Isznak és vezetnek

(Brüsszel)

Bock József, az egyik nagy villányi borász a napokban panaszkodott: ideje lenne abban is csatlakozni Európához, hogy Magyarországon, a többi európai országhoz hasonlóan, volán mögé lehessen ülni egy-két pohár bor elfogyasztása után. Európa legtöbb országában ez valóban így is van, mint például Belgiumban, Európa rejtőzködően mediterrán országában, ahol a déli sziesztára bezárnak a boltok, bankok és hivatalok, megtelnek a vendéglők, és a munkatársak egy jó órát töltenek el egymással csevegve a finom falatok, a hozzá megivott bor vagy sör mellett. Vagyis az ebédek, vacsorák és társas összejövetelek nem azzal a kérdéssel kezdődnek, hogy ki nem ihat vagy ki vezeti haza a kocsit.
Európa és az Európai Unió legtöbb országában, ahol értelmetlen szigorral és az autósok felesleges zaklatásával sem a vendéglátóipart, sem az emberek közérzetét, sem magát a társas együttlétet nem akarják szétverni, a törvényileg megállapított alkoholfogyasztás határa legtöbb esetben 0,05 g/liter, azaz 0,5 mg/ml véralkohol-tartalom, illetve a kifújt lélegzet alkoholtartalma. Az Európai Bizottság 1988-ban bocsátott ki egy irányelvtervezetet az unión belüli véralkoholszintnek 0,5 mg/ml-en történő uniós harmonizálására. Ennek végrehajtása azon bukott meg, hogy több uniós ország ennél magasabb – 0,8 mg/ml-es – szintet tartott és tart kívánatosnak.
Az elkövetkező években azonban több országban a bizottsági ajánlás szintjére csökkentették a megengedhető véralkoholszintet. Olaszország volt a csökkentő országok közül az utolsók egyike: ott 2002 júliusában szorították vissza a Brüsszel által ajánlott szintre a még tolerált véralkoholszintet. Az Európai Bizottság legutoljára 2001-ben tett még egy kísérletet. Akkor azt ajánlotta ismét, hogy minden uniós tagországban csökkentsék 0,5 mg/ml-re, azaz 0,05 százalékosra a véralkoholszintet. De Írország, Luxemburg és Nagy-Britannia nem volt hajlandó engedni a 0,08 százalékos szintből.
Az uniós országok közül Portugália volt az egyedüli, amely 2001-ben megkísérelte azt, hogy hátha sikerül csökkentenie a balesetek számát, ha bevezeti a nulla toleranciát, azaz nem engedélyezte egyetlen csepp elfogyasztását sem azoknak, akik autót vezetnek. Mivel azonban a rákövetkező egy évben kiderült, semmivel nem csökkent a balesetek száma, valamint a társadalomban hatalmas volt a tiltakozás, 2002-ben visszaállították a 0,5 mg/ml szintet. A 0,05 százalékos határ érvényes Ausztriától kezdve Németországon át Szlovéniáig. Hogy ki mikor éri el ezt a határt, az függ a testsúlytól, kortól, a test zsírtartalmától, nemtől, valamint az alkoholfogyasztással töltött idő tartamától, és – természetesen – az utolsó pohár elfogyasztásától eltelt időtől. Míg egy 120 kilós férfi akár három-négy pohár bort is megihat egy óra alatt e törvényes határérték eléréséhez, a feleennyi súlyú hölgyek egy-másfél pohár borral jutnak el a 0,05 százalékos határhoz.
Európában 0,08 százalék a megengedett küszöb az Egyesült Királyságban, Írországban, Svájcban, Máltán, Cipruson és Luxemburgban. Van, ahol ennél kevesebb, mint Norvégiában és Svédországban, ahol a törvényes határérték 0,02 százalék.
Magyarországon kívül Európában nulla tolerancia kötelező Azerbajdzsánban, Romániában, Szlovákiában, Csehországban, és Észtországban. Albániában némileg engedékenyebb a törvény, ott ugyanis a megengedett határ 0,01 százalék. Európán kívül az Egyesült Államokban a határ szövetségi államoktól függően 0,08 és 0,1 százalék között változik. Kanadában és Új- Zélandon 0,08, Ausztráliában 0,05 százalék a határ. Ami például Belgiumban a rendőri ellenőrzés napi gyakorlatát illeti, e sorok íróját öt és fél év alatt a belga rendőrök egyetlenegyszer nem állították meg ellenőrzésre, azaz nem kellett „fújnia”, nem kellett bemutatnia, hogy van-e jogosítványa, tartalék izzója, elakadást jelző háromszöge, valamint hogy megvan-e egészségügyi doboza és annak érvényes-e a szavatossága.