Garanciák hálója védi az uniós polgárokat

Nagy napra ébredt kedden az Európai Unió. Az Európai Bizottság, az unió „kormánya” a következő öt évben kiemelt fontosságúnak tekinti, hogy tényleges, ütemtervhez kötött lépésekben hozzon létre egy olyan hálót, amely nem engedi a földre esni az áldozatokat, és a 27 tagállam mindegyikére kiterjedően, félmilliárd uniós polgárnak megteremtse a jogérvényesülést és a jogbiztonságot. Ennek alkalmával a teendőkről és a szándékokról beszélt lapunknak Viviane Reding, az unió igazságügyért és alapvető jogokért felelős luxemburgi biztosa.

Ha, mint hangsúlyozzák, az EU biztonsága elleni egyik legnagyobb veszély a terrorizmus, mikor hozzák létre a terroristák pénzmozgásának nyomkövető programját, amely biztosítaná, hogy ne csak az unió adjon át személyes banki adatokat az Egyesült Államoknak, de legyen egy olyan intézmény, amely kölcsönösségi alapon ilyen adatokat fogadna Washingtontól?
– Az uniós kormányok és az amerikaiak megállapodást kötöttek, amit az Európai Parlament (EP) kétharmados többséggel elvetett azért, mert ez a megállapodás nem vette figyelembe az uniós polgárok adatvédelemhez fűződő jogait. A kormányok ezért felkérték az Európai Bizottságot, hogy fogjon munkához, és az EP igényeinek szellemében tárgyaljon az Egyesült Államokkal. Cecilia Malmström belügyekért felelős biztos kollégámmal elkezdtük a tárgyalásokat az amerikai féllel Madridban, és a SWIFT-megállapodás tető alá hozása érdekében az Európai Tanács (ET) asztalára tettünk a tárgyalásra vonatkozó felhatalmazási javaslatot, amelyről az ET a hét végén dönt. Ez két pilléren nyugszik. Egyrészt a biztonságon, másrészt azon, hogy az uniós polgárok jogait meg kell őrizni, és a két igényt egyensúlyba kell hozni.
– Ismerve az Egyesült Államok közelmúltbeli olyan cselekedeteit, mint a CIA titkos börtöneit és gyanúsítottak kiadását bérkínzásra is, az ön lelkiismerete nyugodt, hogy Washington az oda utazni kívánók személyes adatait nem fogja kiszolgáltatni harmadik országoknak?
– A tárgyalási felhatalmazás egyértelműen leszögezi, megengedhetetlen az adatok kiszolgáltatása harmadik országoknak. Senkivel nem tárgyalhatunk, ha nem bízunk abban, hogy az illető betartja a megállapodást.
– Vannak eszközeik ennek ellenőrzésére?
– Természetesen.
– A polgárok számára hatalmas változást ígérő Stockholm-programból idézek: „az EU közös értékeken és az alapvető jogokon alapul”. Ön szerint erről mi a véleményük a magyaroknak, akik megtapasztalták, ahogyan a szocialista kormány emberek szemét lövette ki, azonosítatlan rendőrei a közszolgálati rádió udvarára terelt ártatlanokat véresre vertek úgy, hogy a Magyar Rádió nem mert beszámolni arról, mi történik saját udvarában? A bíróság pedig tehetetlenségében felmenti az állam kínzóit?
– Nem akarok Magyarország belügyeibe avatkozni, de ezek a magyarok nagyon boldogok lesznek, hogy Európa részei. Azért, mert az emberi alapjogok chartája a Magyarország által is aláírt európai szerződéseknek szerves része. Május 3-án a 27 biztos ellátogat az Európai Bíróságra, és esküt tesz arra, hogy a charta valamennyi rendelkezését érvényesíti minden uniós politikában. Először is, én vagyok az a biztos, aki felelős a charta alkalmazásáért. Másodszor, 2011-től minden ősszel a bizottság jelentést fog kiadni a charta érvényesítéséről. Arról, hogy az alapjogokat miként foglalják be és érvényesítik a tagállamok jogrendszerükben.
– Ismeri a szlovák államnyelvtörvényt, és tudomása van arról, hogy az miként érinti az őshonos magyar kisebbséget?
– Ismerem a kisebbségi kérdést is, amely az alapjogok része. A kedden bemutatott program célja az európai polgárok igazságszolgáltatásának és biztonságának erősítése, s az egységes, az európai közös piac megteremtése óta a legfontosabb akcióterv. Itt nem arról beszélünk, hogy mit kell majd tenni, hanem arról, hogy mit teszünk. Most. Az év végéig. Mindazt, amit megvalósítunk ahhoz, hogy ezen a kontinensen a polgárok szabadon mozoghassanak, a polgárok jogait szavatolják a polgári jog, a családjog, a szerződésjog szintjén. Vonatkozik arra, hogy mi történik azzal, akit egy szomszédos országban bebörtönöznek, ott autóbalesetet szenved…
– Amikor az ön szavait Pozsonyban olvassák…
– Ezek nem szavak…
– Mondatok…
– Nem mondatok, hanem a valóságban tett lépések, amelyek közül az elsőket már megtettük. Nem csak szavakat mondok, ezek a szavak tevékenységet jelentenek.
– Ez feltehetően megnyugtatja majd a Szlovákiában élő magyarokat, akik pénzbüntetés terhe mellett szólalhatnak csak meg az anyanyelvükön…
– Konkrét tervek megvalósítása van folyamatban, például az eljárásjog területén. Március 9-én megkezdtük a munkát a fordításhoz és tolmácsoláshoz való jog terén. Ha például valaki börtönbe kerül. Most nyáron kerül sor az információhoz való jogra. 2011-ben a jogi tanácsadáshoz való jogra. 2012-ben a rokonokkal való kommunikáció jogára.
– Akkor harmadszor megkérdezem, ez megnyugtatja majd a Szlovákiában élő magyarokat, hogy szabadon használhatják majd anyanyelvüket?
– Ez nem kisebbségi vagy többségi nyelvekről szóló program. Az más kérdés, amelyet már felvetettek az Európai Parlamentben. Én önnek az elkövetkező években megvalósítandó legfontosabb tettekről kívántam interjút adni, amelyek teljes mértékben megváltoztatják kontinensünket. Mivel itt a polgárok olyan jogairól van szó, amelyek korábban soha, semmikor nem kerültek előtérbe… Arról, hogy mi történik, ha valaki meghal vagy megházasodik egy szomszédos államban. Mi legyen a végrendelettel, balesettel a szomszédos államban. Vagy ha egy vállalkozás a határon keresztül kíván tevékenykedni. Tudja azt, hogy az adósságok bírósági döntésekkel garantált megfizetésének 60 százaléka soha nem teljesül? Most az adós bankszámláját megterhelik majd. Mindezen kérdéseket ütemterv szerint, havonta megtett lépésekkel valósítjuk meg. Öt éven belül a kontinens polgárait garanciák hálója védi meg. Például abban az esetben, ha külföldön börtönbe kerül, vagy ha bűncselekmény áldozata lesz.
– Önt zavarja, hogy egyre több tagországban korlátozzák a szólás szabadságát?
– Jó ideje zavar. Mint korábban a médiáért felelős biztost is. Mindig felszólaltam akkor, amikor a szólásszabadságot nem szavatolták. Mint például ha a kormány irányítása alá került a közszolgálati televízió. Elmentem az adott tagországba, és nyilvánosan vertem az asztalt, ami után a helyzet megváltozott. Igazságügyi és alapjogi biztosként továbbra is ezt fogom tenni.
– Így ellene lenne annak is, ha például Belgiumban törvényt hoznának a belga gyarmatosítók által Kongóban elkövetett, tízmillió áldozattal járó népirtás relativizálására? Vagy máshol Sztálin 42 milliós népirtásának bagatellizálására?
– Európaiakként tisztába kell lennünk történelmeinkkel. Az elkövetkező hónapokban világos szavakkal fogjuk megvitatni a múltunkat. A népirtásokat. Viszont nemzetállamként bármi törvénybe foglalható. A holokauszt sem tagadható, és ez nem csökkenti a szólás szabadságát.
– Vagyis népirtások között nem tehető különbség?
– A népirtás nekem népirtás.