A szerelemről szépen

Nemcsak csemege a mai olvasó számára, hanem az első betűjétől kezdve az utolsóig értékes, izgalmas, szórakoztató olvasmány Nagy Endre Szerelmesek kalauza című regénye. A kabaré atyjaként ma már egyre kevéssé közismert zseniális író, újságíró egy unokahúgának címezve ír életbölcsességeket a kötet első részében a szerelemről, a másodikban a házasságról. Teszi mindezt úgy, hogy könyve nem undok tanmese, hanem egy sokat látott embernek a képmutatást kerülő lelki útikalauza.
Nagy Endre világosan kifejti, hogy az igaz szerelemben fontos szerepe van a szexualitásnak és a fajfenntartásnak, de több is annál. Az ember kiválasztja azt a másnemű társat, kivel képes végigélni egy életet, és akivel hajlandó fölnevelni az utódot, a közös gyermeket. Léteznek romantikus, fölhevülő szakaszai is, ám hazug az a közhely, hogy elkopik az idővel, lanyhul az egyéb kötelességek teljesítése közben. Nagy Endre bizonyítja, hogy a szerelem már a romantikus nyitány korában is végigkíséri az embert a munka perceiben. A házasság pedig továbbélteti a valódi szerelmet. Ha nem így történik, az nem a hétköznapok, hanem a két fél, a nő és a férfi közös hibája. Nagy Endre lenyűgöző, szellemes könyvet írt életünk két nagy esélyéről, a szerelemről és a házasságról, művének a mai ember számára is fontos üzenete van. Az, aki a szerelmet lesüllyeszti a kalandkeresés és a gyönyörhajhászás szintjére, saját életét fosztja meg annak mélyebb értelmétől.
Ennél többet elárulni egy szellemes, poénokra kihegyezett könyvről, amely a művészet legősibb szerepének megfelelően gyönyörködtet és használ, nem ildomos. Az íróról számos adalékot elárul a szerkesztő utóesszéje. Nagy Endre korában televízió még nem volt, egyetlen film néhány másodperces jelenete örökítette meg, milyen volt az elegáns, kifinomult, magas irodalmi értékű kabaré zsenije a színpadon. Kár, mert nem ártana követni mintáját. Karinthy és Nagy Endre, de még az újabb kori, már elhunyt, igényesen könnyed nagy mulattatók, Salamon Béla, Kellér Dezső, Kazal László és a többiek is bizonyára elszörnyedve konstatálják odaátról, mit művelnek például a Heti hetes nevű tévéműsor résztvevői humor címén. Szerencsére Nagy Endre cikkei sok mindent megőriznek a mester humorából, aki együtt újságíróskodott Ady Endrével, Bíró Lajossal, Krúdy Gyulával, s azért volt boldogtalan, mert nem elégítették ki a pillanatnyi sikerekhez kötődő, múló műfajok. Az utószó figyelmünkbe ajánlja Nagy Endre önéletrajzi regénytrilógiáját (Egy város regénye, A kabaré regénye, Párizs, 1913), amely megőrzi az író humorát, s föléleszt egy békebeli világot, ami tovatűnt az idővel együtt. Hasonlóképpen megjelenésért kiált az Öregek kalauza is. Az életmű újrakiadásának sorát megnyitotta a Szerelmesek kalauza, s remélhetőleg nem marad folytatás nélkül.
(Nagy Endre: Szerelmesek kalauza, Vox Nova Produkció, 2009, Budapest.)