Döcögős egyenjogúság

A nők napjára a nagyvilág politikusai is készültek, a hagyományos virágosztás mellett tegnapra időzítettek döntéseket a nemi egyenjogúság ügyében. India is tegnap szavazott volna arról, hogy a parlament egyharmadát a gyengébb nem képviselőinek adják, ám ez mégis túl nagy falatnak bizonyult.

Tumultuózus jelenetek zajlottak le Újdelhiben, mikor el kívánták fogadtatni a korszakalkotó törvényt. A házelnök Hamid Anszarit több ellenzéki politikus megtámadta, egyikük látványosan széttépte a cikkely tervezetét, a politikus csak a biztonsági erők közbelépésének köszönheti épségét. A törvénytervezet végül nem is lépett hatályba, a kormányfő az indulatokat látva, valamint új stratégia kidolgozása érdekében elnapolta a szavazást. Kínában ilyen ügyek nem fordulhatnának elő, ám az elnök megemlékezett a nevezetes napról. Hu Csin-tao (Hu Jintao) arra szólította fel a kínai asszonyokat, hogy nagyobb részt vállaljanak az ország fejlesztéséből, a pártvezetőket pedig utasította, hogy minden téren valósítsák meg a diszkriminációmentes ügyintézést, s minden esetben büntessék meg a nők jogai ellen vétőket.
A sokak számára talán meglepő országokból érkező nyilatkozatok és lépések ellenére az ENSZ illetékes bizottsága nem derűlátó, minthogy az évfordulós kimutatások szerint továbbra is hátrányban vannak a nők a férfiakhoz képest, több közöttük a szegény, a jogfosztott, az analfabéta, és az eddigi törekvések ellenére még az élen járó Egyesült Államokban is messze kevesebb a női cégvezető és befolyásos professzor vagy politikus, mint férfi. Az ENSZ Ban Ki Mun főtitkár utasítására a közeljövőben az összes érintett intézményét összevonja egy közös nőügyi bizottságba, amely csak az egyenjogúsággal fog foglalkozni.
Néha a küzdelem vadhajtásai is megjelennek, mint például Kanadában. Ők saját himnuszukat változtatták volna meg, hogy az ne legyen túl „férfias”. A kormány elképzelhetőnek tartotta, hogy a „fiaid minden cselekedete” kifejezést cseréljék fel egy semleges mondattal. Az ügyből persze politikai botrány lett, az ellenzéki liberálisok azzal vádolták meg Stephen Harper Konzervatív Pártját, hogy a nevetségesen kicsiny módosítás mutatja, a kormány nem is gondolja komolyan a nők jogainak képviseletét. A lakosság túlnyomó része viszont úgy látta, a hivatalosan csak 1980 óta énekelt himnusz úgy jó, ahogy most van, a kormány pedig ezt elfogadva meghagyta a „szexista” szöveget, az ügyet pedig lezárta.