Tokió és Jokohama között már csak egy tábla jelzi, melyik önkormányzat hatáskörében vagyunk, házak sokasága, amíg a szem ellát, ahogy a sinkanzen elsuhan hosszú-hosszú kilométereken keresztül. A híres megalopolisz azonban az ENSZ becslése a jelek szerint tovább terjeszkedik. A városfejlődési trendekkel foglalkozó UN-Habitat szervezet végtelen városként írja le a többek között Japánban tapasztalható folyamatot, amely egyetlen településsé kovácsolja az Oszaka–Tokió-tengely 550 kilométerét és hatvanmillió lakóját. Ehhez hasonló megarégió kialakulása várható a Hongkong, Senzsen és Kanton alkotta háromszögben, amelyről már évek óta folyik a vita. Az egykori brit gyarmat már rég kinőtte a neki adott szigeteket, a vele szemben felépített különleges gazdasági régióban felhúzott Senzsen virágzó metropolisszá vált, Kanton pedig a kínai gazdasági trendnek megfelelően száguld előre. Kína legbájosabb, hamisítatlan ázsiai nagyvárosa – amely a megállapodás szerint a közeli jövőben magába fogja olvasztani az 5,4 milliós Fosan városát – és Hongkong között a távolság 174 kilométer, s bár hivatalosan valószínűtlen a három gigász egyesülése, erre voltaképp nincs is szükség. Hongkong különállása – speciális régiós státusa – mindenkinek előnyt jelent, a jövendő megarégió 120 millió lakosa pedig Dél-Kína gazdasági motorja lehet, komoly verseny elé állítva Sanghajt és Pekinget.
A világ másik felén Brazília két óriásvárosa, Rio de Janeiro és Sao Paulo 43 milliós megarégiója veheti fel a versenyt a kelet-ázsiai urbanizációs csodával, Indiában Mumbaitól Delhiig várható a kialakulása, Nyugat-Afrikában pedig egy 600 kilométeres városlánc jöhet létre Nigériától Ghánáig, a Guineai-öböl északi partján, Lagos, Porto Novo, Lomé és Accra részvételével. Az afrikai hálózat és a Gyöngy-folyó deltája persze nem képviseli ugyanazt a gazdasági erőt, de saját térségében kisajátítja a fejlesztés irányítását, vagy ahogy Sao Paulo jelmondata tartja: Vezet, s nem vezetik.
Az ENSZ kimutatása szerint jelenleg a világ legfejlettebb hu-szonöt városa felelős a Föld összvagyonának feléért, Kínában és Indiában az ország öt-öt legnagyobb városa termeli meg az értékek ötven százalékát. Ahogy az várható, a falusi lakosság egyre inkább a megarégiók felé költözik, így hozva létre a városláncolatot anélkül, hogy saját helyzete javulna. A leromlott, szlömös belvárosok, bádogvárosok kialakulása az elemzés szerint a társadalmi egyenlőtlenség jele, amely gazdasági és szociális feszültséget szül, így a fejlődés gátja is lehet. A világ legkevésbé kiegyenlített városai Dél-Afrikában vannak csekély számú tehetős, főleg fehér lakossággal és óriási fekete szegénynegyedekkel. Alulról nézve az egyenlőségi listát a városok így következnek: Johannesburg, East London, Bloemfontein, Pretoria. Az Egyesült Államokban sem sokkal jobb a helyzet, New York, Chicago vagy Washington négernegyedei külön városokat alkotnak az óriásokban, annak ellenére, hogy a hivatalos politika rég leszámolt a fajgyűlölettel.
A latin-amerikai, afrikai és ázsiai megarégiók óriásai jóval kiegyenlítettebbek, mivel általában rossz az infrastruktúra, nincs csatornázás, a gazdagok is csak kevéssel élnek jobban az elesetteknél. A leginkább kiegyenlített városok az elképesztő népsűrűségű Bangladesben – a hazánknál másfélszer nagyobb országban 162 millió ember él – találhatók, Dakka és Chittagong várhatóan nem a társadalmi feszültségek miatt robban majd, ha erre kerül a sor.
origo.hu
Napi balfék: Bud Spencer tanácsai a diszkójampinak
