoglalása, amely közel hozott és összekapcsolt kettőnket. Nagy műveltségű, tág látókörű ember fogalmazza meg az idézett mondatot, akinek minden feltétele és joga megvolt ahhoz, hogy világpolgárnak tekintse magát. Szeretném megörökíteni úgy, ahogy látom, amennyire ismerem. Túlságosan közel érzem magamhoz most is, nem természetes, hogy múlt időben szóljak róla. Elborít a bőség zavara, amint itt ülök a közös érdekű könyvek, újságcikkek, levelek, fényképek között. Humorizáló, megtisztelő dedikációi között olvasom: „Magyarország fő-Dámájának, millió közös emlékünk hordozójának […], Zsuzsanna (Szüzann, Mádám)”; „…aki tanúja mindkét pályámnak, életfogytig tartó barátsággal: Szüzann.”
Két pályám emlékezete címmel írta meg összegező visszapillantását (Fekete Sas Kiadó, 2000). Az újságírást és a tolmácsolást tartotta számon így, s ötvenévi munkájáról beszél. Ám alig szól például a hol hivatalos, hol hivatal nélkül gyakorolt kiváló nyelvtanári működéséről. 1963-ban volt először lehetőség arra, hogy állami engedéllyel s hetven dollárral a „bűnös nyugatra” utazhassunk. Húgommal nekivágtunk a merész kalandnak. Ötvenhatos emigráns kortársaink megköszönhetetlen, testvéri segítsége nélkül ez aligha sikerült volna. Együtt értünk Angliába, majd húgom továbbment Párizsba. Mintegy szellemi örökségként rám hagyta egykori nyelvtanárát, Gaál Zsuzsannát, aki szintén hasonló turistaként került oda. Vele a kölcsönös rokonszenv jegyében indultunk naponta London és környéke fölfedezésére. Sajgó bokával, de olthatatlan kíváncsisággal jártuk a múzeumokat, kastélyokat, utcákat a Trafalgar Square-től Richmondig, Cambridge-ig.
Kilenc év múlva ismét véletlenül találkoztunk össze az irodalomtudományi intézet folyosóján. „Hogy kerülsz ide?” – kérdeztük egymástól. Szüzann a készülő Krúdy-bibliográfia ügyében jött. Én ott dolgoztam. A régi, közös humorral szinte egyszerre mondtuk: képzeld, férjhez mentem! Ő 1972-ben, én 1967-ben mondtam ki a boldogító igent. A Fadrusz utcában ünnepeltünk. Férjünkkel, Gedényi Mihállyal és Kolozsvári Papp Lászlóval s immár négyéves kislányunkkal együtt. Ettől kezdve barátságunk előbb kettejükkel, majd Mádámmal valóban „életfogytig” tartott.
Gaál Zsuzsa pályakezdése szerencsés. Az 1945 utáni rövid koalíciós években (1946–48) indul. Ekkor lehetséges az, hogy a bátor fiatal lány bekopogtat egy lap főszerkesztőjéhez. Első cikkével, egy filmkritikával elégedettek, s máris rovatvezető lesz a Színháznál. Hetente egy-egy oldalt jelentethet meg kis fényképpel „fiatal művészekről”, írhat az akkor alapított Nagyvilágba. Irigykedve olvashatjuk, hogy olyan társaságba jár, ahol megfordul Füst Milán, Ferencsik János, Tamási Áron. Keresztury Dezsővel valcerozik. Amikor állást kap a rádió külügyi osztályán, saját bőrén tapasztalja meg, mekkorát fordult a világ. Újra és újra fölkeresi egy elvtársnő, aki a párt nevében előbb jó szóval, majd egyre erőszakosabban követeli, hogy írjon jelentéseket egy-egy kolléganőről, íróról. Csak úgy sikerül megmenekülnie, hogy kórházba utalják. Megmenekül-e? 1951-ben édesanyját kis híján kitelepítik. 1955-ben, Benke Valéria rádióelnöksége idején három buzgó párttag följelenti, s fegyelmi úton elbocsátják. Hiába tanúskodnak mellette a külső munkatársak, s hiába jár közben érte személyesen Kodály Zoltán. Az elnöknő nem fogadja a világhírű művészt. Gaál Zsuzsanna munkát keres – visszautasítják. Barátai összefognak, hogy kisebb pénzkeresetekhez jusson.
Az idegenvezetés segíti ki nehéz helyzetéből. Még 1948-ban jelentkezett az IBUSZ által szervezett idegenvezetői tanfolyamra. Bizonyítványa 1-es sorszámú. Munkássága huszadik évfordulóján az idegenforgalmi tanács kitünteti. Talán legnagyobb öröme és büszkesége az, hogy még pályája kezdetén, 1948-ban a nemzeti Bartók zenei verseny alkalmával tolmácsnak, fordítónak, titkárnőnek szerződtették. A zsűri tagjait – mint később Yehudi Menuhint is – ő kíséri el Rácz Aladárhoz, a „cimbalom Paganinijéhez”, ahogy a nagy hegedűművész elnevezte. 1956-ban a nemzetközi Liszt-zongoraversenyen már a szervezőbizottságnak is tagja, az elnök, Kodály megbecsült munkatársa. Önéletrajzában részletesen beszámol a zenei világeseményekről. Az „évszázad mérkőzésének” viszszavágóján ő fordított a BBC riporterének. 1965-ben a leendő idegenvezetők vizsgáztatója.
Újságírói kérdés egy évvel korábban: hány embernek tolmácsolt eddig? Elgondolkozva válaszol: körülbelül százötvenezernek. Tolmácsol német cirkuszigazgatónak, új-zélandi iparművésznőnek, guineai külügyminiszter-helyettesnek, japán főmérnöknek. Kalauza Reza Pahlavi iráni sahnak és feleségének, az iráni külügyminiszternek, a nepáli királyi házaspárnak. Nem jelent újdonságot számára, ha szirénázó, nagy fekete autón közlekedik, amelyet motoros rendőrök kísérnek. Korábban Hori Lal Saxena hindu homeopata orvosnak is ő közvetített. Az indiai vendég könyvet ír Magyarországról 1957-ben, amelyben Zsuzsát is szerepelteti. Amikor Kongóba látogat, Mohamed Nimeri elnök kígyóbőr táskával ajándékozza meg. Végigjárja a tolmácsszamárlétrát az idegenvezetéstől a „kísérő-tolmács” megbízásokig, majd a legmagasabb rangú és felelősségű kabin- vagy szinkrontolmácsolásig.
Életének – mint férje, Gedényi Mihály életének is – nagyobb részét ez utóbbi szerepkör tölti be. Vázolja e feladatnak lényegét. Ha elég gondos a szervezés, akkor „a tolmács bent ül a kabinban, a fején hallgató, azon ömlik a fülébe a magyar szöveg, s a szája elé készített mikrofonba már mondja is az idegen szöveget”. Találó szóleleménnyel „agyszikkasztónak” nevezi már az előbbit is, ez utóbbit pedig így jellemzi: „mesterséges skizofrénia”. A házaspár elsősorban az angol–német–francia nyelvterületeken van otthon, Zsuzsa később olaszból is fordít. Összetettebb szellemi munka az, amikor franciából angolra vagy németből franciára kell fordítani. Egyébként Szüzann Gedényi megözvegyülése után lesz a második feleség. Tizenhat szép, ritka harmonikus évig élnek együtt, Mihály haláláig. Kollégaként ismerkednek meg. Együttélésük előtt is mindkettejük számára meghatározó a népművészeti gyűjtés, a Krúdy-életmű szenvedélyes szeretete – s elsőként: 1956.
Krúdy 1945 után évtizedekig hivatalosan elítélt, ellenséges, polgári, arisztokratikus írónak számított. Ezzel élesen szemben állt mindkettejük Krúdy-kultusza. Mádám élete során közel húsz előadást tartott Krúdyról. Szívesen vett részt Tóbiás Áron máig pótolhatatlan Krúdy világa című albumának munkálataiban. Gedényi Mihály páratlan Krúdy-gyűjteményt alakított ki. Később ennek alapján készült el és jelent meg kétféle kiadásban is a vaskos Krúdy Gyula-bibliográfia (1892–1972).
Nem csökkennek a feladatok akkor sem, amikor Mádám egyedül marad. Most kerülhetnek előtérbe a szíve, lelkiismerete szerinti munkák. Elsőként férje ígéretesen induló, 1945 után kényszerűen félbeszakadt írói pályájának fiókban maradt munkáit menti, adja ki. Szépirodalmat és tudományos jellegű műveket. Így kerül sor a Krúdy-bibliográfiára, majd a Zolnay Vilmossal közösen összegyűjtött A magyar fattyúnyelv szótára anyagának lehetséges megmentésére (24 gépiratos kötet). Ízelítőt sikerült megjelentetnie az utóbbiból (A régi Budapest a fattyúnyelvben. Fekete Sas Kiadó, 1996). A fennmaradt tekintélyes kéziratot nagykönyvtárakban helyezte el (Országos Széchényi Könyvtár, Szabó Ervin Könyvtár). Így sem sikerült teljesen pótolni a hiányokat. Például Gedényi ötnyelvű sportszótára tudtommal ismeretlen. Mádám saját írásait alárendelte a fenti és hasonló feladatok teljesítésének. Pedig korunkban erősen hézagpótlóak mind az illemről, mind a „jóízű” ételről szóló, a „jóízű” életmód, baráti együttlét tiszteletét, minőségét megkívántató kötetei. A Kossuth-díjas népdalénekes Török Erzsiről nem csak könyvet ad ki, életútját, ezek dokumentumait őrzi meg. Ő az, aki gondoskodik a művésznő, barátnője egyedül maradt édesanyjáról. Legjelentősebb munkájának pedig azt tartom, amelyben megőrzi és közzéteszi a Vöröskereszt 1956-os pontos adatait, dokumentumait (Püski Kiadó, 2007).
Ötvenhatban Nyers Rezső mint élelmiszer-ipari miniszter a kormány és a Vöröskereszt összekötője. Gedényi Mihályt pedig nyelvtudása – s már a Magyar Olimpiai Bizottság elnökeként is –, közvetlen külföldi öszszeköttetései révén a Magyar Vöröskereszt (MVK) külügyi osztályvezetőjének választják. Később pedig az MVK és a CICR (Comité International de la Croix-Rouge – a Vöröskereszt nemzetközi bizottsága) összekötője az ENSZ és a CICR közötti megegyezés s a genfi egyezmények szellemében. Személyes kapcsolatot kell fenntartaniuk Nyers Rezsővel. Gedényi naplószerű, precíz följegyzéseiben dátumok, nevek, számok, szervezetek és feladatok szerint rögzíti a történteket. Már csak azért is, mert a svájciak – érthetően – a rendszeresen küldött segélyszállítmányok pontos könyvelését várják el. 1956. október végén folyamatosan, repülők segítségével is érkeznek a gyógyszer-, vérplazma-, tejporszállítmányok. De október 31-én a kommunisták megtiltják a leszállást, a CICR gépe kénytelen visszafordulni. November 1-jén még teherkocsioszlopok érkeznek segélyszállítmánnyal, de november 4-én minden öszszeköttetést elvágnak. Bécsben várakoznak a kamionok, s csak november 9-én, majd 11-én engedélyezik, hogy Hegyeshalmon át jusson Magyarországra a 27, majd 120 tonna élelmiszer, gyógyszer. Ezt megelőzően, november 3-án a svájci Vöröskereszt képviseletében Bovey és Stoeckel urak találkoznak Mindszenty hercegprímással, aki köszönetét fejezi ki. (A magyar kísérő: Gedényi Mihály.)
Meglepő, hogy már a megtorlás idején, kivégzések, akasztások, bebörtönzések időszakában is fogadják és elfogadják a segélyszállítmányokat, egészen 1957. június végéig. Bizarr, alig hihető részletek: 1956 novemberében Puja Frigyes mint bécsi követ fogadást ad a genfi és a budapesti Vöröskereszt képviselőinek tiszteletére. Ugyanezen év decemberében pedig Rákosi elvtárs kocsiján megy Pécsre Bovey úr, a főmegbízott Gedényivel mint tolmáccsal. Az adományokkal megrakott kamionok fogadása Hegyeshalomnál életveszélyes. Nemcsak a lövöldözések miatt, hanem azért is, mert egymást érik az igazoltatások, a szovjet katonai ellenőrzés, az államvédelmi hatósági közegek, ismeretlen civil ruhás fegyveres csoportok zaklatásai. Gedényi pontos följegyzései az ajándékok részletes listáját is tartalmazzák. 23 millió kilogramm élelmiszer, tonnákban mérhető másfajta létfenntartási cikk, gyógyszer és orvosi műszer érkezik. A menekültek áradatának elhelyezése, befogadása, önkéntes véradás a sebesülteknek s ezernyi egyéb segítség fölajánlása egyesíti a Vöröskereszt és más, egyházi, sokféle karitatív szervezet együttműködését.
Mindezek között, s főként az együttérzés megnyilvánulásainak csökkenésével párhuzamosan, gyorsan következett az áldozatos egészségügyi szervezők hazai állami „méltánylása”. Az MVK vezetőségének tagjait, például Killner Györgyöt elbocsátották állásából, családját sem kímélték a meghurcoltatástól, az ország elhagyására kényszerítették. Gedényi Mihályt többször internálták Kistarcsára, gyűjtőfogházba, Tökölre. Felesége hiába fordul a volt személyes munkatárshoz, tanúhoz: Nyers Rezsőhöz. A válasz csak ennyi: „Én ellenforradalmárok kiszabadításával nem foglalkozom.” Ezek után Mihály rendőri felügyelet alatt áll, éjszaka, hajnalban fölcsöngetik. A legváratlanabb következmény az, amikor – már öt évvel a forradalom után – utcai emberrablás formájában újra letartóztatják, s embertelen körülmények között, magánzárkában, állandó kihallgatással zaklatva fogva tartják a Gyorskocsi utcában. Hiába tisztázódik már az első hetekben, hogy ártatlan abban a kémperben, amelynek részeseként vádolták, csak 1962 februárjában szabadul. Halála előtt négy évvel írja le e fogság történetét. Gaál Zsuzsanna az, aki gondoskodik a két kiadást is megért könyv megjelenéséről. Nélküle ezek a történelmi fontosságú följegyzések föltehetően kukába kerültek volna.
Mádám élete utolsó négy évét legyengülten, súlyos műtétek, csonttörések szenvedésével élte végig. De így, ágyhoz kötötten, megalázó helyzetekben is felülkerekedett benne szelleme, humora. Szüzann bizonyára nem csak számomra erkölcsi minta. Következetesen szemben állt és szembeszállt bármifajta megkülönböztetéssel. Az egyetemes humanizmus, etikus elkötelezettség jegyében. Saját élete éppúgy, mint egyre növekvő, tisztességben, tudásban rangos és gazdag, évtizedeken át hű baráti körének eleven példái igazolják ugyanezt az állásfoglalást. Ők, a Gedényi házaspár egyéni és közös barátai felsorakoznak a férj halála után kiadott, Gedényi Mihály előtt tisztelgő Emlékek könyvében (2005). Az ellentétek manipulatív szításával szemben csak véd- és dacszövetség állhat. Az oly sok oldalról fenyegetett emberségért, örömért, méltóságért élünk. Itt, együtt élve, lehet-e valódi filomagyar az, aki nem filoszemita is egyben? – és megfordítva.
Ezt hirdeti – Gaál Zsuzsanna kitartó értékmegőrzésének köszönhetően – a XI. kerületi Fadrusz utca 6. számú ház falán ma is látható márványtábla. Őrzi Gedényi Mihály emlékét – s benne az övét.