Magyarországon száz gyermekből 12 súlyos veszélynek van kitéve családjában, ám a tucatnyi bántalmazásból átlagosan csupán három eset kerül napvilágra – derül ki Szabó Máté ombudsman jelentéséből. A lapunkhoz eljuttatott tájékoztató szerint az állampolgári jogok országgyűlési biztosa azért indított átfogó vizsgálatot, hogy feltárja, mennyire reagál érzékenyen a hazai gyermekvédelmi jelzőrendszer a rossz bánásmód gyermeken észlelhető jeleire, milyen gyakran jelzik egymásnak a bántalmazást az érintett szervek, továbbá mennyire képes maga a gyermek működésbe hozni az őt védeni hivatott rendszert. Az ombudsmani megkeresésekre öt felsőoktatási intézmény, két orvosi szervezet, hét rendőr-főkapitányság, 18 oktatási intézmény, két menekülteket befogadó állomás, 360 gyermekjóléti szolgálat, 1100 védőnő és mintegy 100 nevelési tanácsadó válaszolt.
Szabó megállapítása lesújtó: a gyermekvédelmi jelzőrendszer működése még mindig nem kellően rendszerszerű, egyes szervei pedig elérhetetlenek a gyermekek számára. Rámutat: szinte példa nélküli, hogy egy bántalmazott gyermek maga kérjen segítséget a hatóságoktól, aminek nem pusztán a gyermek életkora az oka, hanem a jogtudatosság hiánya, valamint a gyermekvédelmi jelzőrendszer „érzéketlensége” is. Nem ritka az sem, hogy a szakemberek azért nem teljesítik jelzési kötelezettségüket, mert – vélhetőleg a bántalmazó családtag – személyes megtorlásától tartanak.
Szabó Máté szerint általános jelenség a gyermekvédelemben a szakemberhiány: a családgondozók létszáma alacsony, miközben a gondozott családok, illetve veszélyeztetett gyermekek száma sokszor jóval meghaladja a jogszabályban előírt maximális létszámot. Az ombudsman különösen aggasztónak tartja, hogy a legritkábban a házi gyermekorvosoktól érkeznek gyermekbántalmazásra utaló jelzések. Ezt magyarázza a vizsgálat során válaszolók (gyermekvédelmi és egészségügyi szakemberek) álláspontja, amely szerint az orvos csak gyógyítja sérüléseket, de nem feladata a bántalmazás megelőzése.
Szabó Máté súlyos hiányosságnak tartja azt is, hogy óvodákban, iskolákban általában nincs olyan szakember, akinek kizárólagos és állandó feladata lenne a gyermekek problémáinak feltérképezése, panaszaik meghallgatása. Gond az is, hogy a rendezetlen állampolgárságú gyermekekre a gyermekvédelmi előírások nem vonatkoznak, ezért e különösen nehéz helyzetben lévő gyermekcsoport gondozása csak kivételes esetekben fordul elő.
A biztos több minisztert is azonnali cselekvésre kért fel. Hiller István oktatási minisztertől azt kérte, hogy fontolja meg a gyermek- és ifjúságvédelmi felelős, valamint az iskolapszichológus kötelező alkalmazását. Azt is kérte, hogy fordítson nagyobb figyelmet a gyermekek jogtudatosítására, ezen belül annak kiemelésére, hogy a bántalmazott gyermekek mely szervekhez fordulhatnak segítségért.
Székely Tamás egészségügyi miniszternek azt ajánlotta, hogy képzés során kiemelt kérdésként kezeljék az orvos gyermekvédelmi jelzőrendszerben betöltött szerepét. A biztos Herczog László szociális és munkaügyi miniszternél kezdeményezte, hogy hatékonyabban védjék a gyermekvédelmi szakembereket. Szabó felhívta arra is a figyelmét, hogy a tisztázatlan állampolgárságú gyermekek gyermekjóléti ellátásának szabályait hozza összhangba hazánk nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségeivel.
Sírás a víz alatt