Elátkozott kenyér

Továbbra sincs rá megcáfolhatatlan magyarázat, hogy mitől őrült meg majd hatvan éve egy francia kisváros lakossága. Ám a napokban újfajta őrületet is el kellett szenvednie Pont-Saint-Esprit-nek, ez pedig a médialáz, amely azt követően tört ki, hogy a CIA-t gyanítják az 1951-es megmagyarázhatatlan események mögött.

Pósa Tibor
2010. 03. 29. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Soha ekkora felfordulás nem volt a Rhone mellett fekvő francia kisvárosban, Pont-Saint-Esprit-ben, a szép nevű Szentlélekhídjában. A múlt héten a világ nagy televízióinak stábjai majd ölre mentek egy-egy jó kameraállás megszerzéséért. Neves riporterek, világlapok kiküldött tudósítói szabályszerű vadászatot rendeztek az idős polgárok után, hogy mondják már el nekik, mi történt itt azokon a nyári napokon. Egy-két ember kötélnek állt, beszámolt élményeiről, de a nyilatkozatokon érződött a tartózkodás, amit egyikük úgy fogalmazott meg: ez itt tabu.
Bár a feledés egyre sűrűbb homályba burkolja a történteket, Pont-Saint-Esprit azóta is ezzel az emlékkel gyürkőzik. Időről időre nagy csinnadrattával felelevenítik az 1951-es eseményeket, hogy ők bizony tudják a kiváltó okokat, a rejtély megoldását, aztán semmi. Most is ez történt, egy hétre újból híres lett a város egy amerikai újságíró „feltárásai” következtében.
De mi is történt itt 1951 augusztusában? A hónap közepén kitört a kollektív őrület: az emberek tömegével lettek rosszul, hányásra, émelygésre, hasmenésre panaszkodtak, ilyen tünetekkel fordultak orvoshoz. És még egy panasszal: hallucinációval. Az orvosok azonnal valamilyen élelmiszer-fertőzésre gyanakodtak. A doktorhoz fordulók száma megközelítette a háromszázat, hatvan embert, akiknél erősebben jelentkeztek rémálomszerű víziók, elmegyógyintézetbe zártak.
Volt olyan, aki repülőnek képzelte magát, és a második emeletről kilépett az utcára a bezárt ablakon keresztül. Mindkét lába eltört, de ötven métert még így is tudott futni képzelt üldözői elől. Egy tizenéves fiú az anyját akarta felakasztani. Mások úgy érezték, kígyó van a gyomrukban, vadak tépik szét őket, szörnyekkel vívnak csatát, tűz veszi körül őket. Egy asszony látta, hogy lángra kap a virág a vázában. A postás arról számolt be, hogy nem ismert fel senkit, teste mintha szétfolyt volna; apokalipszisérzése vagy két napig tartott. Érthető, hogy akiknek ilyen lázálmaik voltak, sohasem kívánják újból átélni. Persze voltak olyanok is, akik arról számoltak be, mintha a paradicsomba kerültek volna, olyan kellemes élmények érték őket. A tragikus az, hogy heten nem bírták ki a hallucinációkat, és öngyilkosok lettek.
A képzelgések szűntével azonnal megtalálták a „bűnöst”: Roch Briand, a város legjobb pékje a hibás, ugyanis anyarozzsal fertőzött lisztből sütött bagettet. Az anyarozson tenyésző gombák valóban rosszullétet okoznak, ezt ismerték Franciaországban „égető baj” néven. A probléma csak az volt, hogy ez a kór a XVII. század óta nem fordult elő. Akkoriban a néphit úgy tartotta, hogy ha valaki elkapja a bajt, a démonok foglyává válik. Ezért nevezték az „ördög kenyerének” a legfőbb terjesztőjét. Ilyen címmel épp a közelmúltban sugárzott filmet egy francia tévéállomás a Pont-Saint-Esprit-ben történtek fikciós feldolgozásával.
Ám a több száz éves szunnyadás után hirtelen előkerült anyarozs gombáival van egy bökkenő: nem a fenti tüneteket okozzák. Hat évtized alatt számtalan más okot is keresgéltek – növényvédő szer, ivóvíz, esetleg másfajta mérgezés –, mind megdőlt. Egyszerűen nincs elfogadható magyarázat a történtekre, ezért kapnak lábra különböző találgatások.
De mi váltotta ki a múlt hét felbuzdulását Pont-Saint-Esprit-ben? Egy amerikai újságíró, Hank Albarelli tavaly októberben megjelentetett egy dokumentumkönyvet, amely a Szörnyű hiba címet viseli. Ebben a hidegháborús évek titkos műveleteiben részt vett CIA-ügynök „öngyilkosságáról” – amely szerinte gyilkosság volt – rántja le a leplet. Kutatása során több olyan dokumentumra is bukkant, amelyben utalás történik a „pont-saint-esprit-i incidensre”. Két volt CIA-ügynökkel is találkozott, akik elmondták neki, névtelenséget kérve, hogy az amerikai Központi Hírszerző Hivatal hajtotta végre az akciót.
Ekkoriban a CIA a svájci Sandoz gyógyszeripari vállalattól kapta a kísérlet alatt álló kábítószert, amely később LSD néven híresült el. A koreai háborúban az amerikaiak gyakran tapasztalták, hogy a fogságba esett katonák agymosáson estek át. Ők is elkezdték vizsgálni, melyik tudatmódosító szert mire lehet használni, melyekkel lehet harcképtelenséget kiváltani az ellenségnél. Egyébként vagy hatezer amerikai katona – tudtán kívül – átesett ilyen kísérleteken.
Albarelli állítása szerint a CIA és az amerikai hadsereg különleges részlege előbb repülőgépről lepermetezte LSD-vel a francia kisvárost. Semmi hatása nem volt. Ekkor a helyben készült élelmiszerekbe juttattak az LSD d-jének megfelelő dietilamid nevű anyagot, amely a fent leírt tüneteket váltotta ki a városban. A mostani médiaőrület elindítója a francia Inrockuptibles magazin legutóbbi száma, amely részletesen ismerteti az amerikai könyvet.
Miért pont ez a kis francia város vált a CIA kísérleti alanyává? Miért Franciaország? Hiszen nem volt olyan közeli jó viszonyban az Egyesült Államokkal. Nem tudták volna a világ más részén kipróbálni a szert? És ha így volt, vajon tudtak-e róla a francia kémek, felderítők, elhárítók? A sokakat izgató kérdésre nem tud válaszolni Hank Albarelli sem. Megkereste az amerikai és a francia titkosszolgálatokat is, mindkét fél elzárkózott a választól. Ez talán azt bizonyítja, hogy jó helyen szaglászik. „Ha e könyv állításai helytállók – jelentette ki egy francia titkos ügynök a L’Express hetilapnak –, akkor annak következményei beláthatatlanok lesznek. Ez a nemzetközi szerződések durva megsértése: idegen ország titkos ügynökei egy másik ország polgárait használják fel ilyen kísérletekre, ez szó szerint példátlan.”
A felvetés elég hihető, különösen, mivel az LSD olyan hatást vált ki, mint amilyet a francia kisvárosban tapasztaltak, ám bizonyítani kellene, nem csupán Pont-Saint-Esprit nevének felmerülésével különböző CIA-s dokumentumokban és nem név nélkül nyilatkozó ügynökökkel. Számtalan kérdés van, amely továbbra is megválaszolatlan. A „világhír”, amelyből már elegük van Pont-Saint-Esprit lakóinak, úgyis elszáll gyorsan. Jönnek a szép csendes kisvárosi hétköznapok, míg egy újabb világraszóló „felfedezés” meg nem oldja a rejtélyt.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.