Gerevich lenyűgöző technikája ellen, miután ezzel nem vehettem fel a versenyt, a taktikához kellett folyamodnom. Ám a jól előkészített akcióimat is képes volt a másodperc tört része alatt romba dönteni briliáns és villámgyors támadásaival – írta önéletrajzi könyvében Kárpáti Rudolf, aki a három muskétás harmadik tagjához, Kovács Pálhoz hasonlóan maga is hatszor nyert olimpiát. Ennél komolyabb dicséretben aligha részesülhetne, de mások visszaemlékezései is mint a magyar kard legfinomabb kezű, legnagyobb művészeként említik Gerevich Aladárt, akinek akcióit a gyors, csiszolt mozdulatok, a ruganyos könnyedség és a sokszínűség jellemezte. Villám riposztjai, tempó fejvágásai az akkori modern vívás gyöngyszemei voltak.
1910. március 16-án Jászberényben született, de vívni csak tizennégy esztendősen kezd, édesapjánál, idősb Gerevich Aladár mesternél, Miskolcon. Három év múlva megnyeri a Rendőrtiszti Atlétikai Club junior versenyét, ezután kerül Budapestre, ahol Italo Santelli tanítványa lesz. (Az olasz származású mester az 1896-os millenniumi mesterkardverseny megnyerése után Magyarországon telepedett le, itt teremtett iskolát, s nélküle talán soha nem lett volna világelső a magyar kardvívás.)
A nemzetközi élvonallal az 1931-es bécsi Eb-n találkozik, majd négy hazai válogató eredményei alapján bekerül az 1932-es Los Angeles-i olimpiára utazó csapatba, Jekelfalussy-Piller György, Kabos Endre, Petschauer Attila, Glykais Gyula és Nagy Ernő mellé. A legfontosabb, az aranyéremről gyakorlatilag döntő összecsapáson a Jekelfalussy-Piller, Kabos, Petschauer, Gerevich összetételű négyes – sokak szerint minden idők legerősebb magyar kardcsapata – 9:2-re kaszabolja le az olaszokat. Gerevich mind a három asszóját megnyeri, a végén 5:3-ra győz Gaudini ellen.
„A terem harsog a magyarok huj-huj-hajrájától. Mindenki Gerevichhez rohan, őt akarja ölelni, csókolni. A vívók felkapják, a nézők odatódulnak hozzá, és a magyar közönség örömmámorban ünnepel” – olvasható a Nemzeti Sport korabeli tudósításában. A lelkendezés még a francia zsűritagra is átragad, akit a krónika csak „Monsieur” Gardére-ként említ: „Gerevich világcsoda! Ez a fiatal vívó a magyar kardvívás legnagyobb ígérete” – jelenti ki.
A Los Angeles-i olimpia más okból is fordulópont Gerevich Aladár életében. A hosszú út során szövődik szerelemmé, majd később házassággá találkozása Bogáthy-Bogen Ernával, a magyar női tőrvívás kiválóságával, aki az olimpián a harmadik helyen végez.
Gerevich négy év múlva, Berlinben már egyéniben is vív, neki is lesz egy bronzérme, Kabos nyer, azt pedig mondani sem kell, hogy a csapat hozza az aranyat. A világégés miatt két olimpia elmarad – Petschauert 1943-ban halálra kínozzák a munkaszolgálaton, Kabos 1944-ben a Margit híd felrobbantásakor veszíti életét, és Budapest ostromának napjaiban meghal a Maestro is… –, ám 1948-ban, Londonban folytatódik a sikerszéria.
Ezen az olimpián áll össze a Gerevich, Kovács, Kárpáti trió, s Gerevich duplázik, mert ő nyeri az egyénit. A nyolcas döntőben első asszójában 1:4-ről leheletfinom találatokat adva győz 5:4-re Kovács ellen, majd a további hat ellenfelét is kipipálja. A verseny reggelén otthonról táviratot kap „Palkó megérkezett” szöveggel, s második fia, a későbbi világbajnok megszületése jó hatással van a vívására.
Gerevich Helsinkiben, Melbourne-ben és Rómában is tagja volt a győztes kardcsapatnak, a finn fővárosban egyéniben Kovács mögött ezüstérmes lett, és még a tőrcsapatba beszállva (!) is szerzett egy bronzot. (Érdekesség, hogy a magyar bajnokságokról tőr egyéniben hat, kardban csak négy első helye van. No persze itt valamivel nagyobb volt a hazai konkurencia…) Gerevich Aladár nemcsak a magyar sport valaha élt egyik legnagyobb alakja, minden idők legeredményesebb vívója, aki az egyetemes olimpiai éremtáblázat 16. helyén áll. S ő az egyetlen, aki ugyanabban a számban, jelesül a kardcsapatok versenyében, hat egymást követő olimpián tudott győzni.
A római olimpián már ötvenéves volt, de páratlan fizikuma miatt még mindig a legjobbak között tartották számon. A legenda szerint ekkortájt történt meg, hogy fogadásból helyből felugrott egy egy méternél jóval magasabb íróasztalra. Páratlan eredménysora – ne feledjük kilenc világbajnoki címét, amiből kettő egyéni, és a másodikat 45 évesen szerezte – annak tükrében lenyűgöző igazán, hogy a kardvívás művészeként nem a versenyzést tartotta a vívás értelmének, hanem az önfeledt pengeforgatást. S ebben a szellemben olykor be is áldozta a versenyt. Megesett, hogy reggel kiötlött egy bonyolultabb akciót, amit makacsul mindenképpen meg akart valósítani, ám az ellenfelei átláttak a szitán és kiejtették. De úriemberként tudott veszíteni is. „Az ördögbe!” – mondta olyankor, amikor nem sikerült neki valami, a visszaemlékezők szerint nagyjából ez volt a legdurvább kifejezés, ami valaha is elhagyta az ajkát. Legfeljebb még dobbantott hozzá a lábával, ha nagyon dühös volt.
Ám efféle dobbantást azért nem sokan láthattak.
Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok. A Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Vívószövetség, a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány, valamint a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet március 26-án a Nemzeti Sportcsarnokban szoboravatással egybekötött ünnepségen emlékezik meg Gerevich Aladárról (1910– 1991), és az intézmény ezen a napon felveszi a legendás vívó nevét.
origo.hu
Bóka János: Az új Európai Bizottság a változatlanság politikáját folytatja, ami az EU lassú gazdasági agóniáját jelenti
