Kétezer-kettőtől adják át a Gyurkovics Tibor író és Horváth Béla volt parlamenti képviselő alapította Hit pajzsa díjat olyan lelkipásztoroknak, akik példaadó hivatástudattal és bátorsággal álltak helyt a kommunista elnyomatás idején. Az idei díjazott méltatóinak (Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, Bolberitz Pál professzor) is nehéz dolga lesz: Regőczi István tettei, hányattatása, lelkisége aligha foglalható össze pár perces szónoklatban.
A valaha általa felújított, majd kibővített kútvölgyi kápolnában keresem fel az ott még mindig naponta miséző papot. A járás nehezére esik az öt híján százéves Regőczi atyának, de kérdéseimet jól hallja, azokra halk, megfontolt válaszokat ad.
– A szenvedés után mindig jön Isten áldása, segítsége. És ez most is így lesz – mondja, amikor a magyarság esélyéről faggatom.
Az 1915-ben született, somogyi molnárfamíliából származó embert kezdettől ősei vallása formálta. Első áldozása után az édesanyja azt súgta neki: „Most vagy igazán az enyém, mert már Jézuska is öszszeköt bennünket.” Mivel a hadikölcsön elvitte vagyonukat, a malmot, egy pesti albérletben húzta meg magát a család az első világháborúból roncsként hazakeveredő édesapával együtt. Az anya kórházi mosónő volt. Amikor a kis István egyszer meglátta a lúgos gőzben, eltökélte, hogy segít rajta. Regőczi István már hat-hét évesen családfenntartóvá nőtte ki magát: hajnalonként ministrált, esküvőkön, keresztelőkön, temetéseken segédkezett a pestszenterzsébeti papnak, rikkancsként is dolgozott, jövedelmével megváltva szülőjét az egészségkárosító munkától.
Az atya regényes életében fontos szál a korabeli flamand egyház.
– Akkoriban Flandria népe még nagyon vallásos volt – jegyzi meg Regőczi atya –, nem volt olyan család, amelyben legalább egy pap vagy kedvesnővér ne lett volna. Ma már, sajnos, másként van. Hiába, a jólét, a fogyasztás bűvölete…
Egy belga kanonok, aki nehéz sorsú magyarországi gyerekeket istápolt, egy évre Istvánt is kivitte a flandriai városkába, Poperingbe. A fiúcskára olyan mély benyomást a belga katolikus közeg, hogy 1933-ban megszületett benne a döntés: papnak tanul flamand földön. Elhatározásába belejátszott a család nagy nyomora: segíteni akarta anyagilag az otthonmaradókat. Gyalogosan vágott az útnak, és – sikerült. Húszévesen meg is írta – flamandul! – úti élményeit. Ez volt az első könyve, melyet belgiumi egyházi kiadó jelentetett meg. Ahogy a többiből, ebből is keresztény bestseller vált odakint. Honoráriumából Máriaremetén házat vett az édesanyjának. Az ifjú Regőczi tíz évet, 1943-ig tanult Brugge-ben, melynek gyümölcse ottani pappá szentelése lett. Hiába marasztalták, tudta, feladata van a második világháborúval sújtott Magyarországon. A pesterzsébeti romos házak közül összeszedegette az árva utcagyerekeket. 1945-ig ott, ’49-ig Kis-Vácott nevelte őket maga létesítette, a belga hívek támogatásával épült-fenntartott árvaházakban. A váci árvaotthont kétszer is meglátogatta Mindszenty József bíboros, ezt viszonozták a budai Várban Regőczi atya növendékei 1948 őszén, nem sokkal azelőtt, hogy a hercegprímást bebörtönözték. Mindszenty az atya „sasfiókáit” a katolikus civil élet utolsó mohikánjainak nevezte. Hiszen akkorra már feloszlatták a többi keresztény egyesületet. De miért nevezték Regőczi István befogadott gyermekei sasfiókáknak?
– Papideálomnak, Prohászka Ottokár püspöknek volt egy szép hasonlata a maga választotta kemény, lemondó életre – magyarázza az idős pap. – Olyan sashoz akart hasonlítani, amely sziklahasadékban fészkel, és fiókáival magasra szárnyal. Ezért neveztem árvaházaim lakóit – akikkel együtt építettünk fel árvaotthonokat, kápolnákat – sasfiókáknak, azok meg engem saskirályuknak. Romanticizmus is volt ebben, amire szükség is volt a nehézségek idején…
Valóban: mivel a pap nem hagyta államosítani a váci árvaotthont, a Rákosi-rezsim 1949-ben feloszlatta azt. Ő meg bilincsben találta magát. Az Andrássy út 60.-ban csak azért úszta meg egy veréssel, mert a vallatószobában gépelő zsidó származású előadó felismerte, hogy az ő családját bújtatta a vészkorszakban. Regőczi legalább tizenöt zsidó családot menekített a biztos halál elől. Ez sem mentette meg attól, hogy ítélet nélkül négy évet kelljen eltöltenie a kistarcsai internálótáborban. Szabadulása után újrakezdte az árvákkal való foglalkozást, immár Máriabesnyőn. Ötször tartóztatták le amiatt, hogy kallódó gyerekeket keresztény szellemben nevel, és mert egyik flamandul megjelent könyvében a belgáknak hírül adta, mit tesznek a kommunisták a keresztény magyar néppel „népi demokrácia” címén. A kádári rezsim tébolya következtében 1971-ben két év fegyházra ítélték „illegális sajtótevékenység” ürügyén. Mit tehetett? Új cellája falára körömmel keresztet rajzolt… Tizenhárom hónap múlva szabadult. Búcsúzásomkor a belga Beatrix nővér, aki a hatvanas évek vége óta magyarországi segítője riportalanyomnak, kezembe nyomja az idős atya vaskos életregényét, az Isten vándorát. A 95 éves pap dedikációjában a dátum 2010 helyett 2100-ra sikeredik. Nem tévedett nagyot: ahol a szeretet uralomra jut, ott végtelenül kitágul az idő.
origo.hu
Megállt Görög Zita szíve az M7-es autópályán – videó
