Az őszödi villa fennakadt az ügyészségen

Bár a Nemzeti Jogvédő Szolgálat a határidő letelte előtt megtámadta, a Gyurcsány Ferenc birtokába jutott balatonőszödi kormányvilla ügyében – elévülésre hivatkozva – nem indított eljárást az ügyészség. Pedig a jogvédők szerint ezt az elképesztő adásvételt hivatalból már rég semmissé kellett volna nyilvánítani.

2010. 04. 18. 22:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A történet nem új a közvélemény számára. A Fidesz még 2005 februárjában tett büntetőfeljelentést a Legfelsőbb Ügyészségen ismeretlen tettes ellen, amiről Szijjártó Péter, a párt szóvivője akkor sajtótájékoztatón számolt be. A következőképpen összegezte a történteket: az állam eladott egy közel 3278 négyzetméteres Balaton-parti telken lévő 340 négyzetméteres villát, amelyre – az 1994-től 2004-ig tartó periódusra – tízéves lízingszerződést kötött. Az 1994-ben érvényben lévő törvények szerint a költségvetési szervek 20 millió forintos értékhatárig köthettek ilyen szerződéseket. A Kiss Péter kancelláriaminiszter által 2004. február 27-én aláírt kibocsátási adatlapon viszont az szerepel, hogy az ingatlan forgalmi értéke 30 millió forint, vagyis a törvények alapján versenytárgyalásra lett volna szükség. Az ingatlanért 120 millió forintot kellett volna fizetni – állította Szijjártó. A Fidesz feljelentése alapján azonban a Legfőbb Ügyészség nem indított vizsgálatot, így az ügy elhalt.
A Nemzeti Jogvédő Szolgálat (NJSZ) ügyvédeit sem hagyta nyugodni a gyanús ügylet, ezért elkészítettek egy keresetet, amelyet 2009. szeptember 23-án nyújtottak be a Legfőbb Ügyészséghez. Az NJSZ azt kérte a legfőbb ügyésztől, hogy per útján töröltesse a privatizációs tranzakciót és az Altus Zrt. tulajdoni bejegyzését. Mint a jogvédőktől megtudtuk, a polgári törvénykönyv idevágó passzusa szerint „ha a semmis szerződés a közérdekben sérelmet okozott, és ezt meg kell szüntetni, a szerződés semmisségének megállapítása iránt az ügyész indíthat keresetet.”
A legfőbb ügyészhez címzett beadványukban a jogvédők részletesen feltárták a szövevényes ügyletet. Eszerint kezdetben a balatonőszödi kormányüdülő 17 486 négyzetméteren terült el, ezen belül külön helyrajzi számon jegyezték a 3278 négyzetméteres telket, rajta egy 339,9 négyzetméter alapterületű, felújított, négy apartmant magába foglaló villával. A villát ma a Hárs utca 11. szám alatt jegyzik. Még az MDF-kormány döntött 1993 novemberében úgy, hogy a szóban forgó villát értékesíti. Meghirdették eladásra két országos napilapban, ám a vételi ajánlatot tevőkkel valamilyen rejtélyes okból nem foglalkoztak. Nem úgy Gyurcsány cégével, az Aldo Kft.-vel, holott az csupán lízingszerződésre vonatkozó ajánlatot tett december 3-án. Tizenegy nappal később a Központi Állami Üdülő vezetője az Aldo ajánlatát elfogadta. Január 26-án rá is került a pecsét a lízingszerződésre. Gyurcsány cége évi bruttó 2,5 millió forintos lízingdíjat volt köteles fizetni, azzal a kiegészítéssel, hogy az utolsó lízingdíj megfizetését követően, de legkésőbb 2003. december 31-én 5 millió forint maradványérték megfizetése ellenében megszerzi az ingatlan tulajdonjogát. Az NJSZ jogi szakértője szerint a lízingbe adás nehezen minősíthető másnak, mint az értékesítési korlátozás kijátszására irányuló kísérletnek, arról nem is beszélve, hogy az 5 millió forintos vételár, és a tíz év alatt befolyó lízingdíjak segítségével beérkező 25 millió forint nevetségesen alacsony költségvetési bevételt eredményezett az ingatlan valós – ma 120-130 millió forintra taksálható – értékéhez képest. De a szerződések körüli ügyeskedések nem merülnek ki ennyiben. Az NJSZ jogásza szerint az iratokból például egyértelműen megállapítható volt az is, hogy amikor a Miniszterelnökség Közbeszerzési és Gazdasági Igazgatósága, és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság 1998. április 23-án vagyonkezelői szerződést kötött a miniszterelnökség kezelésében levő ingatlanokra, a villa a dokumentumban úgy szerepelt, mint a miniszterelnökség kezelésében lévő ingatlan. A lízingbe adásról a felek semmiféle említést nem tettek. Rejtélyes okból elhallgatták, hogy a Hárs utcai ingatlant akkor már nem a miniszterelnökség kezelte, hiszen az két éve az Aldo Kft. használatában volt. A magáncég mint lízingjogosult adta bérbe a villát a Miniszterelnöki Hivatalnak, noha az korábban azt állította, hogy számára az ingatlan feleslegessé vált. Mindez senkit sem zavart. Bár a visszabérlés ténye önmagában felveti a korrupció gyanúját, valamiért a bérleti díj nagysága még a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) vonatkozó jelentéséből sem derül ki. Vajon miért ez a titkolózás? – teszik fel a kérdést a jogvédők.
2001-ben a KVI jelezte ugyan a Kehinek írt levelében, hogy az üdülővezető és az Aldo Kft. közötti lízingszerződés valójában színlelt, azaz semmis, de rejtélyes módon ennek sem lett jogkövetkezménye. A tíz év leteltével az Aldo Kft. gond nélkül érkezett el ahhoz a ponthoz, hogy megvásárolhatta a még mindig állami tulajdonban lévő ingatlant. Az adásvételkor ugyanakkor egy dolgot „elfelejtettek” a jogvédők szerint. A kincstári vagyonkörből ugyanis csak úgy kerülhet ki egy ingatlan, ha azt a KVI javasolja, és ennek alapján a kincstári vagyonért felelős miniszter jóváhagyja. Mivel semmiféle KVI-javaslatot nem terjesztettek elő, és ehhez képest a hatáskörrel rendelkező miniszternek sem volt mit jóváhagynia, az Aldo szerződése a kincstári vagyon értékesítésére vonatkozó jogszabályok egyértelmű megsértésével jött létre. Ennek sem lehet más jogkövetkezménye, mint a semmisség – állítja az NJSZ. A semmisség érvényesítése pedig perindítás révén a Legfőbb Ügyészség kötelessége lett volna. Rejtély, hogy miért nem lépett ez a szervezet.
2006. szeptember 26-án jegyezték be Gyurcsány Ferenc cégét (akkor már Altus Zrt.-t) az őszödi villa tulajdonosaként. Ekkortól még három évig lehetett megtámadni az értékesítést. Az NJSZ három nappal az elévülés előtt nyújtotta be a legfőbb ügyésznek keresetét. A jogvédők elmondása szerint azonban a Legfőbb Ügyészség illetékes ügyésze – az ügy vitathatatlan súlya ellenére – ahelyett, hogy azonnal jogfenntartó lépéseket tett volna a bíróságnál – kiderítendő, hogy helytálló-e a sorozatos jogsértés vádja –, rejtélyes okból a Somogy Megyei Főügyészséghez küldte át az iratokat. Onnan, persze, csak november 3-i keltezéssel érkezett válasz, ami elutasítást tartalmazott. Az ottani ügyész levelében kifejtette, hogy eljárása során olyan új elemet, adatot nem talált, amely az ügyészség részéről peres fellépést alapozna meg. Végül hozzátette: a perindításra vonatkozó jogvesztő határidő különben is lejárt szeptember 26-án.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.