Peéry Rezsőre emlékeznek Sopronban

Sopron, a hűséges város ma Peéry Rezsőre, az iskola egykori igazgatójára, az ’56-os forradalom egyik helyi vezetőjére emlékezik születésének 100. évfordulóján a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnáziumban, az egykori líceumban. Az ünnepségen Fodor Tamás polgármester, Frang Gizella újságíró tart megemlékezést, s bemutatják Kocsis István Peéry Rezső soproni éveiről szóló könyvét.

Peéry Rezső száz esztendeje született Pozsonyban, gyermekfővel érte meg a trianoni békediktátumot. A legfogékonyabb éveiben látta, hogyan válik a magyar többség még egykori fővárosában is kisebbséggé hamis statisztikák és csalások végeredményeként. A tudást, a legélesebb fegyvert szögezte szembe a köztársaságnak álcázott diktatúrával, a Sarló mozgalom tagjaként vett részt szociográfiai kutatásokban, s írt meg számos publicisztikai művet.
Nem véletlen, hogy a huszadik század egyik legemberellenesebb programja, a szocialista szlovakizálás (amelyet az ottani hatalom abszurd módon reszlovakizálásnak nevezett) elsők között üldözte el őt Felvidékről. 1950-től ’56-ig élt a hűséges városban, Sopronban, akkori írásaiban a meszszelátás és a közeliség, a nagy és a kis haza szeretete és az európaiság él együtt.
1956-ban, a forradalom napjaiban is igaz magyarként és felelős pedagógusként viselkedett, óvta a rá bízott diákokat, ő maga viszont a Nemzeti Tanács küldötteinek sorában az élen járt a tetteivel. 1956 november 3-án ő írta a Soproni Napló vezércikkét, amelyben úgy fogalmazott, hogy „tankhadosztályokkal támadt egy világhatalom fegyvertelen fiatalságunkra, de ennek az ifjúságnak, diákjainknak, katonáinknak, munkásainknak szövetségesei voltak a igazság, a jog, a becsület, a vérig sértett nemzeti és szociális öntudat… Az ifjúság megkezdte küzdelmét az acélszörnyek ellen, mint mesebeli kisfiú legyőzte a sárkányt.” A megtorlás elől menekülnie kellett, vargabetűk után Stuttgartban ért célba, Reutlingenben nevezték ki a főiskola pedagógiai könyvtárának igazgatójává.
Peéry Rezső élete utolsó éveiben fejezte be két kiváló könyvét. Önéletrajzi regénye 1975-ben jelent meg Rekviem egy országrészért címmel, a Malomkövek között című kötete pedig már röviddel a halála után, posztumusz jelent meg.
Központi alakja volt a német emigrációnak és az ötödik sípnak nevezett nyugati magyar literátor-közéletnek is. Ahogy Felvidéken és Sopronban, Németországban is a magyar nemzet és a nemzeti kultúra megmaradásának ügyeiért küzdött.
Életútja, példája és életműve is méltóvá teszik arra Peéry Rezsőt, az írót, a tanárt, az irodalomszervezőt, hogy az újjászületés jelképe legyen – nem csak – a hűség városában.