Kudarc a Vatikánban

Grúz kolostor fedőnév alatt futott a II. világháború alatt az az akció, amely során a náci Németország megpróbált beférkőzni az Apostoli Szentszékbe. A nácik egy grúz antikommunista emigránssal, Michael Kediával közösen szervezték meg az akciót, hiszen a grúz hazafinak egy olyan kollégium kellett, ahol honfitársai élhetnek, a németeknek pedig egy stabil pont, ahonnan újjáépíthetik a szövetséges hatalmak támadása miatt összeomlóban levő hírszerzésüket. Talán utólag meglepő, de a németek a három szentszéki német kollégiumot erre a célra nem használták – esetleg az ottani papok vélhető elutasítása miatt –, pedig tudott volt számukra is, hogy az Örök Város összes szemináriuma földalatti vasútként menekítette a nácik elől az embereket. A grúz kollégium ezért is lett volna jó lehetőség a német hírszerzésnek, mivel – szentszéki területként nyilvántartva – immunitást élvezett.
A pénzt, a felszerelést és a szerzeteseknek álcázott személyzetet a náci Németország adta az 1943 őszén indult kollégiumba, ám a szemináriumot vezető Michael Tarnisvili atya – szentszéki kérésre – ragaszkodott ahhoz, hogy kikérdezze a hat, Berlinből érkezett, igencsak szótlan grúz fiatalt. Megdöbbenve vette észre, hogy hárman közülük egyértelműen nem érdeklődnek a papi élet iránt, nem értenek a katekizmushoz, a nőkhöz annál inkább. Tarnisvili atya őket azonnal visszaküldte Berlinbe, a maradék háromból ketten néhány hét múlva szintén kijelentették, hogy nem akarnak papok lenni, az egyetlen, kissé lelkes tanuló fél év múlva ismerte be kudarcát. Ő mondta el, hogy az őket a grúz hadifoglyok közül beszervező személy azt ígérte, hogy a Vatikánban fognak élni, lesz ételük-italuk, és szép ruhában fognak járni. Az atya később felfedezte a németek által elhelyezett rádióadót, és közölte, csakis arra használhatják fel, hogy grúz adásokat vegyenek vagy kapcsolatba lépjenek Michael Kediával. A Szentszék végül 1944. november 7-én írta meg hivatalos levelét a német nagykövetségre, felfedve a grúz kollégium sikertelen kísérletét.
Hiba lenne viszont azt képzelni, hogy a semleges egyházi államban csak a németek kémkedtek. Az oroszok, az amerikaiak és az olaszok is megpróbálták kipuhatolni segítőiken keresztül a pápa álláspontját, ám ez csak keveseknek sikerült. A németek különösen rajtavesztettek Alois Hudal osztrák püspök miatt, aki nyílt nácibarát könyve okán elveszítette befolyását a római kúriában, azonban a németeket úgy informálta, mintha bejáratos volna XII. Pius pápához. Hudalnak még Joseph Goebbels német propagandaminiszter is hitt, ezért elképzelhetőnek tartotta a későbbi kiegyezést az egyház és a náci rezsim között, amelynek azonban semmi valóságalapja nem volt.
Nem tudni, hogy kik voltak az egyes államok fülei a Szentszéknél, ám bizonyos, hogy a későbbiek során a Szovjetunió több embert is be tudott juttatni a legbelső körökbe is. A kommunizmus és az egyház csatáját mégis az utóbbi nyerte, Sztálin híres gúnyolódására – „hány hadosztálya van a pápának?” – XII. Pius pápa pedig így válaszolt: „megmondhatják József fiamnak, hogy az én hadosztályaimmal csak a mennyben fog találkozni”.