A BBC 1987-ben kezdte el a filmes kalandregény-sorozatként is értelmezhető Morse felügyelő című sikeres tévésorozatot, amely egy szellemes, elgondolkodtató bűnügyi regényfolyam adaptációja, s jóval több mint félszáz epizódot élt meg eddig. A film alapjául szolgáló Morse felügyelő rejtélyes esetei című Colin Dexter- regénysorozat nyitánya, Az utolsó busz Woodstock felé 1975-ben látott napvilágot, s folytatódott az Utolsó ismert ruházata című, 1976-os kötettel. Az oxfordi főiskola és egyetem holdudvarában játszódó regény Angliában az igényes krimiolvasók kedvencének számított a hetvenes években. Mind a filmsorozat, mind a regények kissé megkésve, az utóbbi két évben landoltak hazánkban. A Morse-filmeket John Thaw főszereplésével az esti órákban láthatjuk olykor kisebb csatornákon. Az említett sorozatnyitó regények közül az első, Az utolsó busz Woodstock felé 2008-ban, a második 2009 végnapjaiban jelent meg a Perfact-Pro Kft. kiadó gondozásában, Katona Terézia fordításában. S már küszöbön a harmadik Morse-regény, a Holtak miséje, s a negyedik, A jerikói halott magyar kiadása is. A kőbányai könyvműhely egyelőre az első tizenhárom Morse-történet kiadását célozta meg.
Merész és tiszteletre méltó törekvés, amelyet jómagam – Conan Doyle Sherlock Holmes-, Agatha Christie Poirot- és Miss Marple-krimijeinek és a belőlük készült filmeknek is jóízű fogyasztója, s az igényes szellemtörténeti kalandregényeknek is barátja – örömmel üdvözlök. Jó lenne, ha minél többen ráharapnának azokra a kalandregényekre, bűnügyi történetekre, amelyek a gondolkodás és a fantázia megmozgatására késztetik az embert. Jó volna, ha visszatérnénk a modern mese logikáján alapuló filmekre és könyvekre. Sajnos a különféle, miami, New York-i és ki tudja, hová való helyszínelők vérfagyasztóan naturalisztikus tárgyilagossága egyre inkább kiszorítja már az esti tévéműsorokból is például a Caroline Graham-regényeken alapuló, kitűnő Kisvárosi gyilkosságok című sorozat Barnaby felügyelőjét, aki a festői Midsommerben leplezi le a bűnözőket, mint Poirot modern alakmása.
Morse, az újkori, Oxford, Woodstock környékén ténykedő Sherlock Holmes-alteregó filmen sem aratott már akkora szolid sikert sem, mint Barnaby kollégája. Pedig Morse, ez a krimiíróból, literátus hajlamú emberből lett, művésztanár küllemű felügyelő film- és regényhősként is lebilincselően okos, emberi gyöngeségeivel a finom whiskyk és a szép nők (plátói) rajongójaként is szeretetre méltó. Jó olvasni a Morse-történeteket. Lubickolni a gyönyörű angol tájak míves leírásaiban, a hetvenes évekbeli angol iskolaváros pubjainak utánozhatatlan hangulatában. Ahogy Caroline Graham, Barnaby szülőanyja, Colin Dexter, Morse szülőatyja is kiválóan megtanulta a leckét a nagymesterektől, Sir Conan Doyle-tól és Agatha Christie-től. A helyszín legyen bájos, vidéki táj, vagy kastély, hotel, hajó, vonat, színház, iskola, legyen legalább tíz gyanúsítható személy, s legyen könnyen követhető, ám nehezen kibogozható rejtély a történet központjában. És mindenekelőtt legyen logikusan indokolva, hogy a zseniális felügyelő (Morse-Sherlock) és okos, esetlen, botladozó segédje (Lewis-dr .Watson) kiemelkedő képességei ellenére miért is tévednek (látszólag) annyit. Morse esetében az indok kézenfekvő: túlságosan intelligens, túl erős a képzelete, így a tényeknek elébe szalad legalább hat-hétféle merész elmélettel. A végkifejletben kiderül, neki volt igaza, az egyik teóriája mindig bejön. Utólag az is indokolt, miért ment minden olyan nehezen. A regény végére megérteni véljük kicsit a nagybetűs élet rejtélyét is, ahogy ez filozofikus krimiknél illik. A sorozatnak mottója lehetne az egyik fejezetcím alá biggyesztett Kierkegaard-idézet: „Az élet csak visszafelé érthető meg, de előrefelé kell megélni”. Ilyen a jó krimik cselekménye is.
(Colin Dexter: Morse felügyelő rejtélyes esetei, Utolsó ismert ruházata, Perfact-Pro Kft., Budapest, 2009, 237 oldal.)
Orbán Viktor: Ez a legsötétebb óra, amiben vagyunk