Nem árt egy kis dunnarázás

Csak a pünkösddel szemben áll tanácstalanabbul a tömeg, mint a húsvéttal. Mert feldolgozható még, hogy a karácsony a család, meg a szeretet ünnepe, de a húsvétot a feltámadás öröme nélkül nem lehet kizárólag a sonka meg a tojás ünnepévé varázsolni. Hangulatfokozó elemnek kevés, hogy az élelmiszer-ellenőrök, a vámosok és a tisztiorvosok kiemelt figyelemmel vigyáznak fogyasztóvédelmi érdekeinkre, mivel ez sem magyarázza, miért kell húsvétvasárnapra készülni, szépen felöltözni, megteríteni, vendéget várni. Egyszóval teljes a zavar.
Ilyen közhangulatban, ha nem is érthető, de magyarázható, miért tekint a média semleges ünnepként a húsvétra. A tojáspatkolás például politikailag korrekt, nem bántja senki hitét és meggyőződését, szemben a megváltás emlegetésével. Pedig ha mernénk egy kicsit nagyobbak lenni, ha nem akarnánk mindenkinek megfelelni, sőt bátran vállalnánk a meggyőződésünk miatti esetleges konfliktusokat is, könnyebb és színesebb életünk lenne. Meg médiánk is.
Nagyszombat van, a Magyarországról jövök szól Kiss Péter Ernővel. A Magyar Rádió egykori emblematikus műsora, napi vidéki magazinja, amiben sok, később jeles kolléga próbálgathatta az oroszlánkörmeit. Meg koptatta is. Ha nem is volt soha e műsor a Vasárnapi újsághoz vagy a 168 órához hasonlítható ütközőpont, de mindig rajta volt a kornyom. Vezetésében, témaköreiben alkalmazkodott a politikai helyzethez. Most épp olyan, mint a közrádió majd minden műsora. Színtelen, szagtalan, fájdalom nélkül felejthető.
Nem Kiss Péter Ernő, hisz ő régi jó rádiós, hanem az elvárások teszik, hogy nagyszombaton rapsicok és negyvenéves debreceni dzsesszzenekarok járkálnak előttünk, meg néhány nehezen fogalmazó fogyasztóvédő, akinek nem hatásköre megnézni, milyen lé folydogál a sonka nejlonjában. Ha tényleg ilyen szomorú és unalmas a vidéki Magyarország, akkor anynyi nekik.
De jön Szénási Sándor és az Időt kérek. Kimondott felüdülés. Kellemes, és végre nem lélegzet nélkülivé vágott kapkodó beszélgetés Cséve Annával a kiadás előtt álló, titkos Móricz-naplóról. Kicsit bennfentes, megfelelően értelmiségi, és nagyon érdekes. Főként pedig tökéletes figyelemfelkeltés, az embernek erős kedve lesz megvenni ezt a naplót, bár kukkolásnak tartja e műfaj fogyasztását. De Cséve Anna megnyugtat, hogy Móricznál szép- és magánírás ugyanaz a folyamat, vagyis a leselkedés hivatalosítható. Szénási ezúttal készült, ugyanakkor rutinos beszélgető, aki megengedheti magának, hogy visszakérdezzen, ha valamit nem ért. Ma már ehhez bátorság kell.
A Magyar Rádiónak előbb-utóbb új elnöke lesz, új seprűvel érkezik, és bizonyosan egy kicsit áttakarítja a műsorrendet. Ennek talán sok hallgató nem örül, mert a változatosság igényénél erősebb a megszokás, és már épp belejöttek a Such-érába. De most nem fog ártani legalább egy kis dunnarázás.
(Magyarországról jövök, Időt kérek, Kossuth rádió.)