A 2008-as népszavazáson az emberek elsöprő többsége elutasította a szocialista–szabad demokrata kormány által kezdeményezett tandíj bevezetését, ezért a Gyurcsány-kormány kénytelen volt eltörölni a tandíjtörvényt. Most azonban kiderült, hogy a szocialisták nem mondtak le a tanulni vágyó fiatalok és családjuk megsarcolásáról. Mesterházy Attila szocialista miniszterelnök-jelölt programjában ugyanis azt hirdeti, az MSZP kormányra kerülése esetén a hallgatók nagy többségének fizetőssé tennék a felsőoktatást.
– Olyan teljesítményösztönző rendszert fogunk kidolgozni, amely a fiatalokat, valamint az intézményeket anyagilag is érdekeltté teszi a versenyképes képzésben. Ehhez kialakítunk egy lépcsőzetes rendszert, amelyben csak a legjobb teljesítményű hallgatók tartoznak az államilag finanszírozott körbe. Ahogy csökken a teljesítmény, úgy nő a költségtérítés – áll a Nemzeti modernizáció, öszszetartó közösség című szocialista miniszterelnök-jelölti programban. Mesterházy leszögezi azt is: „A hallgatók esetében az állami támogatást nem félévekhez, hanem a felvett és teljesített kreditekhez (tantárgyakhoz, vizsgákhoz – a szerk.) fogjuk kötni. Ha ezt a szocialisták valóban megvalósítják, olyan elképesztő helyzet állhat elő, hogy a félév végén, a vizsgák eredményeinek ismeretében derül ki, a hallgatónak kell-e tandíjat fizetnie.
*
A diákok tehát úgy kezdenék meg tanulmányaikat, hogy nem tudják előre, fizetniük kell-e, és ha igen, mennyit. Szakemberek szerint ez sok esetben a tanulmányok kényszerű félbemaradásához vezetne.
A Hiller István nevéhez fűződő tandíjtörvény elsőként a 2007 szeptemberében tanulmányaikat megkezdő hallgatókkal fizetette volna a sarcot másodéves koruktól kezdve. A diákokat alapképzésen átlagosan 105 ezer, mesterképzésen 150 ezer forintra sarcolták volna. Emiatt 2007-ben és 2008-ban drámaian visszaesett a jelentkezők száma. Míg 2006-ban még 132 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba, 2007-ben csupán 108 ezer fiatal akart továbbtanulni, 2008-ban pedig már csupán 96 ezren felvételiztek, 36 ezer fővel és több mint 30 százalékkal kevesebben, mint a sarc bevezetése előtt. A szociális népszavazáson az emberek elsöprő többsége a tandíj eltörlésére szavazott, így a kormány kénytelen volt visszavonni törvényt, amelynek következtében 2009-ben ismét több mint 127 ezren, idén pedig 140 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba.
Mesterházy tandíja annyiban különbözik a Hiller-féle sarctól, hogy nem egységes, hanem differenciált térítési díjat vezetne be. Terve a korábban rektorok által kidolgozott alternatív tandíjjavaslatra hasonlít, amelynek fő kiötlője Molnár Károly, a Magyar Rektori Konferencia akkori elnöke volt. Molnárt nem sokkal a javaslat nyilvánosságra kerülése után Gyurcsány Ferenc kutatás-fejlesztési miniszterré nevezte ki. Az akkor elbukott terv szerint a 2010-es tanévtől háromszor annyi diáknak kellene fizetnie tanulmányaiért, mint ahányan jelenleg költségtérítéses képzésben tanulnak. A diákokat fizetési kategóriákba sorolnák, a költségtérítés összege minden évben az előző év tanulmányi eredményétől függene. Olyanok is lennének, akiknek a képzés teljes költségét ki kell fizetni.
Mesterházy programjában a felsőoktatási férőhelyek csökkentésére is ígéretet tesz. Azt írja: „meg fogjuk találni a demográfiai okok miatt feleslegessé váló felsőoktatási kapacitások leépítésének azt az útját, amely minőségi javulást is eredményez, s egyúttal a képzési struktúrát közelítjük a munkaerőpiac igényeihez”. Ez a kisebb főiskolák bezárását vetíti előre, ami a szaktekintélyek szerint gazdasági katasztrófához vezet. Árva László közgazdászprofesszor nemrég egy elemzésben kifejtette: egy főiskola vagy kisebb egyetem csődje esetén ezrek veszíthetik el munkahelyüket, ami a vidéki városokban teljes gazdasági összeomlást jelenthet, hiszen a városban az intézmény a legnagyobb foglalkoztató. Az iskola közvetve is több száz munkahelyet tart fenn, hiszen szinte minden szolgáltatás a hallgatókra épül.
