Egymás halálára kell várniuk az időseknek

A jelenlegi férőhelyek számának több mint ötszörösére lenne szükség az idősotthonokban, ehhez képest évek óta nem épülnek új helyek, és csak kihalásos alapon lehet bejutni az intézményekbe – mutatnak rá a felmérések. A szakember szerint most jön az igazi feketeleves: az idei elvonások miatt menekülnek a befektetők, amelynek következtében az első negyedév végén tömegesen bedőlhetnek az intézmények.

Megszorítások az idősellátásban (Forint/Fő)
2009 2010
Otthon közeli ellátás 171 000-270 700 166 088
Időkorúak ápoló-gondozói átlagos intézményi ellátása 689 000 635 650
Emelt színvonalú intézményi ellátás 543 200 309 350

A szociális kormányzat az elmúlt öt évben radikálisan csökkentette az általa felügyelt ellátórendszerek költségvetési támogatását, az idei megszorítások pedig olyan brutálisak voltak, hogy a vállalkozók elfordulnak az idősotthonoktól. Ennek a folyamatnak néhány hónapon belül beláthatatlan következményei lehetnek. Az otthonok jó része már most sem tudja fizetni a gáz- és a villanyszámlát. Néhány kisebb intézmény már megszűnt, de tömeges csődre az első negyedév lezárultával kell majd számítani. Ugyanis három-négy hónap alatt gyűlik össze olyan mértékű adósságállomány, ami már kezelhetetlen – tájékoztatta lapunkat Pósfai Gábor, a Szociális Ellátók és Szociális Ellátottak Egyesületének vezetője. Hozzátette: az otthonok üzemeltetői az utolsó pillanatig titkolják rossz anyagi helyzetüket, hiszen nem akarják, hogy az ügyfelek bizalma megrendüljön. Sokan reménykednek, hogy mégis megmenekülhetnek valahogy, és csak akkor adják be a kulcsot, amikor a felhalmozott adósság miatt kikapcsolják a gázt és a villanyt.
A szakember szerint különösen elkeserítő a helyzet annak fényében, hogy a jelenleginél ötször több férőhelyre lenne szükség az otthonokban. Mivel az utóbbi három évben a pénzhiány miatt szinte egyáltalán nem létesültek új férőhelyek, a magukat egyedül ellátni képtelen vagy csak nagyon nehezen képes nyugdíjasok ezrei várnak arra, hogy bekerülhessenek. Jelenleg 49 ezer idősotthoni férőhely van az országban, várólistán húszezer főt tartanak nyilván, a várakozási idő elérheti a 6-7 évet is, amely az intézménycsődök után tovább növekedhet. Sok otthonban évtizedek óta csak akkor juthat férőhelyhez egy idős ember, ha valaki meghal az intézményben. Tovább rontja a képet, hogy közel negyvenezer olyan súlyosan demens, hatvan év feletti beteg van az országban, akiknek az ápolása csak bentlakásos keretek között lenne megnyugtatóan megoldható, de befogadásukra egyelőre esély sincs.
Pósfai Gábor szerint az állam sehol a világon nem képes tartósan, egyedül finanszírozni a szociális ellátórendszert. A problémát Nyugat-Európában úgy oldják meg, hogy kedvező feltételeket teremtve becsalogatják az ágazatba a magánbefektetőket. Az utóbbi évek hazai szociálpolitikája azonban egy sajátságos, rendkívül rossz szemléletet követett. Úgy csökkentették évről évre az ágazat költségvetési támogatását, hogy közben a befektetőket is újabb és újabb terhekkel sújtották. A bentlakásos idősellátás területén évente átlagosan öt szabálymódosítás történt az elmúlt nyolc évben. Az állandó változtatások kiszámíthatatlanná, tervezhetetlenné, ezért igen kockázatossá tették a szociális szférába történő befektetéseket. A szakember leszögezte: amíg a jogszabályi környezet támogatta az új bentlakásos férőhelyek létesítését, a várólisták folyamatosan csökkentek, megvolt a remény arra, hogy belátható időn belül mindenki hozzájuthat az igényeinek és állapotának legmegfelelőbb ellátáshoz. Ezt a ma már idillinek tűnő állapotot változtatta káosszá a kormányzat a szakmaiatlan és sokszor értelmetlen jogszabály-módosításaival, amelyek egyértelmű célpontjai a magántulajdonú intézmények voltak.
Az idősellátás hiányosságaira számos felmérés is rámutat. A Népességtudományi Kutatóintézet 2002. évi felmérése szerint például az öregségi nyugdíjasok 16 százaléka, a rokkantnyugdíjasok 20-21 százaléka azt választaná, hogy amikor már nehezen tudja ellátni magát, szakszerű ellátást biztosító otthonba, intézménybe kerüljön. Jelenleg 1,7 millió fő az öregségi nyugdíjban részesülők száma, ami azt jelenti, hogy 72 ezer idős ember van, aki most vagy a közeljövőben ellátásra tartana igényt. Ez ötször annyi embert jelent, mint ahány férőhely rendelkezésre áll.
A Társadalmi jellemzők és ellátórendszerek című kiadvány statisztikai adataiból kiderül, hogy az idősotthoni férőhelyek száma 2007-ben és 2008-ban szinte nem változott, pedig az évtized elején még 1500-2000 férőhely volt az éves növekedés üteme, ami sokkal inkább megfelelt a demográfiai változásokból fakadó társadalmi igények növekedésének.