Hat hónapot meghaladó benntartózkodás után a jelenlegi napi 5600 forint helyett már csak 4200 forintos teljesítménydíjat fizet a biztosító az ápolási osztályon ellátott páciensek után, s ez a 13. hónaptól 2800 forintra csökken – szemléltették a változás lényegét a Mazsihisz Szeretetkórházban. A Szinai T. József gazdasági igazgató által írt levélben az áll: a költségvetésük egynegyed része már ma is az egészségbiztosítón kívüli forrásból származik, ezért nem képzelhető el az állami finanszírozás arányának további csökkentése. A gazdasági igazgató telefonon azt közölte lapunk munkatársával, hogy a levelet nem a Magyar Nemzetnek szánta, s nem kíván nyilatkozni, mert tárgyalnak az egészségügyi miniszterrel. Levelében még az olvasható, hogy az eddig felekezeti szemponttól függetlenül felvett, más kórházak által már nem vállalt, súlyos betegek ellátása az eddigieknél is sokkal inkább megoldatlan lesz. Az intézkedés már nemcsak nehezíti, hanem lehetetlenné teszi a Mazsihisz Szeretetkórház működését – áll a levélben.
Más intézményekben is hasonlóan súlyos gondot okozhat a jogszabály-módosítás, amelynek értelmében az ápolási osztályokon a 7. hónaptól 25, a 13. hónaptól pedig 50 százalékkal csökken a teljesítménydíj. A krónikus osztályok ápolási esetei után pedig a 4. hónaptól jár – 20 százalékkal – kevesebb pénz.
Tótth Árpád, a zirci kórház főigazgatója lapunk kérdésére elmondta: ez jelentős forráskivonást eredményez. Egy 12 hónapig kezelt betegnél például olyan helyzetet teremt, mintha az egészségbiztosító csak 10 hónapnyi ellátást finanszírozna. Ezért nincs más lehetőségük, a kieső összeget el kell kérniük a páciensektől. Ez számításaik szerint körülbelül 33 ezer forintot jelent majd havonta. Tótth Árpád felhívta a figyelmet arra, hogy sok intézményben már most is fizetni kell – azokon a helyeken tovább nőhet a térítési díj – náluk viszont eddig térítésmentes volt az ellátás. Közölte azt is, hogy az elmúlt években reálértéken folyamatosan csökkent a finanszírozás.
– Képzeljük el, mit érez majd az, aki azt hitte, tartósan megoldódott beteg hozzátartozójának elhelyezése, majd 4 vagy 6 hónap után hirtelen azt mondják neki, vigye, ahová akarja a nagymamát, mert az ellátásához nem ad elegendő finanszírozást az egészségbiztosító – vetítette előre Pósfai Gábor, a Szociális Ellátók és Ellátottak Egyesületének elnöke. Szerinte az intézkedés várható következménye az lesz, hogy a 4., a 6. vagy a 13. hónap után sok helyen nem tudják majd tovább vállalni a betegeket. Ez az ellátási forma az egészségügyi és a szociális rendszer határterülete, amelynek továbbra sem tisztázottak a feltételei. De ez nem az ellátók felelőssége – szögezte le. Pósfai úgy látja, az utóbbi években semmilyen javulás nem volt érzékelhető a szociális ellátás területén, noha Molnár Lajos és Horváth Ágnes szabad demokrata egészségügyi miniszterek idején azzal az indokkal csökkentették az aktív kórházi ágyak számát, hogy abból részben megnöveljék a krónikus-ápolási-rehabilitációs férőhelyekét, s ezzel enyhítsék a szociális területen lévő elhelyezési problémákat.
– A rendelet mielőbbi felülvizsgálatát kértük Székely Tamás egészségügyi minisztertől – mondta Varga Ferenc. A Magyar Kórházszövetség elnöke szerint az intézkedés veszélybe sodorja az ilyen tevékenységet folytató fekvőbeteg-ellátókat, különösen azokat, amelyekben néhány évvel ezelőtt megszüntették az aktív gyógyítást, s csak az ápolási, krónikusellátási és rehabilitációs tevékenység végzését engedélyezték. Varga Ferenc úgy látja: további társadalmi feszültségek keletkezhetnek, ha még kevesebb lehetőségük marad idős, beteg hozzátartozóik elhelyezésére azoknak, akik nem tudják megfizetni a drága magánintézményeket.
A jelenlegi helyzet kialakulását az eredményezte, hogy 2006-ban végiggondolatlanul alakították át a megszüntetésre ítélt aktív kórházi ágyak egy részét krónikus-ápolási-rehabilitációs férőhelyekké – vélekedett lapunk kérdésére Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának munkatársa. Az újonnan létrejött kapacitás ugyanis akkora, hogy arra a kórházak szakmai alapon ilyen gyorsan nem tudnak érdemlegesen reagálni, ehelyett arra törekedtek, hogy a pénzügyileg elszámolható teljesítéseket növeljék. Emiatt tavaly jelentősen megemelkedett az elszámolt krónikus ápolási napok száma, ami aggódásra késztette az egészségbiztosító munkatársait, hiszen nekik az a feladatuk, hogy egyben tartsák a büdzsét. Reakcióként az elszámolható teljesítmények korlátozását választották, de ez nem szerencsés, mivel emiatt betegek kerülhetnek az utcára, ahol nem találnak másik szolgáltatót, aki ellátná őket – tette hozzá. A feladat most az, hogy az Egészségügyi Minisztérium vezetői ültessék le a feleket egy asztalhoz, rakják össze a krónikus és rehabilitációs ellátás szakmai hátterét és nézzék meg, hova kerülhetnek azok a betegek, akiket nem az egészségügyben kell a jövőben ellátni – szögezte le Sinkó Eszter.
A döntést az Országos Egészségbiztosítási Pénztár sajtóosztályán egyébként azzal indokolták, hogy ennyi idő után a betegek ellátásában egyre kevesebb az egészségügyi és egyre több a szociális tartalom. Ezért elsősorban nem az Egészségbiztosítási Alap költségvetéséből kellene hozzá finanszírozást nyújtani – vélekedtek.
Fagyos reggel és köd után jön valami sokkal rosszabb