Mi a magyar?

Ebesfalvának mintegy fele útjáig jó úton mehetsz, de azután egy hegyet érsz, amelyről egy meredek és egyszersmind hosszú, görbe és keskeny lejtő viszen le. Itt vigyázni kell, hogy az ember feljövő szekérrel ne találkozzon, mert mind a megfordulás, mind két szekérnek egymás mellett való elmenetele lehetetlen. Sem valami más lejövő szekértől, akinek p. o. kereke vagy tengelye eltört, akadályt ne lásson, mert sok baja lesz. Megesett rajtunk is. Említenem kell ezt a bajt, csak azért is, hogy az ember az oláh karakterről magának ideát csinálhasson. Nyolc felette megterhelt nagy szekerek (oláh szekeresek hajtották), melyek Ebesfalvára a kereskedőknek portékákot vittek, előttünk mentek a lejtőn. Öt szekér már leért volt, amikor a hatodiknak kereke eltörék. Ez a történet a mi menetelünket is megakasztá: és annyival inkább, mentől lassabban segítettek magokan a szekeresek. A sok unszalás után is későre amaz lement szekereknek egyikéből egy kereket kivévén, a törött kerék helyett szekerekhez igazgatták. Alig mozdult meg ez a hatodik szekér, a nyolcadiknak eltörék a kereke. Már estvellett. A többi szekér nem sokat vigyázván az utolsóra, a lejtőn lehaladt, és a lejtő végéről nemigen messzire a pásinton, egy erdő alatt kieresztett. Mi és cselédeink eleget kiáltottunk ezen szekerek mellett lévő emberek után, de hiában, mert nem akarták hallani. Amint egy darabig várnánk ezeknek segedelmekre, el is menvén az előttünk lévő szekerektől vagy két ember, akit mi kerék után menni gondoltunk, csak azon vesszük észre magunkat, hogy a hátra lévő két ember a szekérből kifog, és csakhamar a lovakkal eltűnik; kiáltottunk utánok, kérdeztük, hogy mit akarnak, nem volt felelet; vártunk, gondolván, hogy valami segítséget gondolnak ki, de eltölt egy fertályóra, hogy nem mutatta magát egyik is a szekeresek közül, mi pedig az eltört kerekű szekér miatt nem mozdulhattunk. Már megijedtünk, hogy az egész éjtszakát itt kell töltenünk, mert az oláhok mással nem szoktak gondolni. Már homályosodott. Leindultam azonban másodmagammal, hogy felhajtanám az oláhokat, hát látom, hogy a lejtőtől mintegy ezer lépésre állanak szekereik: odamegyek, három oláhnál többet itt nem kaptam; ezek pedig a régebben lejött szekerekkel voltak. A többi mind az erdőbe szaladt, hiába hívtuk. Egy félrészeg kereskedőlegényt, aki vigyázás végett volt a szekerekkel, álmából felköltvén, és két oláhot, mert az egyik megszökött, magunkkal a tört kerekű szekérhez vivén, hogy valamiben segítsenek, más módot nem látván, ezt végeztük: hogy a terhes szekeret lerakjuk, és azután helyéből megmozdítsuk, a lejtőn levontatván. Rettenetes munka volt; a szekér felette nagy és nehezen terhelve lévén, két egész óránál többet bajlódtunk, míg a sok ferslagokat, hordókat, vasrudakat és egyéb portékákat leraktuk, amelyeket mind a lejtőn lehengergettünk, ott az út mellett hagyván. Így osztán a szekér megüresedvén, a lejtőn levontattuk. Kárt ugyan portékában nem tettünk, de az oláhoknak a nekünk okozott bajért a kölcsönt vissza is adtuk. Mert terhes volt ugyan a lerakás, de terhesebb volt nekik másnap a felrakás, mert a köteleiket el is kellett vagdalnunk. Tizenegy órakor helyünkből megmozdulhatván, éjfél után beértünk Ebesfalvára. Az út rosszacska, és egy helyt egy meredek hegyen kellett felkaptatni, ahol a szekér könnyen visszaszaladhat.
(Teleki Domokos: Egynehány hazai utazások leírása, 1796)