Szörényi Lászlót 1970-ben hallottam először előadni a Kossuth Lajos Tudományegyetemen megrendezett felvilágosodás konferencián. A magyar és az európai irodalmat, a felvilágosodás és a jelenkor alapvető filozófiai kérdéseit szinkronizáló széles látóköre mellett szókimondó bátorságával és Thomas Mann-i iróniájával késztette elismerésre a szakma politikai értelemben háttérbe szorított nagyjait, Barta Jánost, Julow Viktort, Baróti Dezsőt. Szörényi szólt már akkor a magyar és az európai klasszikusok csonkításáról, amellyel a korabeli könyvkiadók tették marxista szempontból szalonképessé a régi és az újabb kori magyar irodalmat. Nem véletlen, hogy bár 1990 előtt tengernyi szakcikke, szaklapokban, folyóiratokban megjelent tanulmánya látott napvilágot, önálló kötethez csak a nyolcvanas évek végén juthatott.
Amikor sorra jelentek meg művei, A kis magyar retorika, a Hunok és jezsuiták, a Delfinárium, már a humanizmus, a reneszánsz, a felvilágosodás vitathatatlan, nemzetközi hírnevű irodalomtörténésze, akinek tanulmányait az adott kor társművészeteire, a festészetre, a szobrászatra, a zeneművészetre is kiterjedő utalásai teszik még színesebbé és élvezetesebbé. E dolgozatoknak csak egyik, de önmagában is felmérhetetlen érdeme, hogy Szörényi László az évtizedeken át torz, hamis marxista látószögből ábrázolt jezsuitákat árnyaltan, a teljesség jegyében rehabilitálta többek között a Faludi Ferenc, a könyvvizsgáló című tanulmányában, a Hunok és jezsuiták című legendás kötetében. A Hymnus helye a magyar és a világirodalomban című, 2007-es tanulmánya pedig mind szellemes stílusával, mind borotvaéles érvelésével bizonyítja, hogy büszkének kell lennünk nemzeti imánkra.
Szörényi László abban a világban, ahol a szakma egy része próbál kitérni az egyértelmű állásfoglalások elől szakmai kérdésekben is, hajlandó kellő árnyaltsággal, s mégis kristálytiszta egyértelműséggel nemzetfontosságú kérdésekben véleményt nyilvánítani. Többek között – ahogy lapunkban is tette nemrégiben – Jókai Mór életművének egyetemes értékeiről. Azok közé tartozik, akik nevén nevezik a szocializmusban agyondicsért írók bűneit, azt sem rejtvén véka alá, hogy a tehetség nem ad mentséget az érdekből leírt hazugságokra. Ő maga jó példával elöl járva, az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatójaként mások munkájának koordinálásával is azon dolgozott az utóbbi nyolc évben is, hogy a szocialista-liberális kormányzatok segítsége nélkül folyamatos maradjon a magyar klasszikusok életművének kritikai kiadása.
Orbán Viktor: Újabb fontos lépést tettünk Románia és Bulgária teljes körű Schengen-tagsága felé