Fedőlapján 1848-as lobogóval, hátlapján Leszkovszky György stációképével, Krisztus levételével a keresztről a Búvópatak című kaposvári irodalmi folyóirat jelzi, hogy a két nagy ünnep, a márciusi forradalom és a közelgő húsvét, Krisztus feltámadásának ünnepe az idén új tartalommal és várakozással telítődik. A magyar művészek, hívők és nemzetféltő emberek az egész Kárpát-medencében az anyaország újjászületését várják húsvét után egy héttel. Kezdve Kocsis Ferenc Vilmossal, a Quousque? című írás szerzőjével, aki vallja: most senki nem lehet semleges. Mindenkinek erői szerint kell küzdeni a nemzetrontó kormánypártok és szövetségeseik, a soviniszta kispártok hatalomvágya és önzése ellen. Húsvét misztikumát és az április 11-i szavazásokat köti össze Csordás Endre: „Menjünk hát el és hívjuk mindazokat, akik életük sorsának alakulását végre a saját kezükbe kívánják venni. Ebben segít bennünket húsvét misztériuma”. A Keresztút című Farkas Judit-írás magyarázza a borítóképet. A szerző beszámol arról, hogy a kaposvári Megyei és Városi Könyvtárban március elsejétől április 9-ig látható Hegedűs György Via crucis cím fotókiállítása. E tárlaton láthatók a Leszkovszky-freskókról készített képek is. Leszkovszky a freskófestés hazai nagymestereként él a szakmai köztudatban, aki akkor is a legnagyobbak közé tartozna, ha csak a Stációkat készítette volna el. Képei somogyi plébániatemplomokban, Siófokon, Mosdóson, Kaposszerdahelyen, Nagybajomban láthatók, restaurátori munkájának köszönhetjük számos műemlék freskó megújulását is. A kiállítást a freskófestő fia, páter Leszkovszky György Pál orvos, domonkos szerzetes nyitotta meg.
A lap „nem iszik előre a medve bőrére”. Nem véletlenül közli Csernák Árpád író, főszerkesztő éppen Az országgyűléshez című Petőfi-verset, amelyben a költő szavaival figyelmeztet bennünket a méltó utód arra, ami akkor várhat reánk, ha még mindig nem értjük meg, hogy április 11-én mindnyájunknak el kell menni. Ha nem védjük meg együtt a hazát, akkor „Szolgák vagyunk, rabszolgánál szolgábbak / Megvetésére a kerek világnak!” A feltámadás és az újjászületés reményéről szól Kovács Emőke történész, író Kossuth nem kabarézna című írása. A fiatal tudós történeti áttekintésében a magyar história mélypontjaként értékeli Gyurcsány Ferenc tavalyelőtti március 15-i, miniszterelnöki beszédét a Művészetek Palotájában, ahol elbújva az emberek véleménynyilvánítása elől kabarézott nemzeti ünnepünk ürügyén, de még azt is magához méltón, gyöngén. A történész azt kérdezi tőlünk: Magyarként ismerjük 1848 vívmányait, amelyeknek alappillére a változás és a változtatni tudás volt. Most képesek vagyunk-e megváltozni és változtatni sorsunkon? Ez itt a kérdés. Válaszoljatok.
(Búvópatak, irodalmi folyóirat, Kaposvár, március.)
origo.hu
Északkeleten -10 fok is lehet
