Arra gondolva, hogy minden egészséges gondolkodású embernek a béke a legfontosabb vagy egyik legfontosabb érték, mikor támadott meg Kína más országot?
– Kína elkötelezett a béke fenntartására a világon, és elsősorban határai mentén. Ha a térképre néz, látja, hogy ez rendkívül sok országot jelent. Közülük például a Szovjetunió hosszú éveken át ellenséges viszonyban állt Kínával. Egy-két déli szomszéddal is voltak problémáink. Hatvan évvel ezelőtt Kína rákényszerült, hogy felvesse a Koreai-félsziget kérdését. Kínai önkéntesek mentek Koreába, hogy felvegyék a harcot az amerikai agresszorokkal. E két esettől eltekintve az utóbbi hatvan évben Kína a szomszédjaival harmonikus, baráti, békés, és az együttműködésre épülő kapcsolatokat ápol.
– Beleértve Indiát?
– Igen. Ugyan a hatvanas években volt egy határvillongás, mint a hetvenes évek vége és a nyolcvanas évek eleje felé Vietnammal is, valamint a Dél-kínai-tengeren néhány sziget ügyében, de fennállásunk hatvan évét valóban a béke jellemzi a szomszédokkal.
– Az Egyesült Államok kormánya szinte naponta avatkozik be az önök belügyeibe, kezdve attól, hogy miért privatizálják állami vállalataikat, egészen addig, hogy értékeljék fel a renminbit a dollárhoz képest. Mikor javasolják önök Washingtonnak, hogy ne adósodjon el a kincstár, ne tartsanak megszállva országokat, ahol – mint Irakban – egymillió ember halt meg ennek okán?
– Számunkra az amerikai–kínai kapcsolatok rendkívül fontosak, és ennek megfelelő gonddal ápoljuk őket. Mióta országaink között 1979-ben megteremtettük a kapcsolatokat, ezzel hozzájárultunk a világbéke fenntartásához és a gazdaság virágzásához. A jobb kínai– amerikai kapcsolatok eredményeként a világ jobb hely lett. Ugyanakkor súlyos, sőt alapvető nézeteltéréseink vannak, kezdve a politikai filozófiától a gazdaságpolitikáig, de e különbségeket mindketten diplomáciai párbeszéddel, nem pedig szembenállással vagy egymásra gyakorolt nyomással közelíthetjük meg.
– Kétoldalú kapcsolataikra árnyékot vet az, hogy az Egyesült Államok igen korszerű fegyvereket szállít Tajvannak?
– Az Egyesült Államok bizonyos előjogokat kíván fenntartani magának más országok szuverenitása és területi épsége tekintetében. Egy példa: az amerikaiak azt szeretnék, ha a tengerpartoknál a felségterület csak három tengeri mérföldre terjedjen ki. Nemzetközi normák szerint ez tizenkét mérföld, vagy egyes esetekben még ennél is több.
– Akkor egy kínai tengeralattjáró ennyire megközelítheti az amerikai partokat?
– Nagykövetként nem válaszolhatok feltételezésen alapuló kérdésekre. De ami Tajvant illeti, egyre korszerűbb és több fegyvert kap az Egyesült Államoktól.
– Amikor mintegy harminc évvel ezelőtt megkezdték gazdasági reformjaikat, amelyek révén százmillióknak tisztességes életszínvonala lett, mardosták kételyek, hogy hátha igazuk van a nyugati véleményformálóknak, közgazdászoknak, akik azt mondták, nyugati típusú demokratizálódás nélkül nem tartható fenn a gazdasági növekedés?
– Visszatekintve arra az időre, amikor belekezdtünk a piacorientált reformokba, nyitottunk a világra, mert azt akartuk, hogy népünk tisztességesen éljen, úgy tűnik, hogy helyesen jártunk el. De már akkor is hangsúlyoztuk a politikai reformokat. Úgy véltük, hogy a politikai reformok nélkül nem tudjuk majd fenntartani a gazdasági reformokat. De nem olyan mértékű reformokat valósítottunk meg, mint amilyeneket a nyugati országok akartak, hogy véghezvigyünk. A mi jövőnkért nekünk kell felelősséget vállalni. Mandátumunk a néptől származik. Nem pedig Washingtontól, Párizstól vagy Londontól.
– Nem válaszolnák önnek az említett országokban, hogy mandátumuk nem a néptől jön, hanem a döntéseket a kínai vezetés hozza meg, a népre nem ügyelve, mert nem az választotta?
– Ezt ők így fogalmaznák meg. De talán szabad nekünk nem egyetérteni. Mi sem akarjuk a mi utunkat a nyugatiakra kényszeríteni.
– Igaz, hogy a jobboldali tekintélyuralmi Szingapúr mai „miniszterelnök mentora” és akkori miniszterelnöke többször tanácsokat adott a kínai vezetőknek, ahogy orosz és amerikai elnököknek is?
– Igen. Ő igazi veterán. Személyesen is ismerem: engem jelöltek ki tolmácsának a kilencvenes évek elején.
– Lí nem tud kínaiul?
– Tud, de jobban szeret angolul beszélni. Egyik alkalommal két város között háromszáz kilométert utaztunk együtt egy kocsiban. Máskor Szingapúrban találkoztam vele, állami látogatás alkalmával. Igen tehetséges, a kínai kultúrában született, nyugati képzettségű tudós, aki keresztüllát bonyolult ügyeken. Igen, Ten Hsziao Pingtől kezdve Kína jelenlegi vezetőiig hallgatnak rá mint Kína barátjára.
– Jelenlegi együttműködésük Oroszországgal stratégiai vagy alkalomszerű?
– Két nagy, atomfegyverekkel rendelkező ország vagyunk, az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai, a világ állapotával kapcsolatban fontos a felelősségünk. Sok dolog miatt partnereknek kell maradnunk. Kölcsönösen egymás hasznára lehetünk. Oroszország azt szeretné tőlünk, hogy fejlesszük ki expresszvasút-hálózatát. Mi pedig olajat, földgázt, fát és technológiát szeretnénk vásárolni tőlük.
– Való igaz, hogy Peking és Európa gyorsvasúti összekötésén gondolkodnak?
– Igen, ez lehetséges. De először Kínában kell bemutatnunk, hogy miként működik jól a szupergyorsvonati hálózat. Nemsokára készen lesz az óránkénti 350 kilométeres sebességgel közlekedő Sanghaj– Peking-szakasz. Azután építhetjük ki a vonathálózatot Ázsia és Európa városaival.
– E vonatok mintegy háromszor olyan gyorsan haladnak, mint az amerikai szerelvények. Ez jelképezi a két ország eltérő jövőjét is?
– Ha az amerikai kormány megfelelő figyelmet fordít ezekre a fejlesztésekre, képesek ilyen vonathálózatok kiépítésére. Megvannak rá az erőforrásaik és a technológiájuk. Csak elhatározás kérdése az egész. De most figyelmüket elsősorban a háborúk kötik le Irakban, Afganisztánban, a Közel-Keleten… Saját országuk fejlesztésére kellene fordítaniuk a figyelmüket.
– Kínának az EU a legfontosabb piaca. Tavaly a kínai export húsz százaléka áramlott ide. Miként alakulnak a kínai–uniós kapcsolatok?
– Erre helyesen mutatott rá: az unió a legfontosabb kereskedelmi partnerünk. Az unió és tagországai a beruházás és technológiaátadás szempontjából is igen fontos partnernek. Tavaly októberben Hszi Csinping kínai alelnök meglátogatta Belgiumot és Németországot, Magyarországot, Romániát. Most ismét Európába látogat: Oroszországba, Belaruszba, Finnországba és Svédországba. Októberben pedig Ázsia–Európa csúcs lesz Brüsszelben. Idelátogat a kínai miniszterelnök is. Huszonhét uniós tagország, tizanhat ázsiai ország, Oroszország, Ausztrália is részt vesz e csúcson, ami mutatja, milyen nagy fontosságot tulajdonítunk Európának.
– Folynak zárt ajtók mögött tárgyalások bármely országgal pénzük, a renminbi értékéről?
– Nem tudom, mert itt vagyok Brüsszelben. Sok tárgyalás folyik zárt ajtók mögött. De a renminbi nincs sem túlértékelve, sem aláértékelve. A renminbi 2005 és 2008 között 21 százalékkal értékelődött fel egy valutakosár értékéhez képest. A kínai export 16 százalékkal nőtt. Amikor 2009-ben a nemzetközi válság beérett, Kínának viszonylag stabilan kellett tartania fizetőeszközét. Annak ellenére, hogy rengeteg ok lett volna a leértékelésre, mert például az exportunk tavaly 16 százalékkal csökkent. Ön szerint miért kellett volna ellenállnunk a leértékelésnek? Azért, mert a nemzetközi közösség felelős tagjai vagyunk, nem kalibrálhatjuk egyedül nemzetközi teljesítményünket?
– A valóban világtörténelmi jelentőségű, nemrégiben megkezdett kínai zöldforradalom lényege miként foglalható össze?
– Kína az elmúlt három évtizedben szédületes sebességgel fejlődött, amelynek során óriási mennyiségben használtunk fel főként importált erőforrásokat. De ez nem folytatódhat így, mert egyszerűen nincs elég rendelkezésre álló erőforrás. Vagyis az energia- és nyersanyag-felhasználás hatékonyságát kell növelnünk. Ezért csatlakoztunk a fenntartható fejlődést célzó nemzetközi erőfeszítéshez, a zöldforradalomhoz, amelylyel ésszerűsíteni próbáljuk az energia- és nyersanyag-felhasználás szerkezetét. Vagyis megváltoztatni annak módját, ahogyan gazdasági fejlődésünket elérjük. A nemrégiben lezajlott koppenhágai éghajlati világkonferencián Kína ígéretet tett arra, hogy a GDP-hez viszonyított szén-dioxid-kibocsátását 2020-ra 40-45 százalékkal csökkenti 2005-höz képest. Vagyis ugyanannyi termelésnél jóval kevesebb káros anyagot bocsátunk ki, hogy részt vegyünk az éghajlati változás elleni világméretű küzdelemben. De otthon küzdünk a környezet rombolása ellen is, amely miatt népünk szenved. A koszos víz, a szennyezett levegő, a zajszennyezés és egyebek miatt. Azt akarjuk, hogy 1,3-1,4 milliárdos népünk messziről lássa a hegyeket, hallgathassa a madarak énekét, jó levegőt lélegezzen be. Termeljünk akár kevesebbet, de legyen szebb az országunk.
– Az amerikai Newsweek hetilap legfrissebb számában az olvasható, hogy a szédületes változás Kínában a fiatalokat befelé fordítja és nacionalistábbá alakítja. Miért aggódnak Amerikában emiatt, hiszen ott a lakosság nagy része riasztóan köldöknéző és ultranacionalista?
– Nálunk az ifjúság szintén nagyon büszke hazája eredményeire. Az olimpiai játékok megtartására, az ott elért eredményekre, a május elsején nyílt sanghaji világkiállításra, a kínai termékekre. Szüleiktől tudják, milyen volt az ország harminc évvel ezelőtt. Az amerikaiak emiatt aggódnak, mert nacionalizmusnak tekintik ugyanazt, amit saját esetükben hazafiasságnak, patriotizmusnak. Mi baj van azzal, ha valaki szereti hazáját és büszke rá?
– Jó humorú amerikai profeszszortól megszokott módon beszél – erős amerikai akcentussal –, úgyhogy fel merem tenni azt a frivolnak hangzó kérdést: kit részesít előnyben, Marxot vagy Konfuciust?
– Sok kínai válaszolná, hogy mindkettő fontos számára. De ha megszorítaná őket, és azt kérdezné, ki miatt lett Kína sikeres, azt felelnék, Marx miatt.
– Leesett az állam.
– Nézze, százötven évvel ezelőtt Kína még mindig hitt Konfuciusban; a világ legnagyobb gazdasága volt; a világ GDP-je mintegy negyven százalékát állította elő. Akkor a nyugati országok az ipari forradalom korszakát élték át. Már hadihajóik voltak, gépesített gyáraik, Kína nem tudott ellenállni. Legyőzték. Térdre kényszerítették. Kínát a nyugati hatalmak csaknem meghódították. A britek lenyelték Indiát, de az annál sokkal nagyobb Kínát csak mérete miatt nem tudták. És utána jött Marx, aki azt mondta a kínaiaknak: álljatok ellen a nyugati uralomnak! Kínában kitört a szocialista forradalom. Véget vetett a nyugati uralomnak. Nézzen rá Kínára ma! Hogyan magyarázhatná meg a forradalmat Marx nélkül?
– Nekünk más emlékeink vannak Marxról… Nagykövet úr, jelenleg ha kinyit egy nyugati lapot, minden áldott nap tele van a nem létező iráni bombától való félelemmel. Önöknek is kötelező rettegniük?
– Kína az atomfegyverek terjedése ellen van. Elsősorban az ENSZ kötelessége megakadályozni a nukleáris fegyvergyártási képességek kialakulását újabb országokban. Kína is csatlakozott a világszervezethez abban, hogy igyekezzen elriasztani Iránt és Észak-Koreát atomfegyverek kifejlesztésétől. Iránt illetően még nem merítettük ki a diplomáciai lehetőségeket. Még párbeszédet kell folytatni velük. Kína a világbékében érdekelt, és ebben olyan barátokra is számíthat, mint Magyarország.
origo.hu
Pressman, go home! (David Pressman nagykövet eltakarodásának fölöttébb szükséges voltáról)
