Kordos László paleontológus, geológus Mezőcsáton született 1950-ben. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen és a József Attila Tudományegyetemen szerzett diplomát. A Magyar Állami Földtani Intézet munkatársa 1974-től, 2006 óta igazgató. Tanít a Debreceni Egyetemen és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Fő kutatási területe a pleisztocén és holocén gerincesfauna történetének és a tengeri emlősök evolúciójának vizsgálata. A rudabányai ősmajomleleteket kutató ásatások vezetője 1978-tól. Számos ismeretterjesztő könyvet írt, az újabban megjelentek a Sárkánygyíkok, az Ősvilágunk képekben, Az emberiség kezdetei, Az első ötvenmillió év: ősök Rudabányán.
Van most valamilyen csont vagy fog a zsebében?
– Most éppen nincs, de valóban szinte mindig szokott lenni, ezek segítségével sok mindent meg tudok mutatni. Viszont ha körülnézünk itt, a földtani intézet múzeumának raktárában, rengeteg csontot láthatunk. Vannak itt oroszlán-, jegesmedve- és barnamedve-koponyák a polcokon. Ha hozzávesszük a szekrényekben őrzött mintegy harmincezer csontot, kijelenthetjük, hogy hullaházban vagyunk.
– Ezek a csontok Magyarországról származnak?
– Többségükben igen, persze figyelembe kell vennünk, hogy amikor Ferenc József 1869-ben megalapította az intézetet, még máshol voltak az ország határai. Az intézetet azzal a céllal hozták létre a Monarchia gazdasági fellendülésének kezdetén, hogy az ország egész területét lefedve vizsgálja a kőzeteket, és gyűjtse az ősmaradványokat az ipar, a mezőgazdaság és a tudomány segítésének céljával. Ez a múzeum egyébként, amelynek belső galériáját Rubik Ernő tervezte a kocka előtt, belsőépítészként, ma is az ország legnagyobb földtani gyűjteménye a maga háromszázezer leltározott és rengeteg még feldolgozás alatt lévő tételével.
– Az őslénytan még ma is közelebb áll a geológiához, mint a biológiához. Ennek csupán praktikus okai voltak kezdetben, vagy a tudományos szempontok miatt alakult így?
– Klasszikusan a paleontológia valóban a geológia egy részterülete, bár újabban egyre inkább közeledik a biológiához, köszönhetően az evolúciós gondolatnak. De pályám kezdetén én is a geológia közvetítésével jutottam el az őslénytanhoz. Miskolc vidékéről származom, apámmal minden hétvégén a Bükkben kirándultunk. A barlangok vonzottak a legjobban, bennük a sok csonttal, amelyeket gyűjteni kezdtem. A pályaválasztás idején így már természetes volt, hogy a geológia irányába megyek tovább. Elvégeztem a budapesti Szabó József Geológiai Technikumot, majd egy időben szereztem biológia–földrajz szakos diplomát a debreceni, illetve geológusi oklevelet a szegedi egyetemen.
– Barlangász körökben még mindig alapmű az ön Magyarország barlangjai című könyve. Sokáig dolgozott rajta?
– Az előkészítés húszévnyi munkát igényelt. A kilencvenes évek elejéig, majdnem harminc éven keresztül voltam aktív barlangkutató. A barlangok klimatikus és vízkémiai viszonyait tanulmányoztam, eközben gyűjtöttem az adatokat a könyvhöz. A kötet felsorolásszerűen kétezer-hatszáz barlangot tartalmaz, 1984-es megjelenése óta azonban már háromszor ennyit ismerünk. Talán szerénytelenség, de a könyv ma is annyira keresett, hogy fenn van az interneten az egész. És nem beszkennelték, hanem lelkes barlangászok kézzel begépelték a teljes szöveget.
– Szűkebb szakterülete a kihalt állatok csontjainak tanulmányozása. Mit tudhatunk meg ezekből a leletekből?
– A csontok vizsgálata csak kiindulópont. A csont alapján meghatározhatjuk a fajt, és megállapíthatjuk, hogy milyen leszármazási sorba illeszkedik. Az anatómiai jellegzetességekből az életmódra is következtethetünk. Itt van előttünk egy delfinkoponya az asztalon. Azt látjuk, hogy kissé balra húz, aminek az az oka, hogy a homlokán lévő zsírszövet, amellyel a tájékozódáshoz szükséges hanghullámokat adja, aszimmetrikus. Ez a koponya egyébként nem ősi, hanem a ma is élő hosszúcsőrű delfintől származik. Azért került ide, mert a múlt század elején a burgenlandi Szentmargitbánya mészkőbányájában találtak egy ősi delfincsontvázat. A lelet összehasonlító tanulmányozásához volt szükség ma élő rokon fajok csontvázaira, amelyet Pap Károly őslénytankutató vásárolt Olaszországban. Visszatérve a csontokhoz, a lelet korát is meghatározhatjuk a kőzetrétegben talált más maradványok ismert kora alapján. A testfelépítésből következtetni tudunk az állat környezetére, az éghajlatra, de a táplálkozási szokásaira is. Az utolsó vacsora effektusnak nevezett jelenség miatt az állat fogazata megőrzi az elpusztulása előtti egy hónapban elfogyasztott táplálék nyomait. Egy állat által megevett növény anyagai – így a rá jellemző szénizotóp-összetétel is – beépülnek a fogzománcába, így megállapíthatjuk, hogy trópusi vagy mérsékelt övi vegetációban élt-e.
– Közvetve pedig azt, hogy milyen volt a múltban a lelőhely éghajlata.
– Így van. Egyik kutatásunkban például a háromujjú őslovak – latinul hipparionok – táplálkozási szokásainak evolúcióját vizsgáltuk. Vannak tízmillió éves és ötmillió éves őslókoponyáink is. A fogazatuk kopási mintázatát vizsgálva kiderült, hogy a tízmillió éves még lombleveleket evett, az ötmillió évvel később élt lovak azonban már fűféléket legelésztek. E változás hátterében az áll, hogy hét-nyolc millió évvel ezelőtt hatalmas globális klímaváltozás ment végbe a földön. Előtte trópusi éghajlat volt hazánk területén. Gondoljunk csak a bükkábrányi mocsárciprusokra, amelyek nem teremnek meg a mérsékelt övben! Aztán jött az éghajlatváltozás, amelynek nem tudjuk az okát. Ennek következtében alakult ki a mérsékelt öv, a trópusok pedig visszaszorultak jelenlegi területükre.
– A korábbi éghajlatváltozásokkal összehasonlítva különleges-e a mostani felmelegedés, és milyen szerepe van benne az emberi tevékenységnek?
– Annyi biztos, hogy az ember elvben a XIX. század közepe óta befolyásolhatja az éghajlatot. Az akkor kezdődött urbanizáció és iparosodás, különösen a szénbányászat és a vaskohászat sok szennyező anyagot juttatott a légkörbe. Csakhogy az 1800-as éveket megelőzően két-három száz éven keresztül egy-másfél Celsius-fokos felmelegedési időszak volt. Előtte pedig további ciklusok követték egymást. A kérdés az, és ez inkább gazdasági, politikai, mintsem tudományos kérdés, hogy a mostani felmelegedés tisztán természetes változás, olyan természetes változás, amelyre még rátesz az ember, vagy – és ez jelenik meg most mindenhol – egyedül az ember okozza. Én azt mondom, hogy éghajlatváltozás mindig volt. Valószínű, hogy ezt erősíti az ember a szén-dioxid-kibocsátással, de egy tisztességes vulkáni működés során az emberi eredetű kibocsátás többszöröse juthat a légkörbe szén-dioxidból.
– Milyen mértékű változások zajlottak le a klímában a múltban?
– Én a csontok alapján tanulmányoztam az elmúlt tíz–tizenöt ezer év Kárpát-medencei éghajlatváltozásainak hatását. Tizenötezer éve megváltozott a klíma, a korábban kifejezetten hideg éghajlat a mainál két-három fokkal melegebbe ment át, és két-három ezer évig maradt így. Ennek hatására gyakorlatilag lecserélődött a fauna. Voltak olyan fajok, amelyek csak viszszahúzódtak, de olyanok is, amelyek kihaltak, mások pedig előretörtek. Honfoglalásunk idején is változóban volt a klíma. A kontinentális sztyeppvegetáció tört előre, minthogy szélsőségesebbé vált az éghajlat. Közvetve ennek köszönhetjük, hogy itt vagyunk, hiszen az ázsiai nomád népek a megváltozott körülmények között már nem jutottak elegendő élelemhez. Ez viszont arra mutat, hogy az éghajlatváltozás hatalmas gazdasági, társadalmi ellentéteket, háborúkat válthat ki, bár ez a változás az élővilágra már nem volt számottevő hatással. A mostani, százötven éves felmelegedés mértékét 0,6–0,8 Celsius-fokra becsülik azok, akik nem csak a statisztikai elemzés hibájának vélik az eltérést. A múltbeli tapasztalatok alapján nem valószínű, hogy ez drasztikus változásokat okoz.
– Sokan élnek – főként Amerikában, újabban pedig az iszlám világban –, akik úgy hiszik, hogy a Föld korát nem évmilliárdokban, hanem csupán évezredekben lehet mérni. Szerintük az őslénytanban használt kormeghatározás egyfajta saját farkába harapó kígyó, a leletek korát egymás vélt kora alapján állapítják meg. Léteznek valóban abszolút kormeghatározó módszerek?
– Rengeteg. Az első a rétegtan több mint kétszáz éve lefektetett alapszabálya, amely kimondja, hogy az alsóbb rétegek korábban keletkeztek, a fölöttük lévők pedig később. Az ezekben lévő ősmaradványok így ugyanezt az időbeni változást követik. Az evolúciós leszármazási sorok – tehát a szervek fejlődési irányának – ismerete segítségével is időbeni sorrendbe tudjuk állítani a leleteket. E változások pontos időpontját pedig a fizikai kormeghatározó módszerekkel állapíthatjuk meg. A legrégebben használt technika a szénizotópok eltérő bomlási sebességét veszi alapul, ez ötvenezer évnél nem régebbi maradványok esetén használható. Azóta számos más izotópokat vizsgáló módszert fejlesztettek ki, amelyek már millió évekre visszamenőleg megállapítják a leletek korát néhány tízezer év pontossággal. Ha egy afrikai előemberleletről azt mondják, hogy 3,5 millió éves, akkor ez azt jelenti, hogy biztosan a 3,6-től 3,4 millió évvel ezelőttig terjedő időszakban halt meg.
– Önt a legtöbben a rudabányai ásatások és az ott élt, Rudinak elkeresztelt majomelőd kapcsán ismerik. Az utóbbi harminc évben számos emberszabásúaktól származó lelet került elő a lelőhelyről, legutóbb két éve egy felső állkapocs. Még sok kincset tartogathat az ásatás?
– Remélem, hogy igen. Én akkor kerültem kapcsolatba a feltárással, amikor 1971-ben Kretzoi Miklós, a debreceni egyetem állattani tanszékének vezetője és a földtani intézet munkatársa elkezdte a rudabányai ásatást. Hallgatóként az első ásatástól kezdve kint voltam. Kretzoi nyugdíjba vonulásakor, 1978-ban én vettem át az ásatás vezetését. Ez tart a mai napig, a nyáron is lesz egy hónapos ásatás együttműködésben a torontói egyetemmel.
– Miért fontosak a rudabányai leletek az emberi evolúció folyamatának megismerésében?
– Egész Eurázsiában Rudabányán találtuk az emberré válás korai szakaszából származó legtöbb emberszabású leletet, több mint kétszázötvenet. Négy koponyánk van, az egyik mellett megtaláltuk a hozzá tartozó alsó állkapcsot és néhány végtagmaradványt is. A lelőhely felépítését a csaknem negyvenéves kutatás után olyan részletesen ismerjük, ami szinte az egész világon egyedülálló. Sokat tudunk arról, hogy hogyan kerültek oda a csontok, milyen állatvilág élt ott, mit ettek az ott élt majmok. A leletek a korai emberszabásúak elterjedésének elméletét is megváltoztatták. Tíz–tizenöt millió éve az emberszabású majmok bizonyos csoportjai a létrejött földhídon keresztül több hullámban átvándoroltak Afrikából Eurázsiába. Eljutottak a mai Rudabányára – ahol a leletek tízmillió évesek –, de Franciaország és Spanyolország területére is. Körülbelül egymillió évig élhettek itt, majd az éghajlatváltozás hatására kiszorultak innen. Oly mértékben alkalmazkodtak a trópusi vegetációhoz, hogy annak visszaszorulásakor követték, vissza Afrikába. A ma élő emberszabású majmok és esetleg az ember elődei az újra Afrikában élő majomcsoportokból fejlődhettek ki. Mások azt mondják, hogy ez a fejlődés Afrikában helyben zajlott le, kiáramlás és visszatérés nélkül, de ezt bizonyító leletet Afrikában eddig nem találtak ebből az időszakból.
– Az idén ön kapta az Év Ismeretterjesztő Tudósa díjat a Tudományos Újságírók Klubjától. Hogyan gondolkodik a tudomány-népszerűsítésről? Sok kutató lealacsonyítónak érzi az ismeretterjesztő cikkek írását. Eközben a természettudományos egyetemi oktatás válságban van, mert a tehetséges diákok nagy többségének eszébe sem jut kutatónak menni.
– Ez az ember stílusától függ. Én szeretek írni, szeretem olvasni a nevemet egy könyv borítóján vagy egy cikk címe fölött, és nem kell erőlködnöm, hogy közérthető nyelvezetet használjak. Mindig volt bennem igény arra, hogy amit a szakmai munkám során elérek és fontosnak érzek, azt minél több embernek elmondjam. Ez volt mindig a hajtóerőm, az sosem motoszkált bennem, hogy tudatosan propagáljam a geológiát a gyerekeknek. Több egyetemen is tanítok, így tisztában vagyok azonban azzal, hogy a természettudományos szakokra tömegével jutnak be oda nem való emberek, iszonyatos a felhígulás. A bolognai rendszerben a harmadik év végén kapható BSc-diploma pedig egyfajta emelt szintű érettségit jelent. Jó példák is vannak azért, aki elhivatott és értelmes, annak olyan lehetőségei vannak Magyarországon is, mint bárki másnak a világon.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!