A két hete megnyitott sanghaji expó magyar pavilonjáról szóló beszámolók zöme alapján sajnálatosan akad okunk szégyenkezésre. A blamázs érzetének megalapozottsága még inkább nyilvánvaló, ha a Makovecz Imre tervezte 1992-es sevillai vagy az 1909-ben épült velencei biennále szecessziós, más országokét megszégyenítő küllemű pavilonjaiból indulunk ki, míg mostani bemutatkozásunk kapcsán elmondható: huszonéves egyetemisták néhány ezer forintból különb kínálattal tudnak előrukkolni, mint 3,3 milliárdból az országimázs szempontjából kulcsfontosságú megbízást elnyert Genexpo Hungary 2010 Kft. Horváth Levente, a sanghaji Fudan egyetem hallgatója másodmagával az oktatási intézmény tavalyi „miniexpóján” mindössze öt négyzetméteren, néhány magyar tájat ábrázoló poszterrel, a konzulátustól kapott szórólapokkal és prospektusokkal, Kodály és Liszt zenéjével, valamint egy kondér gulyáslevessel sikeresen hívta fel hazánkra az egyetemi társadalom figyelmét, ami sajnálatos módon nemcsak négyzetméterekre lebontott látnivalók összehasonlításában gyűrte maga alá a magyar pavilont, hanem „abszolút értékben” is, a két kiállítás összehasonlíthatósága tehát nem az egyetemistáknak szégyen. Horváth Levente lapunkhoz eljuttatott beszámolója szerint hazánk bemutatását a kínaiaknak az alapoknál kell elkezdeni, hiszen – mint számos személyes élménye alapján tapasztalta – szerencsés esetben is csak azt tudják, mely kontinensen van hazánk, Budapestet pedig nemcsak Bukaresttel, de Prágával is keverik, mivel a kínaiban a két város kiejtése némileg hasonló. – Ha a hazámról kérdeznek, a hunoknál kezdem történetünket, mivel a kínai történelemben sem ismeretlenek, részint miattuk kellett építeni a kínai nagyfalat. Aztán nagyot kell ugrani, egészen az Osztrák–Magyar Monarchiáig, erről a kínaiak tanultak az iskolában, Sissi hercegnőt ismerik és szeretik, a legtöbben látták is a Sissi hercegnőről szóló filmet. A következő téma már sporttörténelmünk, hiszen itt is mindenki hallott Puskás Ferencről és az Aranycsapatról – sorolja Horváth Levente a számunkra meglehetősen kommersz, ám minden bizonnyal hatásos témák segítségével való bemutatkozás elemeit.
Az talán valóban nem baj, hogy a történelem eddigi legnagyobb expóján a hagyományos paprikafüzéres, csikós, hortobágyos, a külföldiek számára az operettekből ismerős Magyarország-kép helyett valami mással rukkolt elő hazánk, a nemzet bemutatása azonban minden bizonnyal másként is elképzelhető lenne. Mint arról lapunk is beszámolt, hazánk nem saját építménnyel jelenik meg a Távol-Keleten, csupán egy ezer négyzetméteres, bérelt kockaépület kidekorálását vállalta a pályázat győztese. A kiállítótér mennyezetéről több száz deszka lóg le, összhangban a pavilon külső homlokzati díszítésével. A terület közepén kapott helyet egyetlen megmutatnivalónk, egy kétméteres gömböc, amely egy magyar mérnökök által feltalált, egyetlen egyensúlyi ponttal rendelkező geometriai alakzat. A pavilonba érkezők e kétségkívül érdekes, ám a tömegek számára aligha érthető matematikai képlet térbeli megvalósításával találkozhatnak tehát, amelynek lényegét néhány kínai – és nem magyar – hoszteszhölgy próbálja elmagyarázni az érdeklődőknek. A látogatók ezenkívül még szemügyre vehetnek egy jelenleg üres vitrint, amely eredetileg az ajándékbolt portékáit lett volna hivatott bemutatni, valamint egy Káel Csaba rendezte filmet is megnézhetnek, amely a mai Budapestet, valamint a tervezett beruházásokat mutatja be.
Galambos Iván, a Genexpo ügyvezetője érdeklődésünkre elismerte, hogy még vannak hiányosságai a pavilonnak, de nem felel meg a valóságnak, hogy az nem készült el időre. Mint mondta, a kínai hoszteszek alkalmazását anyagi és praktikus okok egyaránt indokolják, a látogatók jó része ugyanis helyi, azaz így kiküszöbölhetők a nyelvi nehézségek. Emellett rendkívül nagy költséggel járna, ha magyar alkalmazottakat kellene fizetni. – A vitrin egyelőre valóban üres, mivel az eredeti célnak mégsem felel meg. Ide LCD televíziókat helyezünk, amelyeken többek között kulturális, turisztikai és gazdasági ismertetők lesznek láthatók – közölte Galambos, aki szerint a gömböc sokak érdeklődését keltette fel az első napokban is. Hogy hazánkban megkülönböztetett figyelem és vita övezi az expón való szereplésünket, természetesnek mondható, mivel azonban épp a külvilágnak mutatjuk meg magunkat, érdemes egy pillantást vetni pavilonunk nemzetközi visszhangjára is. Internetes kutakodásunk a keresőbe beírt „Hungarian pavilon expo 2010” kulcsszavakra nem sok olyan eredményt produkált, ami a hazai stand rövid, hivatalos ismertetésénél többet mond és nem hazai eredetű hírközlés. Talán egyedüli, figyelemre érdemes kritikai hangvételű írás a Shanghai Scrap címet viselő weboldalon található, ahol Adam Minter amerikai újságíró osztja meg észrevételeit. A magyarul Nem próbálkozunk: megmagyarázhatatlanul furcsa magyar pavilon címet viselő írás mindjárt az elején kiemeli, hogy egy kicsi közép-európai országtól nem várható olyan kiállítás, mint Franciaországtól vagy az Egyesült Királyságtól, a világ eddigi legnagyobb expója ugyanakkor kétségkívül komoly lehetőségeket hordoz magában számunkra is. „Mi a teendő, ha Magyarország egy két méter magas, ezüstszínű geometriai érdekességet helyez el egy bérelt, ezer négyzetméteres kiállítóterem közepén, és maroknyi kínai önkéntes próbálja elmagyarázni, mit is látunk? Elképedtem azon, hogy a magyaroknak ez az egy bemutatnivalójuk van. Üres vitrinek, sehol egy gulyás, egy Lugosi Béla vagy Bartók Béla” – írja Minter, kiemelve: nem kígyóznak sorok a pavilon előtt.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
