A Dunatükör című irodalmi folyóirat idei első számának gazdag, színvonalas versanyagából is nyomban szembetűnő Czigány György költeményeinek filozofikus sokrétűsége. A keresztény, katolikus költőre jellemző az eredendően intellektuális, gondolati impulzusok személyes és emocionális élménnyé finomítása. Az élet legfontosabb pillanatai olykor éppen azok, amelyek a legtöbb szenvedést okozzák nekünk. A szorongás a hívő embernek is alapélménye, hiszen a majdani viszontlátás, a feltámadás bizonyossága is vigasztalanná teszi az embert, ha elveszít valakit, aki az életében fontos volt. „Nincs érverés. Néma csuklóján / másodpercek szorgos köreit / futja az óramutató eleven / és arany villogással: / tehetetlenül közömbös / az idő diadalmenetében” – imigyen szól a Csuklóján című költemény szívszorító vallomása. Czigány György a létfilozófiai eredetű félelemből olyan eleven költészetet fakaszt, ami az olvasónak is átélhető, sőt saját élményévé válik: „Álmok rideg rengetegében / a vesztemre gyűlt éjszakák, / szorongások őserdején vágom át / Magam, ki tudja hova?” A hívő ember átutazónak érzi magát e földön, így a legotthonosabb tájon, saját külső és belső őserdejében is idegen kissé a harmóniakereső nyugalom igézetében is. E kaleidoszkópszerűen színes versek igazolják a kötetben olvasható, Zárófogadás című, érzékletes Máry Szabó Eszter-esszét Czigány György azonos című könyvéről, melyet találóan életkaleidoszkópnak nevez a kritika szerzője. E könyvben költészetté átszűrt zenei és irodalmi élmények, aforizmák és bölcsességek, valamint az eltávozott feleség naplójegyzetei alkotnak varázslatos egységet. A hitelesen ismertetett kötetbe foglalt életkaleidoszkópok értelmezhetőségét mutatja meg Czigány kedvenc gondolkodója, Heidegger örökbecsű mondása: „Amikor felfedezünk egy remekművet, akkor egy eddig el nem gondolt lét-igazság derül fényre, és ez a fény minket is megvilágít.” A Dunatükör életkaleidoszkópjainak sorát gazdagítja számos becses költemény, többek között az abszurd tónusokra nagyon is fogékony Báger Gusztáv versblokkja. Az Ellenreform című költemény korunk háborús közérzetét fogalmazza meg, s a reményt: „Isten lát, sugallja a művészet: az igazság pedig felébred (ha olykor álmos is).” A Négy lépés című filozofikus versét Báger barátjának, Ébert Tibornak ajánlja, kinek versei és versprózái egyaránt szerepelnek a folyóiratban. Ébert saját születéséről, szülőhelyéről vetít elénk érzékletes képeket, a valóság és a látomás szólamai erősítik egymást az Alfa és omega című míves költeményben, bizonyítván: az ember érett korában egyre többször szembesíti önmagát világra jövetelének elképzelt és tényleges képeivel. Ébert életművének vezérszólama a muzsika és a festészet. Hitelesen hangolódik át a másik művészet képviselőjének életérzéseire, hangulataira P. Papp Zoltán is, ki Barbinek Péter színművésznek ajánlja a Szinkron című költeményét. Élet és halál, költészet és valóság egységét sugalja Földesdy Gabriella Néhány levél Kosztolányi Dezső utolsó éveiből című dokumentum-összeállítása, amely akár kancsal vigaszul is szolgálhatna mai költők számára: a békebeli időkben is voltak szerkesztők, akik nem szeretnek fizetni. Kosztolányi Dezső és felesége, Ilona asszony reménytelen levélpárbajt vívnak a Prágai Magyar Hírlap szerkesztőivel, akik a megígért honoráriumot sem tudják (vagy nem akarják) elküldeni a nagy költőnek, mi több, egyoldalúan szerződést módosítanak és bontanak. Az sem hatja meg őket, hogy a költő halálos betegen fekszik a János kórházban. E levelekből kikristályosodó drámai életkaleidoszkóp érdekes színekkel, s becses dokumentumokkal egészíti ki a folyóirat színekben gazdag palettáját.
(Dunatükör folyóirat, Budapest, 2010. február, VIII. évf., 23. szám.)
origo.hu
Északkeleten -10 fok is lehet
