Megérkezés a Boldog szigetre

Szinte napra pontosan négy éve annak, hogy Kovács Tamás Vilmos hosszú útra indult a Ráday utcából, az Erlin Galériából. El-vágyakozás volt a címe az akkori tárlatnak, és most a szomszédban lévő Art 9 Galériában mutatják meg művei, hogy milyen is az a bizonyos sokat keresett, most megtalált Boldog sziget. Az elindulás művei után most a megérkezés képeit látjuk, pontosabban a megérkezés előtti állapotot, hiszen a sziget immár itt van, kézközelben, sőt a hősök egy-egy kompozíción fizikailag már birtokba is vették azt, lábukat lógázva ülnek a parti köveken, más műveken a vízbe gázolva közelítenek hozzá, de az, hogy valóban képesek-e birtokukba venni a szigetet, egyelőre kérdéses marad. Ez a kérdés fogalmazódik meg azon a nagyméretű kompozíción, amelyen, mintha csak a kiállítóterem falán át vágott ablakon keresztül, a szereplők átlépnek egy másik valóságba.
Képesek vagyunk-e a feladatra? S egyáltalán, lehetséges-e végrehajtani egy olyan feladatot, amelynek része az is, hogy mindenünket, ami van, magunk mögött hagyjuk, ne maradjon semmi odaátról, se kép, se hangulat, csak a létünket vigyük át? Egyáltalán, mit jelent a sziget az ember számára: csodálatos ajándékot, vagy lehetőséget arra, hogy megérezve ő alakítsa, formálja olyanná, amilyen ő maga? E kérdésre hiába várunk határozott választ. Stevenson hősei kincset kerestek a szigeten, Defoe Robinsonja az onnan való szabadulást, Verne Rejtelmes szigete a kalandok világa volt, Sindo Kaneto Kopár szigete a szenvedésé. De igen összetett módon interpretálják a szigetélményt azok a művek is, amelyekre, mint inspiráló forrásokra Kovács Tamás Vilmos hivatkozik, s amelyek maguk is szoros kapcsolatban vannak egymással. Watteau Zarándoklat Cythera szigetére című festményét, a rokokó művészet gyöngyszemét egy színdarab, Dancourt A három unokatestvér című műve inspirálta, amelyben a fiatalok elindulnak a szigetre, a Venus-templom fölkeresésére, s persze elsősorban azért, hogy utazás közben mindenki megtalálja a maga párját. Debussyre nagy hatással volt ez a kép, de még inkább azok az élmények, amelyeket második feleségével mézeshetei alatt szerzett Jersey szigetén, így született meg az Ile jojeux, A boldog sziget. Márai pedig? Az ő szigetén tragikus események zajlanak, gyilkosság történik, bűnt követnek el, és talán meg is bűnhődnek érte. De az is lehet, hogy nem ez a fontos kérdés, hanem az, hogy a bűn vagy a jóság alkalmas-e egyáltalán a világ megváltására.
Erre Kovács Tamás Vilmos képei sem adhatnak választ. Azt azonban bizonyossá teszik, hogy bár látszólag a szemünk előtt van, karnyújtásnyira, a víz fölött, valójában önmagunkban kell keresnünk a Boldog szigetet. Mivel pedig a boldogság a szó bibliai értelmében tisztaságot, a szó legszebb értelmében vett lelki szegénységet jelent, valóban feledni kell a múltat, a fájdalmat, hangulatot, emlékeket és talán még testi nyavalyáinkat, egzisztenciális gondjainkat, mindennapi kenyerünket és hazugságainkat is. De miért ne hinnénk, hogy sikerül, ha nem is könnyen? Néznek vissza ránk a képekről Kovács Tamás Vilmos hősei. Csak meg kell tennünk az első lépést a hűvös, sós vízben a sziget felé.