Végre túlestem az üzleti részen, 1500 liter Shell-benzin rendelésén, végignézem az áruház kincseit, a feltűnően sok japáni árut, megakadt a szemem a „Budapesti Lámpagyár”-jelzésű petróleumlámpákon, és búcsúzás közben már csak arról van szó, hogy ki szállítja át holnap csónakon a benzinesládákat a túlsó parton várakozó autóimhoz?
– Csak bízzad rám, nagyuram, Ibrahim el Magyar majd pontosan elvégzi.
Így mondta: „magyar”, úgy, ahogyan csak mi magunk ejtjük ki nemzetünk nevét.
– Miért nevezed a csónakost „el magyarnak”, efendim?
– Mert magyar. Ők úgy nevezik a törzsüket. Nem arabok, nem berberinek. Magyar az valamennyi ott a szigeten.
Szinte hihetetlen. Az a világos bőrű, sasorrú arab, aki tegnap áthozott a vizén, „magyar” nevű törzsből való? Sohasem hallottam ilyen törzsről a szudáni arabok között.
De hiszen itt kuporodik kint a boltajtó előtt. Behívtam.
– Milyen törzsből származol, Ibrahim?
– A „magyar” törzsből. Odaátról, a „magyarab” szigetről, nagyuram.
– És honnan származik a te törzsed?
– Messziről, nagyuram. „Rubából” (Európa). A „Nemza” (Osztrák) országból hozott minket ide Szolimán szultán vagy négyszáz évvel ezelőtt…
A délután folyamán megjártam a „magyarab” szigetet. Vagy háromszázan lakják, és lent, Asszuán közelében még egy csoportjuk él, körülbelül ugyanannyian.
A törzsfőnök távol volt, de a falu vénjei mind összejöttek. Feltűnően világos arcszínű, sasorrú emberek. Amint így csoportban láttam őket, azonnal feltűnt, hogy mások, mint a berberinek vagy a szudáni arabok.
Öntudatosan, büszkén mondották: „Nem vagyunk arabok! Európából telepítette ide őseinket a nagy török szultán, Szolimán. Katonák voltak, határőrök a núbiai feketék ellen. Ugyanakkor más törzsbeliek is jöttek őseinkkel a »Nemza« országból. Azok »Bosznából« jöttek, és Kasr Ibrahim várában telepítették le őket. (Romja ma is áll a Vádi Halfa és Asszuán közötti Nílus-szakasz jobb partján.) Őseink akkori sejkje Szendzser volt (nem arab név!), sírja a túlsó parton van, abban az ősi épületben, amely valamikor vár volt.
Őseink aztán berberin lányokat vettek feleségül, és megtanulták tőlük a »rután« (berber) nyelvet, ezt beszéljük mi ma is az arab nyelven kívül.
Mi tudjuk, hogy vannak »magyar« népek Európában. Ők testvéreink, és mindig vártuk, hogy valaki eljöjjön közülük ide mihozzánk. Mélyen sajnáljuk, hogy a sejk nincsen itt. Ő elmondaná leszármazásunk történetét, de ha ismét megtisztelsz látogatásoddal, nagyurunk, ő bizonyságot fog tenni arról, hogy testvérek vagyunk.”
Nem időzhettem sokáig a szigeten. Nyelvük iránt érdeklődtem, de csakhamar meggyőződtem arról, hogy az arabon kívül csak az ismert berber-rután nyelvet beszélik. Az ősi hazáról azonban tudták, hogy a tengeren túl fekszik, és hogy ott is egy nagy folyó mentén laknak magyar testvéreik…
(Almásy László: Magyarok leszármazottjai a Nílus szigetén, 1935)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
