A Tiszatáj Kosztolányira emlékezik

Kosztolányi Dezső születésének március 29-i évfordulója áll a Tiszatáj márciusi számának középpontjában. A nyugatos formaművészet költői szintézisteremtőjére, a bravúros rímek, a változatosnál is változatosabb formák nagymesterére, az élet-halál alapkérdéseivel küszködő, mégis boszorkányosan könnyed metafizikus költőre Juhász Ferenc bizarr és szuggesztív szellemidézése emlékezik. Tandori Dezső a képzeletünkben és a sehol létező Kosztolányiról elmélkedve jut el oda, hogy (szerinte) Kosztolányi az Esti Kornél-ciklusban a keleti filozófiák bravúros nyugati követőjeként felosztja, s olykor a szó szoros értelmében fel is számolja a lírai személyiséget: saját novellaciklusában megénekelt költői énjét is megkettőzi, majd verseiben tovább és tovább osztja szét. Arany Zsuzsa bibliográfus a finise felé tartó Kosztolányi-kritikai kiadás forrásgyűjtésének tapasztalatait öszszegzi. A Hétben ötszáz írást jelentetett meg, ami önmagában imponáló, elképesztő szám, hát még ha hozzátesszük, e művek között aligha lelünk rutinmunkákat. Turi Tímea Kosztolányi kamerája című írásában irodalom és újságírás viszonyáról beszél, Kosztolányi és a nyugatosok életművét mintának tekintve érzi úgy, hogy idejétmúlt az a hatvanas–hetvenes években élő vélekedés, amely a zsurnalizmus, az újságírás hatását károsnak minősítette az irodalomra. Kosztolányi prózája, élményvilága, újságírói életformája s az a tény, hogy az elmúlt század elejének nagyjai életük jelentős részében újságírásból éltek, s a zsurnaliszta élményekből merítkeztek, élő cáfolata a hamis, karosszékben kiötlött elméletnek.
Több tanulmány is értekezik Kosztolányi líra- és prózafordításainak neuralgikus pontjairól és szépségeiről, így illik ahhoz a költőhöz, akinek párját ritkító világirodalmi műveltsége s annak következménye, a Kosztolányi-fordításirodalom külön életmű.
A Tiszatáj-szám hitet tesz Kosztolányi nemzeti elkötelezettségéről, az eszmei és a gyakorlati baloldaliság veszélyeit minden nemzedéktársánál élesebben látó költő aktualitásáról, akinél hitelesen valósult meg magyarság és európaiság, a peremlét és az egyetemesség szintézise.
(Tiszatáj, Szeged, 2010. március, 64. évfolyam.)