Ezredvégi szőttesek regénye

OLVASÓ

Balladai hangvételű, veretes nyelvezetű regényt írt Burns Katalin, akinek Szőttesek regénye című munkája letagadhatatlanul árulkodik arról, hogy szerzője zeneművész, a Hajna együttes vezetője. Kifinomultan, ritmusosan lüktető költői próza szövőszékén pereg előttünk egy fiatal értelmiségi leány és unokatestvére, egy balett- és pantomimművész fiú kétirányú kalandozása. Az ifjak a jelenben, az egyre sekélyesedő, álmodern trendi fővárosi kiállítások, hangversenyek birodalmában keresik a hiteles önmegvalósítás lehetőségeit. S a múlt felé is sodródnak, mivel a sors hosszabb-rövidebb ideig közös fedél alá hozza őket nagyapjukkal, a látszólagos véletlen, valójában az isteni törvényszerűség arra kényszeríti őket, fokozatosan szembesüljenek az ősök titkolt bűneivel.
S bár szoronganak, sőt kimondottan félnek is attól, amit meg kell tudniuk, a tiszta emberek bizonyosságával kezdik el fölfejteni a múlt szőttesét. Így ráébrednek arra, hogy családjuk múltjában lejátszódott egy fordított ószövetségi tragédia, egy fonák József és testvérei dráma. A bibliai Józsefet gonosz testvérei próbálják elemészteni. A Szőttesek regényében szereplő Kelemen, a cserbenhagyott fivér, József alteregója agresszív, gonosz lény, akit testvérei szinte önvédelemből hagynak egyedül meghalni az ötvenes években. Az oroszoktól megszállt, kollaboránsoktól is sanyargatott, egyre inkább lerobbanó vidéki Magyarország lassú pusztulásáért bizonyos értelemben felelősök a Kelemenhez hasonló kis vétkesek is. Ám a megölt fiú négy fivére, közülük ketten kisemberek, a harmadik a gellert kapott, rendszerváltoztató forradalom csöndes hőse, a negyedik a Kádár-korszak és a visszarendeződés embere ráébrednek arra, hogy bár bűnükre van magyarázat, mentség még sincs. Az emberi élet elleni merényletet, akár szóval, akár cselekedettel, akár – mint az ő esetükben – mulasztással történt, csak a Teremtő bocsáthatja meg hosszú vezeklés után. És a fivérek vezekelnek addig, míg az életben maradt két „kisember” a fiatalok segítségével – talán – megnyugodhat.
Gyönyörű a regény nyelve, hiteles a finoman ellebegtetett, többértelmű példázati sugallata, amely értelmezhető egyedi sorsunkra, de a társadalomban rejtve maradt, kibeszéletlen bűnökre is. A nagyapa a családi balladán kívül csodaszép szőtteseket is hagy majd halála után az ifjakra, mintegy jelezvén, hogy az önmegvalósítás, amely fél önmegváltás is, mindenki számára adott, csak meg kell találnia a módját. Az 1976-ban születet Burns Katalin kiváló regénye reménytelien jelzi, hogy a fiatal generációk képviselői között egyre többen teremtik meg az irodalomban is a hagyományőrzés és a valódi modernség míves egységét.
(Burns Katalin: Szőttesek regénye, Magyar Napló, 2009, 140 oldal.)