Szorongást keltő képekben éleszti fel Az út című McCarty-regény az apokalipszis pusztítását és a túlélők morbid kínlódásait. Samuel Beckett abszurd drámakölteményeinek hősei élnek hasonló életet, csak ők egy bevallottan virtuális, a fantáziánkban megjelenő térben és időben vegetálnak. McCarthy regénye mikrorealista hitelességgel idézi fel a lepusztult képet, ami a jelenlegi tudásunk szerint várhatna ránk egy atomrobbanás és napkihűlés után. Apa és fiú az ólomszürke égbolt alatt, mintha Pilinszky hamunéma örökös alkonyatában menekülnének egy végletekig lelassított pikareszkregény hőseként a halál elől, pedig úgysincs menekvés.
Ahogy a nagy stoppos amerikai alapmű, Jack Keruac Útonjának utazói, Az út két főszereplője is kitűz maga elé egy látszólagos, illuzórikus célt, a tengerpartot. Kerouac hőseinél az amerikai nyugat és a dél, a tenger elérése ürügy arra, hogy a sebességgel ellensúlyozzák a mindent elpusztító idő hatalmát. Cormac McCarthy két szereplőjénél ugyanez a törekvés küldetéstudattal párosul. A tisztaságot jelképező kisfiú szerint ők őrzik a lángot, a maradék világosságot a kihűlt, lepusztult világban. A gyermek azt is reméli, hogy a tengerparton megtalálják a hozzájuk hasonló jókat. Az apa Isten létének bizonyítékát látja fiában, s ki is mondja belső monológjában: ha a fiú nem Isten igéje, akkor Isten sosem szólalt meg. A tüdővészben haldokló apa és a Krisztus-képmás gyermek kannibállá züllött emberi hordák, gyilkosok elől bujkálva tartja mindig kéznél a pisztolyt, mint végső, öngyilkos menedéket a kínhalál és az elevenen fölfalatás elől. Lelkük mélyén sejtik, hogy mivel az élő világ elpusztult, vadak, halak, madarak nem léteznek, abban a pillanatban, hogy elfogynak a konzerv élelmiszerek, éhhalál vár rájuk. Mérhetetlen csalódást okoz mindkettejüknek a halott tenger megpillantása is. Az apa végül meghal, ám a gyermekre rátalálnak a mindvégig keresett jók: egy apa és egy anya két gyermekével és egy kutyával. A regény költőien filozofikus befejező részletei hitelesen idézik meg a csak azért is reményt, ami az Isten képére teremtett embert a legreménytelenebb pillanatokban is élteti.
Sokkoló képek. Milyen film készülhet egy mikrorealisztikus világvégi prózából, amelynek íróját, a tíz regényt megalkotó, hetvenhét éves Cormac McCarthyt az egyik legjelentősebb amerikai írónak tarja a tengerentúli kritika? Aki a korábbi McCarthy-regényből készített film, a Nem vénnek való vidék nyomasztó feszültségét, mozgalmasságát várja Az út című, John Hillcoat rendezte filmtől, csalatkozik. Pedig a rendező mindent megtett azért, hogy ne csak az alapműhöz hű, hanem önálló alkotásként is hiteles filmet varázsoljon a vászonra. Nyomasztó, sokkoló képekben vetül a néző elé a lepusztult, atomrobbanást követő földi valóság. Világvégi, csapzott erdők, romos házak, üres, félig pusztult utak, rongált viaduktok, alagutak, a halott tengerpart, a szennyes-szürke országút, az egyre hosszabb, kilátástalan éjek és a rövidülő nappalok elismerésre méltón hitelesek. Viggo Mortensen, az apát alakító színész visszafogottan jeleníti meg az ember drámáját, aki arra is kész, hogy a túlvilágba küldje gyermekét, ha csak a halállal tudja megváltani a kisfiút (Kodi Smit-McPhee) a lealjasult világban rá váró kínhaláltól. A másik nagy színész, Robert Duvall drámai erővel jeleníti meg az öregembert, aki útjukba akad és a halálra készül. A rendező megértette, hogy a filmben szükség van arra is, hogy az álmokban megjelenjen az apokalipszis előtti világ, s hogy a néző szembesüljön a fiú anyjának és az apának lírai, tiszta, szép szerelmével is. Ám egy olyan történetet, melynek alapeleme az akciószegénység, a majdnem történet nélküliség, csak a megjelenített elárvult világtól idegen elemekkel lehetett volna ennél „eladhatóbbá” tenni. Egy lassú folyású apokalipszisregény megtalálja a maga korlátozott számú olvasóját. A mai nézőket ismerve csak reménykedhetünk, hogy a filmet hosszadalmasnak, vontatottnak, akciószegénynek tartó nyolcvanszázalékos többségen kívül eljönnek a mozikba a rejtett értékek iránt fogékony, kisebbséget képező nézők.
(Cormac McCarthy: Az út. Regény, fordította Totth Benedek, Magvető, 2010. Az út – rendezte John Hillcoat. Szereplők: Viggo Mortensen, Kodi Smit-McPhee, Robert Duvall, Charlize Theron, Guy Pearce. Forgalmazó: Budapest Film.)
origo.hu
Újabb helyszínről dobatta ki Magyar Péter a testőreivel a HírTV stábját
