Elhibázott rehabilitáció

Elhibázottnak tartja számos szakember az orvosi rehabilitációs szolgáltatások fejlesztésére kiírt 11 milliárd forintos pályázatot. Noha még soha nem volt lehetőség fejlesztésre ezen a területen, az érintettek a tender visszavonását kérik Bajnai Gordon miniszterelnöktől, hogy az a javaslataik figyelembevételével jelenhessen meg ismét.

Meghívás. Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal (NEK) meghívta következő, május végi ülésére Orbán Viktort, a Fidesz miniszterelnök-jelöltjét, Réthelyi Miklóst, a Nemzeti Erőforrások Minisztériumának leendő vezetőjét és a tárca leendő államtitkárát – mondta Cser Ágnes, a NEK soros elnöke a kerekasztal tegnapi tájékoztatóján. A résztvevők az elmúlt két kormányzati ciklus egészségügyet érintő intézkedéseiről mérleget vonva megállapították, a kórházi struktúra átalakítása, a vizit- és a kórházi napidíj bevezetése, az orvosok és a szakdolgozók egzisztenciális ellehetetlenítése, a gyógyszertárakat érintő jogszabályok meghozatala voltak a legrombolóbb intézkedések. (MTI)

Pályázatot írt ki a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) 11 milliárd forint értékben orvosi rehabilitációs szolgáltatások fejlesztésére, többek között eszközvásárlásra és infrastrukturális beruházásokra. Ezen a területen még soha nem volt ilyen értékű fejlesztés, ezért fontos, hogy hatékonyan és szakszerűen hasznosuljon a pénz. A kormány tanácsadó, ajánlattevő és döntés-előkészítő szervezete, a Nemzeti Egészségügyi Tanács (NET) szerint azonban a pályázat szakmailag elhibázott, a kiírás számos technikai hibát tartalmaz. Gara Imre, a NET választott szervezési alelnöke lapunknak elmondta: észrevételeiket számos helyen – többek között az NFÜ-nél, az önkormányzati és az egészségügyi tárcánál, a Miniszterelnöki Hivatalnál – is jelezték, eddig azonban sehol sem foglalkoztak érdemben a problémával. Végül Bajnai Gordon miniszterelnökhöz fordultak. A pályázat visszavonását kérték, hogy az javaslataik figyelembevételével jelenhessen meg ismét. Egyebek mellett kifogásolják, hogy a társadalmi vitára mindössze négy nap állt rendelkezésre. Gara Imre szerint elfogadhatatlan a kapkodás egy ilyen nagy jelentőségű fejlesztés előtt. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központjának igazgatója, a Kardiológiai Szakmai Kollégium elnöke például azt mondta lapunknak, hogy a kardiológia területén alapjaiban elhibázott a fekvőbeteg-rehabilitációt támogatni, miközben az európai trendek szerint egyre nagyobb szerepet kap az ambuláns rehabilitáció. Ez ugyanis olcsóbb, sokszor hatékonyabb és a betegek is inkább ezt igénylik. Magyarországon azonban ilyen lehetőség gyakorlatilag nem létezik – szögezte le. Mégsem sikerült elérniük, hogy a járóbeteg-rehabilitáció jelenjen meg a pályázatban. Merkely hangsúlyozta: az infarktuson átesettek között sok a 30–50 év közötti aktív ember, aki a korszerű szívkatéteres beavatkozásnak köszönhetően akár néhány nap után elhagyhatja a kórházat, s nem szeretne heteket eltölteni egy rehabilitációs központban, hanem inkább egy hoszszabb, akár egy évig tartó, hetenként néhány alkalmat jelentő rehabilitáción venne részt a lakóhelyéhez közel, ahol a szükséges mozgásterápiákon kívül minden szükséges kezelés és tanácsadás a rendelkezésére áll. Egy ilyen elhibázott fejlesztéssel évtizedekre konzerválnánk egy olyan struktúrát, amely a világ fejlettebb részén egyre inkább háttérbe szorul – szögezte le. A fejlesztésekben vannak területi aránytalanságok is – említett egy további pontot a kifogások közül.
Négyesi Zsolt, a Soproni Rehabilitációs Gyógyintézet főigazgatója egyetértett abban, hogy nagy szükség lenne a járóbeteg-rehabilitáció fejlesztésére, ugyanakkor bizonyos esetekben – például a kistelepülésen élőknél, vagy közvetlenül az úgynevezett eszközös beavatkozás, szívműtét, szervátültetés után állóknál – ez nehezen megoldható, esetükben nélkülözhetetlen a fekvőbeteg-rehabilitáció. Ezért ennek fejlesztését elkerülhetetlennek tartja. Négyesi a pályázatban azt kifogásolta leginkább, hogy abból kiszorultak a rehabilitáció bástyáit jelentő nagy állami intézetek. A soproni mellett a balatonfüredi és a mátrai gyógyintézet is kimaradt a pályázatból, miközben itt megfelelő szakembergárda és a tapasztalat is rendelkezésre áll. Érthetetlennek nevezte, hogy miközben a pályázók közül kizárták a központi költségvetési szervként működő intézményeket, egy ilyen létesítmény a kiírás kiskapuja miatt mégis részt vehet a tenderen. Nem a kis kórházak ellen emelünk szót, csak nem értjük, miért kell felújítás hiányában a 60-as, 70-es évek szintjét konzerválni a nagy intézetekben. Ezek ráadásul az elmúlt években amúgy is nehezen juthattak fejlesztési forrásokhoz, hiszen az önkormányzati fenntartásúakkal szemben az államiak nem pályázhattak cél- és címzett támogatásokra – szögezte le Négyesi. Szerinte nem szabad elaprózni a 11 milliárdos forrást, hiszen – mint mondta – azzal még nem lesz érzékelhető a rehabilitáció szakmai fejlődése az országban, hogy minden intézményben épül egy tornaterem és lesz húsz medicinlabda.