Zala megye északi szélén, néhány kilométerre a megyehatártól, Egervár szomszédságában található Vasboldogasszony. A XI. század eleji államszervezéstől fogva a vasi várispánsághoz, majd Vas vármegyéhez tartozott, az 1950-es években csatolták – néhány környékbeli községgel együtt – Zalához. Egerszeg és Vasvár között a Sárvíz menti – ma 74-es számú – országút nyomvonala jelzi az Árpád-kori belső határt, amelyet a Rába és a Zala folyók közötti dombháton sánccal, palánkkal is megerősítettek a Nyugat-Dunántúl védelmében a XII. században. Sorozatunk korábbi, Vasvárról, Nádasdról, Egervárról szóló cikkeiben szóba kerültek a gyepűvidék elmúlt évtizedben feltárt kora feudális védművei, amelyek között még rekonstruálható is van.
Egervár község ebben az időben az úttól keletebbre, a Sárvíz folyó partján helyezkedett el, a várkastély körzetében. Egy 1288. évi oklevél arról tudósít, hogy Kőszegi János nádor a Szlavóniában lévő polosnicai várát átadta a Gut-Keled nembeli István bán fiainak, Miklós bánnak és Pálnak „Egurwarért” cserében. Ettől fogva Kőszegi gróf és utódai, a Geregye nemzetség tagjai uralták a Sárvíz völgyét; a XIII. század végén bizonyosan ők voltak a várkastélyuktól alig pár száz méterre lévő Boldogasszony falu földesurai is.
A dombháton fekvő település 1354-ben a szentgotthárdi cisztercita apátság birtoka volt. Templomát csak 1409-ben említik először, stílusjegyei és alaprajza alapján az 1200-as évek végére keltezhető az építése. Téglából készült. Keletelt tengelyű, széles hajójához jóval keskenyebb, félköríves apszis kapcsolódik. A déli fal keleti végénél két egymás melletti, elöl, magasabban egy harmadik, félkörbélletes ablak látható. Szintén középkori eredetű a nyugati homlokzat kis harangtornya. Külső oldala konzolra támaszkodik, belül falpilléreken nyugszik. Hajóját sík mennyezet fedi, a szentély félkupola-boltozatú, a déli oldalában kettős csúcsíves papi ülőfülkével. E késő gótikus stílusú, páros stallum az 1470–80-as években a szomszédos Egervár új templomának építésén dolgozó mesterek keze munkája is lehet.
Bécs ellen indított hadjáratai során többször is felperzselte a települést a török. Súlyosan megrongálódott a Boldogasszony-egyház is, az 1698-ban készült egyház-látogatási jegyzőkönyv szerint a feldúlt templomnak csupán az oldala és a kis tornya maradt meg, a harangot fából ácsolt, külön torony tartotta. 1710 után Festetics Pál – Béri Balogh Ádám kuruc brigadéros apósa – állította helyre a plébániai egyházat. 1745-ben még délen volt a kapuja, ugyanekkor szószékét és fakarzatát említik – ez utóbbi az 1813. évi vizitációkor már téglából készültként szerepel a jegyzékben. Közben, 1779-ben még mindig rossz állapotúnak írják le az épületet. 1975-ben kisebb falkutatás után tatarozták.
A jelenleg 650 lakosú Vasboldogasszony templomának legszebb, legbecsesebb emléke a főoltár barokk kegyszobra. 1710-ből származik. Hársfából faragott, festett, gazdagon díszített, aranyozott kerettel övezett szobrászremek, közepén a mennybe emelkedő Szűz Mária alakjával, angyalokkal. Eredetét nem sikerült felderíteni; a helybeli vélekedés – miszerint az egervári várból került ide – nem egyéb szájhagyománynál.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
