Emléktábla Zuglóban Schlachta Margitéknak

1944 hideg telén Zugló főútján, a Thököly út két oldalán két végvár állt egymással szemben. A nyolcvanas számú házban a nyilasok kerületi központjában a kínzás vert tanyát. Szemben-átellenben Schlachta Margit szerzetes és szociális nővértársai a tízparancsolat szellemében az ártatlan üldözötteket mentették – egykori házuk falán tegnap emléktáblát avattak.

Kollarik Tamás író többek között e szavakkal ajánlotta Szita Szabolcs történészprofesszor Végvárak Zuglóban című könyvét a tegnapi emléktábla-avatáson. A szociális nővérek egykori házának falán lévő három rézrózsával díszített domborművet Papcsák Ferenc országgyűlésiképviselő-jelölt, Szita Szabolcs történészprofeszszor, Kollarik Tamás író, történész együtt leplezték le.
Papcsák Ferenc az avatás után elmondta lapunknak, hogy Zugló múltja, értékrendje, életmódja szempontjából mindig is igazi polgári városrész volt, amelynek két büszkesége van. Az egyik Rákosmező, a híres rákosmezei országgyűlés helyszíne, ami a magyar demokrácia bölcsője volt. A másik pedig az a hihetetlen keresztény emberszeretet és felelősség, amit az épületben élő szociális nővérek mutattak meg embermentő tevékenységükkel.
A gonosz és a jó örökös szembenállásának jelképe a két, egymással szemben álló ház, a tomboló durva terror és az azzal szembeszegülő törékeny nővérek tettének kontrasztja. Utóbbiak százakat mentettek meg a vészkorszakban. Ez a kétféle magatartás szembesítése a jelennek is üzen, kiváltképpen a választások előtt. Schlachta Margit és rendtársainak magatartása is híven jelzi, hogy a gyűlölködő, ember és ember közé éket verő, romboló radikalizmus a múltban sem építhetett, s a jelenben sem teremthet értékeket.