A föld szeretője

A föld szeretője című játékfilm pécsi ősbemutatóján legelőször akkor szólalt meg bennem a vészcsengő, amikor levetítették az „előzetest”: a kulturális fővárost népszerűsítő reklámfilmben színes sálas fiatalok ölelkeztek a város közterein, miközben a narrátor behízelgő hangon közölte feltételezését, miszerint  ezek után biztosan a szívembe zárom a várost.

A teljesség kedvéért ő is a szívébe zár engem: azonosulhatok a svájcisapkás turistalánnyal, de ezzel az erővel magával a föld szeretőjével is, mert sajnos a film is hasonló koncepció alapján készült. Kétség sem férhet hozzá, hogy a Zsolnay mozi alapötlete kiváló, és most itt volt a nagy lehetőség is: Pécs kulturális főváros, mi sem kézenfekvőbb, mint hogy megmutassuk a világnak azt az emblematikus figurát, aki eddig „csak” életművével képviselte városát és hazáját.
A film elkészült, de az ötlet megvalósítása hagy némi kívánnivalót maga után. A mozi Dénes Gizella A csodálatos fazekas című, Zsolnay Vimosról szóló regénye alapján készült. Annak ellenére, hogy kézenfekvőnek tűnik az összefüggés, ez a választás megért volna egy kis elmélkedést. Nem biztos, hogy érdemes olyan könyvből dolgozni, amelynek már az első bekezdésében is „lobogó selyemszalag viharzik” a hős „vékony ádámcsutkás nyaka alatt”. Persze jóval kevésbé tűnt volna fel a dolog, ha Pozsgai Zsolt a giccsbe hajlóan naiv alapanyagba belelopott volna valamilyen mélyebb tartalmat. Sajnos a hasonló gondolatok megosztása kevésbé sikerült a rendezőnek: Zsolnay Vilmos megszállott – enynyi derül ki róla a filmből, amelyet a magánélet eseményeinek meglehetősen banális ábrázolásán túl időnként zavaros, egymással kellően össze nem függő jelenetek alkotnak. Ezeknek egy része Benedettóval, a rejtélyes öregemberrel kapcsolatos, akitől Zsolnay a titkos kerámiareceptet kapja, és akivel misztikus vonalat próbáltak a történetbe csempészni az alkotók, kevés sikerrel: a Kézdy György által megformált figura titokzatosnak szánt tanácsaival és azzal, hogy a recept átadása után halálra ég a téglagyár kemencéjében, nem válik „természetfeletti” jelenséggé. Ugyanezigaz a család jó és rossz szellemeire, akik létjogosultsága a történetben szintén kérdéses. Vilmos néha ellátogat halott nővére szobáiba, és elmeséli Júliának mindazt, ami nyilvánvaló. Tény, hogy Júlia (Tarsoly Krisztina) sem kifejezetten jó, de az ellenpárja, Borbála (Paczuk Gabi) még kevésbé, és sajnos nem ő az egyetlen olyan mellékalak, akinek sokkal többet kellett volna dolgoznia a filmben nyújtott alakításán.
A fényképezés és a vágás sem javított a helyzeten. Általában egy kameraállásból láttunk egy jelenetet, közben pedig az arcokat felváltva, közelről, így a rossz alakítások talán még kínosabbak voltak. A korlátozott anyagi források nyilván behatárolták a lehetőségeket, de a hibákra ez még kevés magyarázat.