Tisztelgés Kosztolányi előtt

Tizenkettedik évfolyamának első számával jelentkezett a Napút című folyóirat a napokban. A lap a nevét és mottóját Fazekas Mihálytól, Debrecen poétájától vette: „A szélességet az ég derekán keresztűl / méltán nevezhetjük tehát Napútnak.” Gyönyörű versek válogatása teszi méltóvá Szondi György folyóiratát az egyetemes fényhez. Ébert Tibor költő és prózaíró szülővárosához írt ódát, Pozsonyhoz, amelyet milliószor elsiratott, egy régi elbeszélésében megörökítvén azt a pillanatot, amikor kihunytak a magyar koronázóváros, Pozsony fényei, s elfoglalta helyét az elszürkült, jelenlegi Bratislava. Mint aki megbánta, hogy megbántotta ama felejthetetlen várost, ezúttal Bolyongás címmel írt ódát a régi Pozsonyhoz, bár ebben a versben is utal arra, mily szomorú metamorfózison esett át a dajkáló táj. Ám az a tündöklő város, amely az emlékezetében él, erősebb a szomorú valóságnál. Filozofikus költeményben rögzíti többek között az esetleges fogalmát Jász Attila költő, akiről esszé is vall a lapszámban Egy fiatalember melankolikus költészete címmel. Mohai V. Lajos egy képben, látványban berendezkedő költőnek nevezi Jász Attilát, aki munkáiban jobbára egy metafora logikáját gondolja végig. Szőcs Géza költő Amikor fordul az ezred című, Farkas Wellmann Endre által szerkesztett könyvében egyebek között Kolozsvár nyolcvanas évekbeli aurája idéződik meg, amely egyetemes, globális provinciaként tükrözi kis Európa összképét. Mások mellett erről is olvashatunk Vincze Ferenc esszéjében.
A Napút megemlékezik Kosztolányi Dezsőről, akinek március 29-én születése 125. évfordulóját ünnepeljük. Bíró-Balogh Tamás számba veszi az ünnepi évre időzített, várható Kosztolányi-könyveket, egyebek között a kritikai kiadást, illetve Urbán V. László kétkötetnyi, vegyes íráskötetét. Furcsa, a tanulmányíró is utal rá, hogy Kosztolányi frissen kiadott verskötetei mintha kimaradtak volna a közelgő ünneplésből. Pomogáts Béla Kosztolányi nagysága című tanulmányában a költő egyetemesen briliáns formakultúrájának hódol. Németh Nikolett Kosztolányi Dezső Pacsirta című regényének tükrében elemzi Ranódi László filmváltozatát. Sajnos Kosztolányinak sokan még mindig nem bocsátják meg, hogy elsők között leplezte le és ítélte el a Tanácsköztársaságot, amely mérhetetlen károkat okozott hazánknak, egyebek között a trianoni tragédia betetőzője is volt. Miközben – Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész szavait idézve – kevés olyan alkotó van a világirodalomban, aki Kosztolányihoz hasonlóan egyszerre írt nagy verseket, regényeket, irodalomtörténeti-filozófiai tanulmányokat, újságcikkeket, s mindet magas színvonalon.
(Napút folyóirat, 2010., XII. évf. I. szám.)