Drámák, klisék és víziók

Szinte már megszokhattuk: a Titanic filmfesztivál rakománya között számos olyan filmre lehet bukkanni, amelyet ugyan itthon nem forgalmaznak, ám mégis jó volna, ha minél többen látnák. Történelmi ismeretek, elgondolkodtatás, játékosság: az élmények sokfélék lehetnek. A nagy számok törvényszerűsége miatt természetesen akadnak bosszantó művek is.

Történelmi filmek vagy animációk – a sokféle dilemmahelyzet közül ez az egyik az Uránia, az Örökmozgó, a Toldi és a Kino mozi között ingázóknak. Igyekezniük kell, még mielőtt a kedves dán animációs mese, Az alma és a kukac elgurul hazánkból. Valószínű, hogy Jean-Francois Delaruss dokuja, a 14-18 – A világégés sem kerül a magyar mozikba, pedig a sokak által a nagyszülők elbeszélése alapján is ismert történet, az első világháború magyar családok drámája is.
A dán Mads Brügger a Sundance fesztiválon nagydíjat kapott A vörös kápolnáért – két dán állampolgárságú koreai komikus kalandja Észak-Koreában, avagy miért nem szeretjük Rákosit és Kádárt. A történelmi érdeklődést leköti még A nép ellenségei (Pol Pot), Közeli ellenségek (algériai háború), A bűn serege (francia ellenállás), és a kínai rendező, Csuan Lu Élet és halál városa című filmje is, amely versenyben van a Titanic fődíjáért.
Egy másik versenymű, a finn Jukka-Pekka Valkeapaa filmje, a Látogató viszont csalódás. A művet, balladaként, Tarkovszkij nevével hirdették meg, ehhez képest a vásznon művészfilmes kliséket láthattunk, valódi rendezői vízió nélkül. A néma kisfiú és a bicegő édesanya története inkább a vizuális hatásokat kereste, ám a sokat látott szemeknek hiába.
A tigris éve jegyében sok kínai alkotás is a Titanic fedélzetére került. Történelem és mese – e kettő fémjelzi He Ping látványos kiállítású, kosztümös filmjét. A kínai rendező a világtörténelem leghosszabban fennálló birodalma, a Kínai Császárság születésének idejére teszi történetét, Kr. előtt 221-re, amikor a Csin-dinasztia véres harcok árán egyesítette a kínai fejedelemségeket. A rendező kevesebb harcot mutat, több érzelmet: főhőse két szökevény katona a Csin-seregből, akik egy ellenséges, csak nők lakta városban kötnek ki. A film sodrása ott akadozik, amikor erőlteti a burleszket, egyébként szép, humánus mű. Ám hamis felhanggal a végén: a Csin győzelmét ugyanis azzal zárja, az egység megteremtésével hosszú béke köszöntött az országra, pedig az csupán két évtizedig tartott. Ugyanis Csin Si Huang-ti fejedelem halálával lázadások törtek ki, és egy parasztfelkelés vezetője alapíthatta meg a következő dinasztiát, a Hant.
Bahman Ghobadi gerillamódszerekkel forgatott filmje, a Perzsa macskák igaz történeten alapul: az iráni főváros peremén négyszáz embert tartóztattak le, mert részt vettek egy illegális popkoncerten. A főszereplő indie-zenekar, a Take It Easy Hospital szövegei hiába egyeznek az iszlámmal és a morállal, nem kapnak engedélyt a cenzúra- bizottságtól, ezért egyetlen vágyuk, hogy Londonban léphessenek fel.
Az ártalmatlan, nyolcvanas éveket idéző zenék, a magyar fiatalokhoz hasonló, sikerről álmodozó ifjak, érdekes képek Teheránról, amelyek inkább közelebb viszik a nézőt az országhoz, mintha egy hivatalos propagandafilmet kellene látnia egy földi paradicsomról.