Brüsszel nem „gazdi”

Milyen feladatok várnak a választások után a magyar néppárti európai parlamenti delegációra és annak mekkorák a lehetőségei? Erről beszélt lapunknak Szájer József küldöttségvezető Brüsszelben.

2010. 05. 30. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Lengyelország 2011. július 1-jétől veszi át tőlünk fél évre az uniós elnökséget. Nekik már van internetes elnökségi honlapjuk. Nekünk még nincs, holott jövő január 1-jétől rajtunk a sor. Tudott erről?
– Azt tudtuk, hogy készülnek az elnökségi feladatokra, illetve kihasználva a jó lengyel–magyar kapcsolatokat, tárgyalunk a lengyel kollégákkal az elnökség öszszehangolása érdekében. Azt, hogy a magyar kormány a hangzatos nyilatkozatokon kívül mit tett, nem lehet látni.
– A napokban Lengyel László, a neoliberálisok egyik véleményformáló közgazdásza azt mondta egy rádióban, hogy önöknek nincsenek háttérintézményeik, agytrösztjeik, és hogy az EU-ban érthető nyelven kell fogalmazniuk, mert karikás ostorral nem lehet. A megrendelésekkel agyonkényeztetett agytrösztjei által támogatott, most leköszönő kormány teljesítményét tekintve nem lenne jobb akár karikás ostorral is, de hozzálátni mindahhoz, amiben kiáltó a lemaradás?
– Azt, hogy kinek milyen intézménye van és annak milyen hasznát vette, és milyen megbízás nélküli kifizetéseket teljesített ezen a területen, talán hagyjuk a szocialisták belső vitáira, mint ahogyan azt is ők döntsék el, e háttérintézményeiknek hasznát vették-e. Ami a munkát illeti, az új kormány nyilvánvalóan egészen más filozófiával áll hozzá az uniós munkához, és ezt a szellemiséget az elmúlt években igyekeztünk itt meghonosítani. Ez az Európai Unióban megszokott és elvárt nemzeti érdekképviselet, európai szellemű vitákban érvényesítve. Ez a határozott érdekérvényesítés vezethetett olyan eredményekre, mint például a múlt hét kiemelkedő fejleménye, a ciánbányászat betiltásáról szóló parlamenti határozat. Mi ezt az európai nyelvet beszéljük. Remélhetőleg a következő kormány sem azzal fogja magát nevetségessé tenni, hogy nyilvánvaló koldulási célból jelent be előkészítetlen javaslatokat, mint azt az előző időszakban Gyurcsány Ferenc tette. Úgy gondolom, inkább a szocialisták süketek arra, ami Európában történik. Van különbség abban, hogy valaki utasításokat fogad el, mint annak idején, amikor Moszkvából érkeztek az utasítások, amelyeket végre kellett hajtani. És más dolog az, amikor Brüsszelbe nem azért jövünk, hogy meghallgassuk az utasításokat, hanem hogy érvényesítsük érdekeinket, és egy európai szellemi vitában eredményeket érjünk el.
– A mostani kormány politikusai és támogatói, láthatóan élvezve korlátozott szuverenitásunkat, amelybe ők kergették az országot, szinte kéjjel emlegetik naponta, hogy nincs mozgástere az új kormánynak a Nemzetközi Valutaalappal és az EU-val szemben. Tényleg nincs mozgástér Brüszszelben?
– Mindenki magából indul ki. Sokszor volt az az érzésem, a szándék és akarat hiánya volt az, ami miatt Magyarország olyan helyzetbe került, hogy a saját magáról való rendelkezés jelentős jogosítványainak nagy részét elvesztette azzal a csőddel és hatalmas hitellel, amelyet fel kellett vennie az államcsőd elkerüléséért. Sokszor még az is volt az érzésem, ennek örültek is, ugyanis otthon a folyamatos válságpszichózist ezzel erősíthették ahelyett, hogy elkerülték volna a válságot. Egy SZDSZ-hez közelálló szociológus írta valahol, hogy a szocialisták egyben jók: a válság kezelésében. Nem abban, hogy megoldják a válságot, hanem abban, hogy azt nagyon szeretik kezelni. Ahhoz viszont, hogy válságot tudjanak kezelni, ahhoz létre kell hozni azt. Ezt már én mondom. Most Bajnai Gordon is arról beszél, milyen jól kezeli azt a válságot, amit ők idéztek elő. De ezt a nyolc évet Magyarország történelméből ki lehetett volna hagyni, mert válság híján nem lett volna szükség válságkezelésre. E tekintetben az ország mozgástere valóban szűk, de nem abban az értelemben, ahogyan a szocialisták ezt mondják. Mi a valutaalapot és az uniót olyan tárgyalópartnereknek tekintjük, akikkel egyeztetni lehet az elképzelésünket. Mi ezt le fogjuk tenni az asztalra a válsággal kivezető út megjelölésével együtt. A mozgásteret pedig ezen intézményektől kell kiharcolni. Emlékeztetőül: ami autonómiát az Orbán-kormány megteremtett ezen intézményekkel szemben, azt nyolc év alatt katasztrofális kormányzásukkal visszavették.
– Nem kezd körvonalazódni az Európai Unióban egy lengyel–magyar–román együttműködés?
– Az Európai Parlamentben régóta látjuk azokat a közös elemeket, amelyek összekötnek bennünket. Itt van az agrárkérdés. Mindhárom ország abban érdekelt, hogy a jelenlegi agrártámogatási rendszert, amely a gazdák társadalommegtartó vonzatait is figyelembe veszi, megtartsák, és azt ne helyezzék pusztán üzleti alapra. Egyikünk sem abban érdekelt, mint Gyurcsány Ferenc, aki egyszerűen meg akarta szüntetni ezeket az agrártámogatásokat, a svéd vagy a brit álláspontot képviselve. Azután mindhárom ország érdekelt az orosz energiafüggőség csökkentésében, miközben egyre korrektebb lesz a viszony Oroszországgal.
– Gyurcsány Ferenc miért a brit álláspontot képviselte?
– Mert egy Európában hitelét vesztett politikus akár szolgalelkű lépések árán is kész volt arra, hogy megpróbálja visszanyerni a „gazdi” támogatását. Hozzáteszem: saját hazája érdekei ellenére.
– Nem lehet, hogy pusztán egy anglomán balerina hercigeskedését láttuk?
– Neki az a lényeg, hogy ne a magyar szempontot képviselje. Amikor egy brit lap megkérdezte a kettős állampolgárságról szóló népszavazás idején, miért nem támogatja azt, úgy felelt, mit szólnának ahhoz a szerbek. Ha Magyarországnak olyan miniszterelnöke van, akinek nem a magyar érdekek jutnak elsőnek az eszébe, hanem egy másik ország polgárainak a szempontjai, az nem méltó a magyar miniszterelnökségre. Bajnai Gordon is párizsi álláspontot képviselt a pécsivel szemben akkor, amikor a végén a bíróság a vízművek ügyében Pécsnek adott igazat.
– Szingapúrban az elmúlt negyedévben a GDP éves szintre vetítve 32 százalékkal nőtt, a kommunista Kína évi tíz százalékkal növeli gazdaságát. A mind iszlamistább Törökország gazdasága az idén akár öt százalékkal is izmosodhat, míg halálos ellensége, a demokratikus Görögország, valamint Portugália, Spanyolország, Írország, Magyarország „tartós harakirit” követnek el. Ha ön mindezt Afrikából vagy Dél-Amerikából szemlélné, meg lenne győződve a demokrácia előnyéről, amely egy ország gazdasági virágzásának szükségszerű politikai alapját illeti?
– Csökönyösen megrögzött demokrata vagyok, ezért soha nem fog tudni meggyőzni arról, hogy a polgárok jóléte, a szabad, emberi, polgári lét alapfeltétele ne a demokrácia lenne! Azt az összefüggést sem látom, hogy azért, mert egy ország diktatórikus, a gazdasága jobban működik. Én más összefüggést látok. Azt, hogy Ázsia lényegesen könnyebben és jobb feltételekkel tudta kezelni a gazdasági válságot. Ennek pedig van egy társadalmi oka, ami nem a demokrácia vagy nem demokrácia metszetében jelenik meg, hanem a munka metszetében. Európa elfelejtett dolgozni. Európa spekulációra és nem munkára építi fejlődését. A Fidesz alapelve is az, hogy bármiféle gyarapodást a munkára és nem a spekulációra kell építeni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.