Sandokan szelleme kísért Malajziában

Malajziában az Isten nevéről folytatott vita kiszabadította a szellemet a palackból, amelyet remények szerint a józan ész és a kormány közös erővel megpróbál oda visszatuszkolni. Az előbbi ugyan megvan az ország népében, de az utóbbi nehéz helyzetbe kerülhet a kísérlet során.

A birodalom emléke. Mint oly sok állam, Malajzia is Londonra tekinthet, mikor a nemzetiségi-vallási problémákkal szembesül. Az 1957-ig brit fennhatóság alatt álló ország voltaképp csak akkor kapta meg végső, ma ismert formáját, amikor függetlenné vált, addig kicsiny királyságok laza vagy szorosabb szövetsége volt. A végül megszületett Malaya Szövetség a Maláj-félsziget ezen monarchiáit fogta össze, és alkotott egy államot, magáénak tudva Penang, Malakka és Szingapúr brit gyarmatokat is. Ez utóbbi végül kilépett a szövetségből, és független államként működik ma is, ám betagozódott Brit Észak-Borneó és Szaravak, kiterjesztve Malajzia területét Borneó szigetének felére. Érdemes megjegyezni, hogy a Maláj Unió nevű brit kezdeményezés idején a lakosság nagyjából fele volt csak maláj, a másik fél jórészt kínaiakból, kisebb arányban indiaiakból állt.

Nyolc embert letartóztattak egy héttel az első templom felgyulladását követően, akiket megalapozottan gyanúsítanak a gyújtogatásokkal. A tizenegy katolikus templomot, egy szikh imahelyet és egy mozlim közösségi termet érintő gyújtogatássorozat remélhetőleg befejeződött, főleg egy olyan, eddig nagyon békés országban, mint Malajzia. Megírtuk, hogy azért csaptak magasra az indulatok, mert a legfelső bíróság kimondta, a keresztények joggal használják az Allah szót Isten megnevezésére, ahogy azt a Herald nevű keresztény lap kérte. Ez valójában egy arab szó, az al-ilah (az isten) összeolvadása, a malájok ezt vették át hittestvéreiktől.
A délkelet-ázsiai országban számunkra furcsa rendszer uralkodik, amennyiben az ország hivatalosan mozlim, de szabad vallásgyakorlást biztosít a szövetségi állam öszszes polgárának, beleértve a más vallások missziós tevékenységét, ha azok nem mozlimok áttérítését célozzák. Az alkotmány alapján a lakosság hatvan százalékát kitevő malájok mind mozlimok – az áttérést pedig nagyon megnehezítik számukra –, akiket külön törvényszékek is elítélhetnek egyes vallási jellegű ügyekben, a keresztényekre, hindukra vagy buddhistákra ezek nem vonatkoznak, ahogy a szóban forgó nem mozlimok sem kötelezhetők az iszlám szabályainak betartására. A malajziai lakosról azonnal meg lehet állapítani, hogy mozlim-e vagy sem, ez pedig a világ első high-tech személyi igazolványának köszönhető, amely bankkártyaként, személyi azonosítóként, buszbérletként és számos egyéb módon használható. A digitális forradalomban élen járó Malajzia ezen a MyKAD nevű plasztikapon – amelyet kötelező a polgárnak magánál tartania – a vallást is regisztrálja, amely mozlim lakos esetében nagy betűkkel jelezve van a külsején. Ha nincs ott az islam szó, akkor a tulajdonos más elbírálás alá esik.
A kormány azonban nem teheti meg, hogy más vallású állampolgárait ne védje meg, így nyilatkozatot is tett közzé, elítélve a bíróság döntése ellen gyújtogatással tiltakozókat, és támogatásáról biztosította a keresztényeket, akiknek templomai mellé megerősített őrséget állított. A nyilatkozatból kiderül, hogy mintegy 130 különböző mozlim szervezet állt ki a keresztények mellett. A kormány nincs könnyű helyzetben, ha meg akarja védeni a keresztények évszázados hagyományát, az ország alkotmányát és a mozlim szavazókat is meg akarja tartani. A maláj nyelvben Istent csakis Allahként nevezheti mindenki, keresztények és mozlimok egyaránt, ebből pedig évszázadokon keresztül nem volt semmi probléma. A bíróság döntése ellen azonban fellebbezni kíván a kormány, amellett, hogy tiszteletben tartja a határozatot, és elismeri a tiltakozók jogát a felháborodásra, amíg azok nem támadnak a keresztényekre. Az ok, amiért a kormány megtámadná a döntést, az alkotmányban található. Úgy értelmezik ugyanis, hogy ha a Herald nevű keresztény lap az Allah szót malájul leírja, azzal megzavarhatja a mozlimokat, akik azt gondolhatják, hogy a keresztények és az iszlám istene azonos. Ez pedig felveti a hittérítés lehetőségét, az pedig már alkotmányellenes.
A törékeny egységet a soknemzetiségű társadalomban a jelenlegi – és a függetlenség óta folyamatosan hatalomban levő – kormánypárt, az Egyesült Malájok Nemzeti Szervezete (UMNO) próbálja megőrizni, megvédve a kisebbségek jogait, de mindenkor zászlaján tartva a maláj nemzeti büszkeséget. A helyzet furcsasága, hogy az egyre népszerűbb iszlamista mozgalom, a Pán-Maláj Iszlamista Párt (PAS) konkrétan kiállt a keresztények mellett, hogy használhassák az Allah szót publikációikban, és ellenezte a kormány döntését az alkotmányosság feszegetéséről. Ez a történet azonban már nem vallási kérdésekről szól, hanem belpolitikáról. A legutóbbi, 2008-as általános választásokon ugyanis a UMNO-vezette Barisan Nasional koalíció győzött ugyan, de az 1957-es függetlenség óta eltelt időszak legrosszabb eredményével, és nem is lett meg a kétharmados többség a parlamentben. Ha most a kormány nem foglalkozik a kérdéssel, akkor nem csupán a védelemre szoruló keresztények csalódnak benne, de felháborodna a maláj többség is, akik viszont legalábbis megosztottak abban a kérdésben, amelyre a bíróság adott választ. Sandokan szellemét ugyanis nem lehet legyőzni.