Soha ekkora felfordulás nem volt a Rhone mellett fekvő francia kisvárosban, Pont-Saint-Esprit-ben, a szép nevű Szentlélekhídjában. A múlt héten a világ nagy televízióinak stábjai majd ölre mentek egy-egy jó kameraállás megszerzéséért. Neves riporterek, világlapok kiküldött tudósítói szabályszerű vadászatot rendeztek az idős polgárok után, hogy mondják már el nekik, mi történt itt azokon a nyári napokon. Egy-két ember kötélnek állt, beszámolt élményeiről, de a nyilatkozatokon érződött a tartózkodás, amit egyikük úgy fogalmazott meg: ez itt tabu.
Bár a feledés egyre sűrűbb homályba burkolja a történteket, Pont-Saint-Esprit azóta is ezzel az emlékkel gyürkőzik. Időről időre nagy csinnadrattával felelevenítik az 1951-es eseményeket, hogy ők bizony tudják a kiváltó okokat, a rejtély megoldását, aztán semmi. Most is ez történt, egy hétre újból híres lett a város egy amerikai újságíró „feltárásai” következtében.
De mi is történt itt 1951 augusztusában? A hónap közepén kitört a kollektív őrület: az emberek tömegével lettek rosszul, hányásra, émelygésre, hasmenésre panaszkodtak, ilyen tünetekkel fordultak orvoshoz. És még egy panasszal: hallucinációval. Az orvosok azonnal valamilyen élelmiszer-fertőzésre gyanakodtak. A doktorhoz fordulók száma megközelítette a háromszázat, hatvan embert, akiknél erősebben jelentkeztek rémálomszerű víziók, elmegyógyintézetbe zártak.
Volt olyan, aki repülőnek képzelte magát, és a második emeletről kilépett az utcára a bezárt ablakon keresztül. Mindkét lába eltört, de ötven métert még így is tudott futni képzelt üldözői elől. Egy tizenéves fiú az anyját akarta felakasztani. Mások úgy érezték, kígyó van a gyomrukban, vadak tépik szét őket, szörnyekkel vívnak csatát, tűz veszi körül őket. Egy asszony látta, hogy lángra kap a virág a vázában. A postás arról számolt be, hogy nem ismert fel senkit, teste mintha szétfolyt volna; apokalipszisérzése vagy két napig tartott. Érthető, hogy akiknek ilyen lázálmaik voltak, sohasem kívánják újból átélni. Persze voltak olyanok is, akik arról számoltak be, mintha a paradicsomba kerültek volna, olyan kellemes élmények érték őket. A tragikus az, hogy heten nem bírták ki a hallucinációkat, és öngyilkosok lettek.
A képzelgések szűntével azonnal megtalálták a „bűnöst”: Roch Briand, a város legjobb pékje a hibás, ugyanis anyarozzsal fertőzött lisztből sütött bagettet. Az anyarozson tenyésző gombák valóban rosszullétet okoznak, ezt ismerték Franciaországban „égető baj” néven. A probléma csak az volt, hogy ez a kór a XVII. század óta nem fordult elő. Akkoriban a néphit úgy tartotta, hogy ha valaki elkapja a bajt, a démonok foglyává válik. Ezért nevezték az „ördög kenyerének” a legfőbb terjesztőjét. Ilyen címmel épp a közelmúltban sugárzott filmet egy francia tévéállomás a Pont-Saint-Esprit-ben történtek fikciós feldolgozásával.
Ám a több száz éves szunnyadás után hirtelen előkerült anyarozs gombáival van egy bökkenő: nem a fenti tüneteket okozzák. Hat évtized alatt számtalan más okot is keresgéltek – növényvédő szer, ivóvíz, esetleg másfajta mérgezés –, mind megdőlt. Egyszerűen nincs elfogadható magyarázat a történtekre, ezért kapnak lábra különböző találgatások.
De mi váltotta ki a múlt hét felbuzdulását Pont-Saint-Esprit-ben? Egy amerikai újságíró, Hank Albarelli tavaly októberben megjelentetett egy dokumentumkönyvet, amely a Szörnyű hiba címet viseli. Ebben a hidegháborús évek titkos műveleteiben részt vett CIA-ügynök „öngyilkosságáról” – amely szerinte gyilkosság volt – rántja le a leplet. Kutatása során több olyan dokumentumra is bukkant, amelyben utalás történik a „pont-saint-esprit-i incidensre”. Két volt CIA-ügynökkel is találkozott, akik elmondták neki, névtelenséget kérve, hogy az amerikai Központi Hírszerző Hivatal hajtotta végre az akciót.
Ekkoriban a CIA a svájci Sandoz gyógyszeripari vállalattól kapta a kísérlet alatt álló kábítószert, amely később LSD néven híresült el. A koreai háborúban az amerikaiak gyakran tapasztalták, hogy a fogságba esett katonák agymosáson estek át. Ők is elkezdték vizsgálni, melyik tudatmódosító szert mire lehet használni, melyekkel lehet harcképtelenséget kiváltani az ellenségnél. Egyébként vagy hatezer amerikai katona – tudtán kívül – átesett ilyen kísérleteken.
Albarelli állítása szerint a CIA és az amerikai hadsereg különleges részlege előbb repülőgépről lepermetezte LSD-vel a francia kisvárost. Semmi hatása nem volt. Ekkor a helyben készült élelmiszerekbe juttattak az LSD d-jének megfelelő dietilamid nevű anyagot, amely a fent leírt tüneteket váltotta ki a városban. A mostani médiaőrület elindítója a francia Inrockuptibles magazin legutóbbi száma, amely részletesen ismerteti az amerikai könyvet.
Miért pont ez a kis francia város vált a CIA kísérleti alanyává? Miért Franciaország? Hiszen nem volt olyan közeli jó viszonyban az Egyesült Államokkal. Nem tudták volna a világ más részén kipróbálni a szert? És ha így volt, vajon tudtak-e róla a francia kémek, felderítők, elhárítók? A sokakat izgató kérdésre nem tud válaszolni Hank Albarelli sem. Megkereste az amerikai és a francia titkosszolgálatokat is, mindkét fél elzárkózott a választól. Ez talán azt bizonyítja, hogy jó helyen szaglászik. „Ha e könyv állításai helytállók – jelentette ki egy francia titkos ügynök a L’Express hetilapnak –, akkor annak következményei beláthatatlanok lesznek. Ez a nemzetközi szerződések durva megsértése: idegen ország titkos ügynökei egy másik ország polgárait használják fel ilyen kísérletekre, ez szó szerint példátlan.”
A felvetés elég hihető, különösen, mivel az LSD olyan hatást vált ki, mint amilyet a francia kisvárosban tapasztaltak, ám bizonyítani kellene, nem csupán Pont-Saint-Esprit nevének felmerülésével különböző CIA-s dokumentumokban és nem név nélkül nyilatkozó ügynökökkel. Számtalan kérdés van, amely továbbra is megválaszolatlan. A „világhír”, amelyből már elegük van Pont-Saint-Esprit lakóinak, úgyis elszáll gyorsan. Jönnek a szép csendes kisvárosi hétköznapok, míg egy újabb világraszóló „felfedezés” meg nem oldja a rejtélyt.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
