Megdöbbentő javaslatokat tartalmaz az a tanulmány, amelyet a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából készített a Budapest Intézet. Az elemzés az 1–3 éves gyermekek napközbeni férőhelybővítésére tesz javaslatokat oly módon, hogy ne jelentsen nagyobb terhet az államnak, mint a jelenlegi, alig 26 ezer férőhely fenntartása.
Az elemzés szerint a mai családtámogatási rendszer nem ösztönzi az anyákat korai munkába állásra, mivel hosszú ideig jár a gyed és gyes, ingyenes bölcsőde pedig csak keveseknek jut. A két év alatti gyermekes anyáknak csupán 10 százaléka, a két és 3 év közöttieknek pedig 20 százaléka dolgozik. A fizetős intézmények térítési díja magas, ráadásul a munkába állás ideje után a magasabb összegű gyed helyett csak a 28500 forintos gyes jár függetlenül a gyerek életkorától.
Az elemzés ennek ellenére a szülői térítési díj kiterjesztésében lát ösztönző hatást. Azt javasolják, hogy a kormány tegye lehetővé a jelenleg ingyenes ellátást biztosító önkormányzati bölcsődéknek, hogy a gyes összegével egyenértékű, havi 28500 forintos térítési díjat szedjenek a szülőktől. A tanulmány készítői szerint ezzel az önkormányzatokat ösztönözni lehetne a férőhelybővítésre, hiszen sok fenntartó a nyilvánvaló igények ellenére azért nem kezd bölcsődefejlesztésbe, mert az állami normatívát meghaladó költségeket teljes egészében neki kell állnia. A javaslat azonban nem az állami hozzájárulást növelné, hanem a szülőket terhelné tovább. Magyarázatul azt hozzák fel, hogy az európai országokban átlagosan 20 százalékos a szülői hozzájárulás aránya a bölcsődés korú gyermekek intézményi ellátásában. Rámutatnak arra is: rövid távon valószínűleg társadalmi elégedetlenséget váltana ki a térítési díj bevezetése, hiszen eddig ingyenesen járt a szolgáltatás, hosszú távon azonban a családoknak ez nem jelentene túl nagy terhet, hiszen az anya korai munkába állásával megnőne a család jövedelme.
Az elemzés másik meglepő javaslata a gyes utalványokkal történő kiváltása. A gyermek kétéves kora előtt munkát vállaló anyák, a kétéves kor után pedig az összes szülő pénz helyett olyan utalványt kapna, amelyet csak a gyermekek napközbeni intézményi ellátására lehetne fordítani. Az elemzés készítőinek tervei szerint az utalványokat nemcsak az önkormányzati bölcsődékben, hanem a családi napközikben, magánintézményekben, családi gyermekfelügyelet esetében is be lehetne váltani, így ösztönözni lehetne ezeknek az olcsóbb ellátási formáknak a terjedését. A hátrányos helyzetű, anyagi gondokkal küzdő családok esetében is alkalmaznák a bölcsődeutalványt, emellett pedig úgy alakítanák át a segélyezési rendszert, hogy munkavállalás esetén hosszabb ideig járna a juttatás. Javasolják a vállalati bölcsődék létrehozásának pályázati forrásokkal történő állami ösztönzését is.
A tanulmány eltörölné a jelenlegi finanszírozási rendszert, amelyben a legszigorúbb követelményeket teljesítő, csak jól képzett szakembereket alkalmazó, ezért költségesebb ellátási formát képviselő önkormányzati bölcsődék magasabb támogatást kapnak, mint az alapítványi bölcsik vagy magán-gyermekmegőrzők. Egységes normatívaminimumot vezetnének be, amelynek összegét bármelyik típusú intézmény megkapná. Emellett minősítőrendszer kidolgozását javasolják, amely alapján az ellátás minőségétől függően differenciált kiegészítő támogatásban részesülnének az intézmények. A készítők szerint ez megint csak az olcsóbb ellátási formát képviselő családi napköziket ösztönözné arra, hogy kitűnő szakembereket alkalmazzanak, fejlesztő foglalkozásokat tartsanak és új játékokat vegyenek. A mai finanszírozási rendszer nem ösztönzi őket erre, hiszen fix támogatás jár függetlenül attól, hogy az ellátás minősége milyen. Ma egy bölcsődei férőhely fenntartása évente 1,34 millió, egy családi napközis férőhely üzemeltetése 852 ezer forintba kerül. Előbbire 494 ezer forintot, utóbbira 268 ezer forintot ad az állam.
Az elemzés rámutat arra is, hogy Magyarországon túlságosan szigorúak a bölcsődékre és családi napközikre vonatkozó engedélyezési előírások, és abszurdan magas az adminisztrációs terhelés, ami indokolatlanul megdrágítja a működésüket. Egy családi napközi indításához ma 14 okmányt kell beszerezni, helyes működéséhez 30 jogszabály betartására van szükség, valamint 12-féle kötelező és kilenc ajánlott adminisztrációs nyilvántartást kell vezetni. Az elemzés készítői szerint az engedélyeztetés és a működési szabályok jelentős leegyszerűsítésére van szükség az összes intézménytípus esetében, amely nagymértékben csökkentheti a működési költségeket.
Javasolják a kormánynak azt is, hogy a jelenlegi 7 főről emeljék meg a családi napközikben nevelhető gyerekek létszámát, a jelenleg engedélyezett létszám ugyanis annyira alacsony, hogy ha valaki betartja a szabályokat, nem éri meg fenntartani az intézményt. A gyakorlatban ma legalább 10-12 gyerek van egy „csanában”. Az üzemeltetők úgy próbálják kikerülni a szabályt, hogy férj és feleség is kiváltja a működési engedélyt, vagy egy telephelyen (például lakásban) dolgozik több működtető is.
Az elemzés rámutat: óriási kapacitásbővítésre van szükség. A 2007-es hivatalos statisztika szerint 190 ezer 1–3 éves korú gyerekre alig 25 ezer bölcsődei férőhely jutott, ráadásul 20 hetes kortól az egy év alatti gyerekek is jogosultak lennének bölcsődei ellátásra. A bölcsődék kihasználtsága 130 százalékos. Férőhely mindenhol több kellene, bizonyos régiókban az átlagosnál rosszabb a helyzet, és általában ott a legnagyobb a baj, ahol a legjobban rá lennének szorulva az ellátásra. A legelviselhetetlenebb az intézmények zsúfoltsága a megyeszékhelyeken (138 százalék), a legjobb a helyzet a fővárosban (118 százalék). Ennek ellenére nem a nagyvárosok helyzete a legkilátástalanabb, hanem a kistelepüléseké, ahol csak azért nem túlzsúfoltak az intézmények, mert nincsenek ilyenek. Magyarország 3145 településéből mindössze 245 helységben (alig több mint 7 százalékában) működik bölcsőde, és 900 olyan település van, ahol még óvoda sincs. Az egész országban csupán két olyan ezer fő alatti település van, ahol bölcsőde működik, miközben 14500 1–3 éves gyerek él kisfalvakban. Egy 2005-ös törvény szerint a 10 ezer főnél nagyobb városokban kötelező bölcsődét működtetni, a statisztikák szerint azonban 14 település a mai napig törvényt sért, mert pénzhiány miatt nem tudja az intézményeket üzemeltetni. Rámutatnak arra is: a kormány nem tudta teljesíteni azt a 2004-es kormányzati célt, amely szerint 3 év alatt 10 százalékkal növeli a bölcsődei férőhelyek számát.
Az elemzés szerint csupán ahhoz, hogy a kimondottan rászoruló gyerekeket kétéves kor után el lehessen helyezni a bölcsődékben, a jelenleginél másfél-kétszer több hely kellene. (A szakemberek szerint a hátrányos helyzetű gyerekek, képzetlen anyák gyermekeinek kognitív fejlődését gátolja az ingerszegény környezet, ezért számukra nemhogy ártalmas, de kimondottan fontos lenne a bölcsődei nevelés.) Ha azonban a kormány azt szeretné, hogy a kisgyermekes anyák a jelenleginél nagyobb arányban vállaljanak munkát, ennél is több helyre lenne szükség. Ahhoz, hogy az 1–3 éves gyermekek 60 százalékának legyen napközben helye, 100 ezer új férőhely (a jelenlegi férőhelyszám négyszerese) létrehozására lenne szükség.
Miért ennyire agresszív és nárcisztikus Magyar Péter?