Sötétbarna felhők

Miközben az oktatási tárcát roma jogvédők jelentik fel az általános iskolákban tapasztalt szegregáció miatt, egy monori cigány telepen gyerekek és felnőttek magolják a hatodikos-hetedikes tananyagot a Magyar Máltai Szeretetszolgálat foglalkoztatócsarnokában. A szervezet fürdőt, közösségi mosodát, játszóházat üzemeltet a telepen, és azért küzd, hogy néhány család kikeveredhessen a nyomorból. Támogatások híján azonban erre nagyon kevés az esély.

Fantom és a cirkuszoskocsi

Nyolc évvel ezelőtt országos botrányt kavart a Horváth Aladár vezette Roma Polgárjogi Alapítvány, amely demonstrációt szervezett Monoron, mert szerintük jogtalanul, faji alapon telepítettek ki cigány családokat a város szélére, méltatlan körülmények közé. Több családnak például cirkuszos lakókocsikat ajánlottak fel a korábbi lakhelyeikért cserébe. Az egyik ilyen család volt Baracké is. Később azonban kiderült, hogy önkényes lakásfoglalókat, közüzemi díjat hosszabb ideje nem fizetőket tettek ki a lakásukból, mert a költségeket a város nem tudta tovább magára vállalni. Volt köztük olyan család is, amelyik egy önkényesen elfoglalt lakásból költözött Monorra, hogy ott is önkényesen foglaljon el egy házat, amelyet viszont a helyi városrendezési terv szerint lebontásra ítéltek. Másokat az új tulajdonosok tettek ki a fejük fölül eladott házakból, amelyeket a tartozások miatt vesztettek el. Így kerültek többen az önkormányzat által vásárolt lakókocsikba.
Az egyik házaspár közülük ma is egy ilyen „járműben” él. Az asszonyt csak Fantomnak hívják a környéken élők, mert abból a csoportból került a lakókocsiba, amelyik annak idején a monori temető ravatalozójában húzta meg magát. Fantom férjét leszázalékolták, mert ha teheti, nyolc liter kannásbort is megiszik naponta. Már csak ketten tengődnek az erdőszélen, a gyerekeiket nevelőszülőkhöz adta a gyámhatóság. Kiss Dávidtól megtudom, az ilyen embereken sajnos aligha tudnak segíteni, hiszen maguk is tehetnek a sorsukról. Több lehetőséget is elszalasztottak, visszasüllyedtek a nyomorba. A szociális munkások ettől függetlenül rendszeresen látogatják őket, és segítséget nyújtanak, télre az önkormányzattól is kapnak tűzifát.
Barack azonban más. Küzd azért, hogy valamilyen szinten el tudja tartani a gyerekeit. A nagyáruházak mellett kukázik, és takarítja is a szeméttárolók környékét, így megkaphatja az ételmaradékokat. Más munkát hiába is keresne. Monoron még a szakképzettek számára is kevés a lehetőség, Budapestre pedig nem éri meg följárni, mert a vonatbérlet elviszi a kereset nagy részét. Ezért a helyiek körében Tabánnak nevezett cigány telepen élők inkább vasat, hulladékot gyűjtenek, vagy alkalmi munkákat vállalnak.
Három-négyszáz ember él itt, és a hetven százalékuk gyerek – vázolja a helyzetet Pálfai Gyula, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat vezetője, amikor arról kérdezem, hogyan segíti a romák munkába állását. Az elnök, aki a sajtó megjelenésének hírére azonnal a város szélére érkezett, a Kádár-rendszert dicséri, mert akkor még buszokkal jöttek Monorra a képzetlen munkaerőért a gyárakból. Most viszont szerinte a cigány telepen „megélhetési gyerekcsinálás folyik” a segélyekért. Ennek eredményeként már két generáció nőtt úgy fel, hogy nem látta munkába menni az apját, nem csoda, hogy a gyerekeket sem viszik el az iskolába – kerüli ki a kérdésünket.
Nem igaz, hogy eleve nem dolgoznának a telepiek – cáfolja Kiss Dávid a cigány önkormányzati vezetőt, amikor ismét magunk között vagyunk. Káposztaszedés idején például öt helyre negyvenen jelentkeznek a telepről. Ezek a feketemunkák azonban nem kerülnek be a nyilvántartásokba. A szociális munkás szerint az sem felel meg a valóságnak, hogy a monori cigányok nem járatják a gyerekeiket iskolába. Ez legfeljebb egy-két családban jellemző. Az viszont kétségtelen, hogy a cigány gyerekeknek segítség kell, mert tizenkét éves kor fölött már nagyon nehéz megvédeni őket a bűnözők befolyásától.

Lányanyák a játszóházban

A monori cigány telepen él olyan kislány, aki matematikaversenyt nyert az iskolában, és van olyan jó eszű fiú is, aki fogorvos szeretne lenni – közli Kiss Dávid, aki szerint azonban a tabániak körülményei és az oktatás súlyos rendszerhibái miatt alig lehet az itt élőkből más, mint varrónő vagy kőműves Csepelen. A cigány gyerekeket ugyanis hagyományosan nem járatják óvodába, ami óriási hátrányt jelent a rendezett hátterű társaikkal szemben. Sokan közülük úgy kerülnek iskolába, hogy nem tudják elvégezni a dolgukat a vécében, nem képesek kanállal és villával enni vagy odafigyelni az órán, így óhatatlanul lemaradnak a tanulásban. Az új rendelkezések szerint azonban az alsó tagozatban nem lehet buktatni, csak szülői belegyezéssel. Ezzel ellehetetlenítik az újrakezdés esélyét, hiszen a bukás a cigány szülők körében is szégyen. Egy idő után nem marad más, mint hogy a lemaradó cigány gyerekeket elküldik képességvizsgálatra, amely természetesen lesújtó eredményeket hoz, így második–harmadik osztályos korukban értelmi sérültnek nyilvánítják őket. A felső tagozatot ezért már speciális iskolában kell folytatniuk, ahonnan nem lehet továbbtanulni.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat többek között ezért is döntött úgy, hogy elindítja a Tanoda programot a cigány telepen. Ez része egy átfogó programsorozatnak, amely 2004-ben kezdődött. Első lépésben több lakókocsiban élő családot költöztettek be a telepre, az életveszélyes épületekből átmeneti lakóhelyekre helyeztek át embereket, a telephez tartozó, komfortos házakat vásároltak, építettek újjá. Létesítettek konténerházakat, közösségi vizesblokkot, ahol naponta 150 telepi lakó tud megfürdeni, mosakodni. Létrehoztak egy közösségi mosodát is, ahol kilenc főnek adtak munkát a tabániak közül. Felemeltek egy több száz négyzetméteres csarnokot, ahol főként gyerekfoglalkoztatás zajlik, játszóházat, tanulószobát rendeztek be a szegény gyerekeknek. Itt ma már felnőttoktatást is tartanak, hogy a telepen élőknek nagyobb esélye legyen munkába állni. Eddig 51 fő fejezte be a segítségükkel a hatodik osztályt, és százhúszan várják, hogy elinduljon a hetedik–nyolcadikos tanfolyam. A szeretetszolgálat tervei szerint az általános iskolás anyag befejezése után szakképzést is szerveznek majd a legjobbaknak. Ez a lehetőség a budapesti Szegényeket és Rászorultakat Segítő Alapítvány országos programjának a telepre illesztésével valósul meg.
Amikor a foglalkoztatócsarnok jelentőségéről kérdezem, Kiss Dávid elmeséli, hogy a játszóház megnyitásakor azt vették észre, a gyerekek után elkezdtek a szülők is beszivárogni a csarnokba játszani. Tizenöt éves lányanyák ültek a padlószőnyegen kezükben babákkal. A szociális munkások szeme előtt vált nyilvánvalóvá az egyik legalapvetőbb probléma, amely az ingerszegény környezetben, mélyszegénységben élőket sújtja: az anyák még játszani sem tudják megtanítani a gyermeküket, mert ők maguk is olyan gyermekek, akik valójában azt sem tudják, mi a játék. Öt évvel ezelőtt ismét megjelent a monori cigány telepen Horváth Aladár, hogy megtekintse a Magyar Máltai Szeretetszolgálat programjának első eredményeit. Kiss Dávid elmondása szerint a roma vezető közölte: szegregálják a cigányokat azzal, hogy végleg a telephez kötik őket a konténerházak kihelyezésével.

Jogvédők és egyéb hivatalos személyek

Horváth Aladár tartja magát az általa korábban elmondottakhoz. – Nem értek egyet semmilyen elkülönítéssel és azzal, hogy békeidőben konténerben lakjanak emberek – közli, amikor a monori cigány telepről kérdezem. – Az elmúlt húsz év szociális, gazdasági válságának cigányokra vonatkozó következményeit nem lehet sziplán lakáspolitikával, különösen kirekesztő lakáspolitikával orvosolni – mondja. A jogvédőnek a monori gyilkosságról is sommás a véleménye. Szerinte egy állati sorba kényszerített embercsoportnál nehéz azt feltételezni, hogy megmarad embernek. Mint mondja, gyerekkorában látott ekkora nyomort, mint amekkorát a roma telepeken tapasztal. A kilábalás pedig reménytelen addig, amíg a jobb- és a baloldal nem köt tűzszünetet e kérdésben. Amikor arra utalok, hogy a két oldal eltávolodásához a roma jogvédőknek is köze lehet, hiszen sokszor indokolatlanul lerasszistázták az ellenzéket, ezt határozottan elutasítja. A polgárjogi mozgalom nem nézi, milyen köntöst visel a kilakoltató önkormányzat, amely nem mondhat le szociális ellátási kötelességeiről. – Számtalanszor bíráltam a jelenlegi kormányt a szociálpolitikája miatt. Ezt a szociálpolitikát ugyanis sajnos a Jobbik tematizálja – jelenti ki. Mint fogalmaz, „a rasszista és szegényellenes ötleteket átvették Gyurcsányék”, ennek eredménye, hogy a legszegényebbek leszakadtak a társadalomtól, amelynek rá kell ébrednie: elemi érdeke ezen emberek munkába állítása, társadalmi felelmekedése.
– Kétségtelen, hogy az elmúlt években háromról tíz százalékra nőett Monoron a munkanélküliség – mondja Pogácsás Tibor helyi polgármester. Az ingázásból a cigányság kiszorult, mert a képzetlen munkaerő utazási költségeit nem fizetik. Az önkormányzat együttműködik a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal, alkalmaz a Tabánban szociális munkást, fizeti a mosatás és a mosás költségeit, valamennyi pénzügyi támogatást is nyújt, de a továbblépéshez sajnos nincs elegendő forrás. Nagy eredmény viszont az is, hogy az elmúlt években nem romlott a helyzet a telepiek és a városban élők között, sikerült kezelni a cigány telep helyzetét – véli a városvezető. A megoldást azonban egy szociálisbérlakás-program jelentené és egy olyan gondozói hálózat, amely a családokat egészen az integrációig vagy akár egész életükben végigkísérné. A cigány telepen élőknek ugyanis még azt is meg kell tanítani, hogyan gazdálkodjanak. Segélyosztáskor például előfordul, hogy néhányan taxival közlekednek, ami igencsak irritálja a Monoron élőket. Nem beszélve a környéken előforduló kisebb, de rendszeres lopásokról – tájékoztat Pogácsás Tibor.

Kevés az állami segítség

– Nem igaz, hogy a cigány telepről nincs kiút – állítja Kiss Dávid. Néhány családnak már sikerült beilleszkedni a városi lakókörnyezetbe a Tabánból. A gond inkább az, hogy az állami segítség kevés, a pályázatokból megszerzett összegek szűkössége pedig lassan az egész program létét veszélyezteti. Nemrég megjelent néhány szakember a telepen az egyik illetékes állami hivataltól – meséli a programvezető. Lefényképeztek mindent, mint a japán turisták. Aztán kiderült, hogy azért fotóznak olyan buzgón, mert először jártak ilyen telepen. Akiknek tehát döntenük kellene a pénz odaítéléséről, sok esetben nem is ismerik, miről határoznak. Miközben erről beszélgetünk, az egész telepen összesen két kémény füstöl a legnagyobb fagyban. Mindkét kürtőből sötétbarna felhők szállnak az égbe, ami azt jelenti, hogy szeméttel vagy ruhával tüzelnek. Az utolsó tartalékokat is fölélik, míg megérkezik a segély.