A könyv a tárgyfotók, a magyar és angol nyelvű tanulmányok, az életrajzi adatok tükrében ad vezérfonalat Szervátiusz Tibor életművéhez. Százkilencven művet, a művészről szóló írásokat, kiállítóhelyeket, könyveket, filmeket és a saját írásokat tartalmazó jegyzék pontosítja képünket a mesterről, aki 1930. július 26-án Kolozsvárott született egy másik szobrászgéniusz fiaként. Stigmatizált lesz korán a trianoni sebtől, bejárja Erdélyt, Moldvát. Üldöztetések, mellőztetés után áttelepül Magyarországra, s mindenütt marad az, aki volt: Szervátiusz Tibor.
A monográfiában is szereplő tölgyfa Boldogasszony hiteles képe az emberiség és a magyarság elpusztíthatatlan életerejét közvetíti. A Nap egyetemes fényét a napkorona, a feltámadást és az új élet születését a Szűz Mária alakba belefaragott isteni kisded jelképezi. Édestestvérei, ikerpárjai a szobornak a Madonna-sorozat derűt, békességet kifejező darabjai. Székely madonna, Csángó madonna, Kalotaszegi madonna, valamint a hasonló motívumokból felépített Életfa közvetítik archaikus köntösben a keresztény hit krisztusi üzenetét: a születés, a halál és a feltámadás hármas egységét.
A nagy példaképek, a magyarság örök szimfóniájának etalonjai sorakoznak a kötetben a képek nyelvén. Ady Endre rabonbán feje andezitből, Kós Károly szíjas, szikár ábrázolata fából, a Megváltó, a Kolozsvári Krisztus és a többiek megannyi formában vallanak az örökös titokról. Arról, hogy minden ősi és mai hiteles mű az ősegy és az ősegész szintéziséről szól. Elszakíthatatlan kapcsolat fűz össze bennünket a Teremtővel, amelyet elveszítettünk az eredendő bűnben, a hitetlenségben, de visszanyertük Jézus Krisztus áldozatának köszönhetően.
A szavak üzenetét több szerző közvetíti. Szervátiusz Klára a férjéről megjelent átfogó tanulmányokból válogatott. Szervátiusz Tibor édesapjától, Szervátiusz Jenőtől tanult legelőször. Erdély szülte és küldte mindkét Szervátiuszt, apát és fiút is, székelynek és magyarnak. Minden tanulmány (és a vers) szerzője, Duray Miklós (Előszó hoszszabban), Döbrentei Kornél (Belépve a fájdalom kapuján – vers), Lisztóczky László (A megmaradás reménye), Sándor András (Az andezit és a fa Bartókja), Bakay Kornél (A táti Ister-pár) abban látja Bartók és Szervátiusz hasonlóságát, hogy egyszerre tudnak huszadik, mi több, huszonegyedik századian modern és archaikus művészek lenni. Szervátiusz Tibor igazi nagysága abban fogalmazható meg, hogy újra összehozta azt, amit a részletekben elvesző, az öncélú formakultuszba belefeledkezett modernisták – jelentős művekben is – szétválasztottak. Szervátiusz, Duray Miklós szerint a XX. század egyik legkiemelkedőbb alkotója az ősi egységet úgy valósította meg a maga ezernyi színében és formájában, hogy mindig önmaga maradt.
(Szervátiusz Tibor, monográfia, szerkesztette Szervátiusz Klára, Szervátiusz Alapítvány–Mikes Kiadó, 2009., 140 oldal.)
origo.hu
Mutatjuk, így néz ki VV Fanni gyilkosa - videó
