Pósa Lajos három gyermekversét adják elő az ünnepségen az Exner Leó Óvoda növendékei. Pregitzer Fruzsina Jászai-díjas színművész Bródy Sándor Egy parasztasszony meg a fia című novelláját mondja el. Az ünnepi konferencián Mikola Gyöngyi, Kőházy-Kis Margit, Apró Ferenc elemzései hangzanak el Pósa Lajos életművéről. Délután fél háromkor a Németh László Városi Könyvtárban avatja fel Pósa Lajos mellszobrát – Gábor Emese alkotását – Mács József bátka–pozsonyi író. A szobrot megáldja Bán Csaba református lelkész. A városháza dísztermében Gábor Emese Pósa illusztrációiból, a Németh László Városi Könyvtár előcsarnokában Pósa Lajos munkásságának dokumentumaiból nyílik kiállítás.
Pósa Lajos költő és hírlapíró 1850. április 9-én született Radnóton, Gömör vármegyében. 1889 végére országosan ismert gyermekversek költőjeként hívta őt Szegedről a fővárosba a Singer és Wolfner Kiadó. Ekkor alapították meg Az én újságom című legendás gyermekirodalmi folyóiratot, amelynek Pósa 1914. július 14-én bekövetkezett haláláig főszerkesztője volt. Költészetével, felesége, a népszerű „Pósa néni” meséivel, folyóiratával a dekadencia divatjának XIX. század végi, XX. század eleji korszakában divatba hozta az életörömöt, a hazaszeretetet, Isten és a család tiszteletét. Saját korában is sokan fitymálták, de még nagyobb volt azoknak az olvasóknak és kortársaknak a száma, akik szerették.
A magyar naturalizmus íróóriása, Bródy Sándor, aki pedig egészen más stíluseszményt vallott magáénak, azt írta 1914-ben a Pósa gyűjteményes kiadás előszavában, hogy ha Burns írta volna Pósa verseit, az egész világ tapsolna Pósa Lajosnak. Pósa Lajos elkövette azt a rendkívül jó tréfát – írja Bródy, – hogy ma, Budapesten, de más helyeken is, az apák és nagyapák nem tudnak beszélni unokáikkal, mert ezek úgy beleszerettek abba a nyelvbe, amelyet Pósa írt nekik, hogy nem akarnak németül tanulni és írni.
origo.hu
Hatalmas a részvételi kedv a Voks 2025 szavazáson, még három napig lehet véleményt mondani
