Mugabe hitbizománya

Hölgyeim és uraim: Bob Marley és a Wailers! – állítólag ezek a szavak hangzottak el először hivatalosan a független köztársaság kikiáltását követően Zimbabwéban. A harminc évvel ezelőtti zászlócserén Salisburyben még sok ezer brit–rhodesiai sírt az elveszett paradicsomért vagy amiatt, mert elment az áram, az újdonsült állam rendőrsége pedig könnygázzal akarta elejét venni a pániknak. Az állami erőszakszervezetek túlhatalma azóta semmit sem változott, s nem véletlen, hogy a mostani, évfordulós ünnepségeken nem sokan emlegetik az egykori dél-afrikai csodagyarmatot álmaik otthonaként. Robert Mugabe gerillavezérből miniszterelnökké majd államfővé lett politikus ugyanis saját hitbizományaként irányítja az országot, harminc év alatt szinte teljesen tönkretéve azt.
Rhodesia a fehér kisebbség által irányított ország volt, amely a függetlenség 1965-ös egyoldalú kikiáltását követően gerillaháborúval és nemzetközi elszigeteltséggel küzdött. A nagyjából hét éven át tartó polgárháború végén Ian Smith kormánya távozni kényszerült, az első zimbabwei választásokon a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió győzött. Ez azóta az összes választáson megismétlődött, a voksolás soha nem volt tiszta. A volt gyarmattartó azonban tíz éven át kitartott Mugabe mellett, aki biztosítékokat adott a briteknek, hogy részt vehetnek az ország újjáépítésében, így a választásokat kísérő erőszak miatt nem tiltakozott London, sőt 1994-ben lovagi címet kapott II. Erzsébet angol királynőtől, amelyet 2008-ban visszavett tőle. A 2000-es földreform – amelynek alapján a fehér farmereket elűzték és polgárháborús veteránoknak adták földjeiket – katasztrofális gazdasági és politikai eredményekkel járt, Afrika egykori éléskamrája ma élelmiszersegélyre szorul. A 86 éves diktátor ereje pedig nem látszik csökkenni, hiszen Morgan Tsvangirai, az ellenzéki MDC elnöke elfogadta a kormányfői pozíciót, a következő választásokról pedig egyelőre semmi hír.