Ha a görögökkel együtt fogunk élni, akkor miért harcoltunk a háborúban 1974-ben? – tette fel egy nyugati tudósítónak a költői kérdést egy veterán. Eroglu nem is kívánja az egyesülést, helyette konföderációt képzel el, a legutolsó felmérések pedig azt mutatják, ez jobban tetszik a lakosságnak, mint Talat kiegyezési politikája. Amely valójában semmiféle előrelépést nem hozott az életükben, az egyeztetések lassúk, s bár hivatalnoki szinten van ugyan együttműködés, politikailag egy helyben toporognak. Eroglu ezért kampányol a két állami megoldás mellett, amely valójában nem opció, hiszen az voltaképp a mostani megosztottságot betonozná be. Ráadásul ENSZ BT-határozatok is tiltják, politikai szempontból pedig kényelmetlen volna mindenkinek, még Ankarának is.
A döntés cseppet sem mellékes az Európai Unió és Törökország számára. Ankara egyre kevésbé lelkes, de azért létező uniós integrációs törekvéseit a keményvonalas török ciprióta kormány derékba törné. Ezt az Európai Parlament Törökországgal foglalkozó bizottságának szóvivője, Richard Howitt is megerősítette.
Törökország uniós csatlakozási folyamatát a görög – mindenki által elismert, uniós tag – Ciprusi Köztársaság minden eszközzel akadályozni próbálja, nem is véletlenül, hiszen az említett 1974-es háborúban Ankara csapatai foglalták el a sziget északkeleti részét válaszul az Athén által támogatott katonai puccsra. A mostani görög kormányfő, Jeórjiosz Papandreu nyíltnak mutatkozik a ciprusi kérdés megoldására, Ankara pedig örömmel fogadja a közeledést. Az unió nem akarja elengedni Ankara kezét, és ez viszont igaz is, ám Brüsszel nem akar a mostaninál szorosabb viszonyt a mozlim hitű, de szekuláris köztársasággal. Ha Eroglu győz a választáson, az EU-tagság újra fényévekre kerül Ankarától.
origo.hu
Magyar Péter ismét VIP‑páholyban bulizott
